A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//

21. fejezet

  Bashira lement a lépcsőn és befordult. Lett egy ötlete. Mikor meglátta azt a rozoga telefont, elvigyorodott, odaszaladt hozzá és bepötyögött egy számot, amit egy reklámtáblánál látott.

   Ha ez Chiie egyetlen reménycsillaga - gondolta, de tudta, hogy nem csak ez. De benne volt a pakliban, hogy akkor elveszti mindazt, amit a lányban úgy szeretett... Emberként.

  "Grace-Klinika és -Egészségközpont. Miben segíthetek?"

     - Halló? Kérném a doktor urat, amilyen gyorsan csak lehet!

  "Máris adom." Bashira csendben várt, közben a szabad kezében forgatott egy, a vetítőtábla melletti standnál vett névjegykártyát. Oldalra pillantott és visítva csapta le az asztalra szegény telefont.

  Bashira legszívesebben helyben elásta volna magát. Már fejben látta maga előtt...

     - Öhm... Kanato-kun... Te... Mit keresel itt?

     - Odamegyek, ahova akarok - indult felé a Sakamaki. 

  Bashira egy "eh?" kíséretében hátrálni kezdett, de Kanato megragadta a kezét. A lány mindig is gondolta, hogy vannak, és Kanato volt az elé példa arra, hogy lehet készíteni laborban gyilkoló babát.

     - Múltkor miért löktél a barátodnak?

  Bashira a megragadott kezének térfelén lévő szemét behunyta a fájdalomtól. Nagyon utálta, hogy ilyen könnyen tudják bántani...

     - Elengednél... végre? - nyöszörögte, de semmi hasznának nem bizonyult.

     - Azt kérdeztem, mit akartál azzal elérni!

  Bashira feszegetni kezdte a csuklóját a fiú kezében.

     - Nem zavarna téged, ha... megharapnálak? - morogta Bashira, farkasszemet nézve a fiúval.

  De elnevette magát, ahogy arra gondolt, hogy...

     - Mit nevetsz?! - Kanato a nyakát célozta meg.

  Bashira akkor is mosolygott, mikor nem kapott levegőt. Kísértetiesnek tűnhetett, sőt, titokzatosnak...

     - Azon, hogy... még mindig... ezen rágódsz!

  Valahogy eszébe jutott Raito képe... Még tovább nevetnie kell... És ahogy földre tántorította! Az még jobb volt...! De Kanato elengedte már, csak rég vette észre. Körbenézett. Sehol sem találta. Azon kezdett morfondírozni, hogy... Kanato tényleg beleszeretett volna Chiie-be? Akkor lenne egy biztos pont a 'Tervéhez'. Hátrapillantott, de ténylegesen felszívódott.

  Aztán észbe kapott.

     - A hívás!

  Odakapott a telefonhoz, de csak a vonal megszakadását hallotta már... Sóhajtva, reményveszetten tette vissza a helyére.

     - Ennyit az első jó benyomásról...

*************************************************

  Némán bandukolt a kies folyosókon. Rádöbbent, hogy ez lett az új hobbija manapság...

     - Hey, te kis nyamvadék!

  Bashira megállt és felnézett a padlóról. Három lány állt tőle 2 méterre, arcuk a sötétbe burkolózott... Egyikük elindult felé. Bashira nem mozdult.

     - Veled játszunk? Kizárt!

     - Az a kis cafka barátnőd is alig megy el, de te...! - ment a másik mögötte.

  Bashira lehajtotta a fejét, keze remegett, az ökölbe szorulástól elfehéredtek az ujjai. Mikor 2 méterre volt az első lány, a bicska kisurranó fémje megcsillant a fényben. Nekiindult Bashira-nak, de a lány elkapta a kezét, majd behúzott neki egyet.

     - Te kis... - fogdozta a véres eltört orrát a lány.

  Hihetetlen sebességgel megragadta a torkát és a falnak nyomta. Bashira lába 20 centivel volt a padló felett.

     - Lebecsültelek. Inkább saját kezemmel öllek meg.

     - Én meg... - Bashira köhögött egyet és a száján egy vérbuborék tűnt fel, ami kipukkant. - Túlbecsültelek.

  Kitépte a lány szabad kezéből a bicskát és annak markolatával teljes erőből rávágott a szorított csuklóra. Összeesve huppant a padlóra. Mikor hörögve felnézett, a lányok eltűntek. Csak az ő arcán száguldott végig a vére...

 Gyerekek, aki kedveli a sztorit, sajnálattal kell közölnöm, hogy 'A szívem csak az enyém' hamarosan be lesz fejezve! Olyan még egykét fejezet és vége! 

  Ideírhatjátok, hogy "De miért?!", vagy "Talán elment a kedved az írástól?" Kövi fejezetben leírom az okokat meg mi lesz a történettel, de leírhatjátok, hogy "oh, de kár!".