A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//

8. fejezet

     És igen, nem tudtam várni vele. Itt van, jó olvasást!

     - EBINA KISASSZONY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  Bashira felpillantott. A tanár dühösen bámult le rá.

     - Már megint elbambult! Így kénytelen leszek órai munkára 1-est adni - azzal elfordult. - És én még azt hittem, benevezhetek magával a "tökéletes diák-tanár páros" versenyre... Ilyenek a magántanulók. Agyon dícsérik, majd azt hiszik, nem kell odafigyelniük...

  Az osztály kuncogni kezdett. Bashira lehajtotta a fejét és elmotyogott egy bocsánatkérést. A történelem tanár bólintott és megint vad molesztálásba kezdett a táblával meg a jegyzetfüzetével.

  Bashira megcsóválta a fejét és belelapozgatott a tankönyvébe. Dögunalom volt és kínszenvedés a ma - gondolta, miközben elindult átöltözni. Ostoba válogatott és ilyen rövid gatyában lengessem magam?! Ha nem Chie-n múlik, akkor rég halottként csüngene egy fán!

  Talán egy kicsit túl korán érkezett oda, mivel senki sem volt ott, kivéve Chie. Bashira a szoknyája alá húzta fel a nadrágot és elkezdett átvedleni.

    - Na, megtudtál valamit? - kérdezte Chie, miközben sután elkezdte lerajzolni az illetőt, akire épp gondolt.

     - He? Miért rajzolod le azt a seggfejt? - bökött a papírra Chie válla felett az immár teljesen felöltözött Ebina Bashira.

  Chie válasza ez volt: "eh... öhm.. khüm...", s közben próbálta a farzsebébe gyűrni a papírt, de Bashira kikapta a kezéből és meglengette a papírt.

     - "Ayato, Sakamaki"?  

  Chie felpattant és a papír után nyúlt. Bashira nem ellenkezett, csak unott arcot vágva nézett át a válla felett. 

     - A... kutatáshoz kell, hogy legalább tudjam, melyikhez rakjam - tépkedte össze a fecnit Chie és a kukához araszolt. 

  Dühösen belehajította a szemetet és az ajtó felé trappolt. Már felnyitotta azt, mikor...

     - Chie?

     - Igen?! - nézett vissza Chie, kissé dühösen.

     - Bocsi és... hogy értetted azt, hogy...

     - Nincs miről addig beszélnünk, ha ezt hozod fel - fordította el a fejét Chie, de Bashira látta a könnyeket még a szemében.

     - Oké, de ha...

  Az ajtó hangosan csapódott be. Bashira magában szitkozódott. Szokásához híven körbefutotta 2-szer a termet, majd leseggülve várta a többieket.

**********************************************

  Bashira rosszabbra számított. Ahogy kimentek a pályára, azt mondta, bár megetette volna Chie-vel a ruhát és ki sem kérte a nevezéssel a véleményét. Szóval, ahogy belibbentek, üdvrivalgás, konfetti, stb. A lányok a kiszemeltjeiknek/pasijaiknak integettek. Bashira inkább az arcféltekéit eltakarta. Nem mert ránézni a második sorban ülő Sakamakik-ra és a mögöttük ugrándozó-integető Chie-re, aki a kezében... KAMERÁT TARTOTT?!!!!!!!!!!! Ezért élve megnyúzom - esküdözött, miközben beállt a hátsó pozícióba.

  Konkrétan tényleg rosszra számított ennyi embertől. De messze ő volt a legkiemelkedőbb. Az edző a legelsők közt hívta le, ő lett az első csapatjátékos. Pihegve roskadt le a padra, miközben az edző úr elment vizet hozni neki. Chie átmászott az embereken - szó szerint -, és visítva ugrott a nyakába hátulról.