3. fejezet

345 20 7
                                    

  Barisha nyögve nézett ki a párnájából. A nap akkor ment le. Unottan a hátára fordult és dúdolni kezdte a Nightcore: Quuen of Mean - t. Úgy 2,5 perc alatt beleunt, így felállt és nekikezdett készíteni magának palacsintát.

Előkapta a lisztet, a tojást, a kakaóport, egy edényt és a serpenyőt. Közben beindította az MP3 lejátszóját és örömmel hallgatta a reggeli híradást (ami nagy szó volt, hisz most egyetlenegy baleset sem történt).

*******************************************************

Mikor elkészült, az alkarja csupa liszt és tészta volt, de valahogy örömmel csámcsogott el. Mint a régi szép időkben, mikor az anyja... Itt lenyelte a falatot, majd keserűen letette a félig behabzsolt feltekertet. Minden egyes boldog pillanatát beárnyékolta az a némber... A keze ökölbe szorult, így felállt és lemosta magáról a maradványokat, betette a hűtőbe a maradékot, majd beágyazott.

Átvedlett, bekészítette a tancuccait a táskájába. Végül rázárta az ajtót a kis bérelt lakásra. Úgy döntött, nem várja meg a buszt, inkább kocogva teszi meg a messzi távot. Lekocogott a lépcsőházban és mikor kiért a kinti világba, bedugaszolta a hallókáit a füleseivel és elindította a Twice nevű kedven bandájának a dalait.

Átkocogott egy hídon, közreműködött a járdák koptatásában és végül meglátta a sulit. Akkor megállt. Azt mondják, a második nap mindig jobb, mint az első. Bashira annyiszor magolta be a agába, hogy kezdte elhinni maga is... De akkor jöttek ŐK...

A fekete limo elzúgott, leállt, majd egyesével kitódult a brigád. Bashira már teljesen megbizonyosodott, kik az utasai: az eltunyult; a Keménykalap szatír; Nyuszkó és még vagy 3 újabb srác. A keze rázkódni kezdett. Miért pont most jöttek, ilyenkor?!

Zsebre vágta a kezét, majd lehorgasztott fejjel átkelt az úton. Csak egyenesen előre, a közibe - mondogatta magában egyre jobban. Mégis, mikor a banda közelébe ért, nagy távolban kikerülte őket és meghosszabbítva szaporázta lépteit. Nem mert rájuk nézni, de érezte magán a szúrós pillantásokat. Direkt megvárta őket úgy az ajtót kitámasztva saját magával, mintha ellenőrizné, minden megvan-e, majd hangosan becsapta előttük az ajtót. Prímán hallotta a szidalmazásaikat. De ki figyelne rá? Egy halom, megkövült szerencsétlenségre...!

Odament a faliújsághoz és ellenőrizte, hogy egyeznek az órarendek. Egyszer azon kapta magát, hogy valaki ütemesen kocogtatja a vállát, így átnézett az felett. Egy nála úgy 2 centivel kisebb csaj révetegen bámulta a plafont, beszívott alsó ajakkal, üveges tekintettel. Bashira úgy döntött, most az egyszer barátságos lesz valakivel.

- Igen? Mit kívánsz?

- Egy epres turmixot.

- Nem úgy értettem. Mit szeretnél velem?

A lány megrázta magát és azonnal átváltott komorba, mintha csak kómában lett volna.

- Bocsánat, csak kissé elgondolkoztam, miért nem festettek képeket - mutatott felfele, majd azzal a mozdulattal leengedte. - Chie vagyok. Nem tudod esetleg megmondani, hol van tanári? Elvesztettem az órarendemet.

Bashira intett, hogy kövesse és lopva ránézett a falitáblán lévő menekülő-útvonalra, így megtudta, hol van az a terem. Chie helyett kopogott, elmagyarázta a töri tanárnak, mi helyzetben vannak ott és kért órarendet a hölgynek. Mikor ezzel végeztek, felcaplattak a terembe. Bashira betessékelte és elhűlt. A kedves Keménykalap szatírka Chie osztálytársa?! Ez valami vicc?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Vicsorogva megpördült és elgaloppozott. Szerencsére a srác nem vette észre. A lépcső fordulójánál kikaparta a gyűrött órarendét. Dupla háztartásóra lesz egy lyukas után. Bashira elgondolkozott, akkor addig mit tegyen? ... És akkor kordult meg a hasa. Gyorsan elment abba a konyhaterembe. Ahogy keze a kilincsre tekeredett, hallotta, hogy mások is jönnek mögötte, így halkan osont be a terembe. Üde illat és fény fogadta a sötét, áramtalanított folyosó után.

A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//Where stories live. Discover now