A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//

10. fejezet

  Ebina Bashira egész végig az ágyában maradt, éberen vészelte át a nappalt. Chie már visszament a harmadunokatestvéréhez. Végül, mikor készülődni kellett az iskolába, letusolt, átöltözött. Mihelyst végzett, beledobta a szemeteskonténerbe kint az utcán a hálóinget, biztos jó lesz a patkányoknak.

 Most ment a busszal. Ahogy felszállt a szokásos helyére, bealudt. Mikor megállt a közlekedési eszköz, horkantva nekiütközött az előtte levő ülésnek, majd mikor visszahelyezkedett és kinézett az ablakon, lecsukódott a szeme. Mikor már vagy ezredszerre kipillantott a hideg, harapható éjszakába, lekapta a mellette ülő helyről a tatyóját és leszáguldott.

  Egy kicsit kipihente magát. Mikor benyitott az iskolába, körbenézett és előre megfigyelt útvonalon, kerülőkkel bejutott a termébe. Már az osztálytársai nevetgéltek, főleg a lányok, a srácok csak összeverődve szomorkodtak. Bashira ocsúdós arccal elment a lányok mellett. Elkapott egy-két mondatot, de értéktelennek tűntek:

     - Jaj, mindjárt elolvadok.

     - Ez olyan hihetetlen.

     - Ugye?

  Bashira feladta, hogy valami használhatót, így már elment mellettük.

     - Itt lesz az egyik Sakamaki! Itt, velünk! Biztos helyes lesz!

  Bashira megdermedt. Ezt nem hiszem - gondolta. A szemeiben a fények táncikáltak. Odaszaladt a fiúkhoz és rácsapott a padra.

     - Igaz az, amit ezek a libák mondanak?!

  A legtöbb fiú felhorkant délutáni álmából, összenéztek és bólintottak. Bashira próbált közönyösen vállat vonni, mintha cseppet sem érdekelné, de igazából tűkön ülve várta az órát. Biztos nem Keménykalapos - mondogatta magának. Biztos nem...

  Elkezdődött az óra. A lányok visongva leültek és vártak. Bejött a tanár, mögötte... Bashira feje kissé eloldalazott a támasztott tenyérpárnáitól és az állkapcsa leesett. Csak pislogni tudott. Megőszült haj... A FRANCBA IS! Vörös szemek... Bár vele is foglalkozni kell, a kettőnk feladata nem? Kemény öklök... Nyugi, nem lesz baj ebből...

  Sakamaki Subaru.

***************************************************

  Kicsöngetés után Bashira pakolni kezdett és elindult a tanár mellett elhaladva az ajtóhoz. De az nem adta egykönnyen, megállította. Megvárta, míg Ebina-san ráemeli a tekintetét, majd az aktatáskájából kihúzott egy lapot.

     - Az adatlap az új diákomnak – biccentett a még mindig ülő Subaru fele. – Kérlek, menjetek el a könyvtárba és segíts neki kitölteni. Tudni szeretném, mennyit tud egyedül és a kutakodás megy-e neki.

     - De... - sóhajtott, majd: - MIÉRT ÉN?!!!!!

     - Ne emeld meg a hangodat egy tanárral szemben. Most az egyszer elnézem. Sakamaki – pillantott Subaru-ra -, Ebina kisasszony segít neked kitölteni ezt a kérdőívet.

****************************************************

  Ebina Bashira megfogadta magában, hogy mihelyst lehetősége adódik, megfojtja magát, miközben ketten rótták a folyosót. Subaru csisszegve elemezte a lapot. Bashira fél méterrel mellette haladva a földet bámulta, néha lopva rápillantott.

     - Ugye tudod, hogy... fordítva tartod?

     - Mondd meg a tanárnak, hogy a nyomtatáskor megfordította - vágott vissza a Sakamaki.

     - Én meg azt honnan tudjam – tette a csipőjére Bashira és egy időre megállt. – Azonnal kitépted a kezemből.

     - Már vetettél rá egy pillantást, nem? – nézett rá a válla felett a Sakamaki.

  Bashira, ahogy a srác visszafordult, felemelte a kezét görcsben tartva, mintha meg akarná folytani, majd hosszat sóhajtva utána eredt.

*****************************************************

  Sakamaki leült egy helyre és a tudása szerint kezdte kitölteni a helyeket. Bashira időről-időre lábujjhegyen lekukkantott a feje felett és hozzákeresett egy-egy feladathoz tucat kötetet és végiglapozta neki, egyetlenegy válaszért.

  Mikor vége volt a kutakodási résznek, Bashira felemelt egy kupacot – olyan 4-5 példányt -, és visszapakolta a helyükre.

     - Rosszabb tudásra számítottam nálad – mondta, mikor egy Subaru mögötti polcsorban tőle 8 méterre elhelyezett egy atlaszbizonyítványt, amit valaki gondatlanságból rossz helyre tett.

     - He? Ezt meg hogy érted?!

     - A testvéreidet elnézve, ugyanolyan puhánynak, elkényeztetett ficsúrnak ítélteltelek, plusz még ott voltak a rongálási kényszerrohamaid. – Közben Subaru mögé ment, egy másik könyvet elhelyezni. - De kellemesen csalódtam. Jó értelemben.

  Subaru felé fordult, aki már nem volt ott a helyén. Bashira körülnézett és odalépett a kitolt székhez. Felemelte az űrlapot, majd a táskájába süllyesztette, hogy a következő olyan órája előtt kézbesíti vissza a tanárnak. Nem akarta ezzel zaklatni a tulajdonosát, maga sem tudta, miért.

  Már a 9. fejezet írásakor kerestem adatokat és arra jutottam, hogy talán Kim Yuzu tesók feltehetőleg.

Diabolik Lovers OC ~ Kim and Yuzu's monsters!  

  Meg Kim után botladozott Ayato meg Subaru, Yuzu kicsoda után meg az egész Mukami falka meg Raito?! Meg Kim farkas. Csak ennyivel tudok szolgálni még. 

  És ne aggódjatok, a múltkori 2 hetis adag csak olyan szimpla izé volt, hogy ne unatkozzatok (meg talán több vote-ot kapjak és kevesebb kérdést) És Chie rokonát kissé megváltoztatom, mert az a karakter benne van a 'Vampire Weremoon' sorozatomban is. Nincs fenn még, ne keressétek, ne kérdezzetek erről. 

  És sorry, hogy nem lett annyira romantikus, az nem az én elemem. Kész kínszenvedés volt az az 1 óra, amit az utolsó résszel bajlódtam. És azért hoztam előrébb, mert holnap nem tudok ezzel foglalkozni, sajna vagy nem sajna számomra.