Bashira nyöszörgött álmában. Kinyitotta a csipáját. Még javában szundítania kellene... Felült és belebújt a szandáljába, majd kissé elhúzta a függönyt. A hirtelen beáramló fény egy ideig elvakította. De amit az üvegben látott, az még szörnyűbb volt. Ijedten pördült meg, de senkit sem látott. Visszapillantott, majd a fiókját kinyitotta a karláncán levő minikulcsok egyikével és kivette a képet, amit a Mukami fivérekről rajzolt. Megérintette az egyik fejét.
Vajon... nem hallucináltam? Tényleg... őt láttam volna?
- Ez képtelenség – visszazárta a papírt, de lacafacázott, hogy tényleg kulcsra zárja-e. – Ez nevetséges, senki se lopná el!
*********************************************************
A folyosón ment némán, kezében tartva-szorongatva a táskájának fülét. Annyira töprengett azon a személyen, hogy a copfjából több tincs kimaradt, amit a füle mögé gyűrt. Karikás szemei résnyire nyitva. Lábait konkrétan vonszolta maga után.
- Jaj, láttuk a múltkorit!
- Te vagy az idolom, Kou!
- Igen!!!!
Bashira egy átkötő folyosóhoz ért, aminek a végén kijárat vezetett a kertbe és lányok körülfogták Mukami Kou-t. Bashira szeme tikkelni kezdett és leesett az álla. A lányok csak úgy visongtak körülötte. Szóval Kou idolként dolgozik? Legalább dolgozik...
Megcsóválta a fejét és továbbindult. Utána ócsárolta magát, hogy kibújt teljesen a fal mögül.
- Ebina Bashira! Megbocsátotok nekem, lányok? Várj!
Bashira megforgatta a szemét és úgy tett, mintha nem hallotta volna meg, kissé gyorsabb tempóra kapcsolva. Nem figyelt oda és megbotlott a cipője orrában. Előrezuhanás. Már senki nem tud segíteni rajta. De aztán mégis elkapta a csuklóját. Így a feje 5 centire lett a padlótól. És az a valaki visszarántotta, amitől kissé megtántorodott.
Kou átkarolta a vállát, így elzárta a menekülés útját és elvette tőle a táskáját. Bashira előrenézett, kietlen arckifejezéssel.
- Ha nem veszed le rólam a mocskos mancsodat, eltöröm és azon nyomban add-vissza-a-tatyómat!
Kou elmosolyodott. Bashira nem igazán volt beszólogatós típus.
- Vagy? A Sakamakikhoz szaladsz beárulni minket?
- Jól van - sóhajtott Bashira. - Mit akarsz? - nézett vele farkasszemet.
- Inkább mit akarunk.
Bashira összerezzent egy pillanatra, majd bal fele nézett, ahol Ruki-san állt.
- Na jó, már csak az amerikai elnök feneke hiányzik és megvan a Totál Hibbantak Klubjá...
- Pofa be! - Yuuma lekevert egyet szegény falnak.
Bashira azonnal tudott még egy beszólást, de félt a következményektől, ennek ellenére határozottan kicsúszott a száján:
- Yuuma, te mindig második helyezett leszel rongálásban, Subaru fertája után.
- Elég nagy a szád - Ruki becsapta a könyvet.
- És... illetlen.
A testvérek rápillantottak Azusa-ra. Bashira élt az alkalommal. Rátaposott Kou lábára és csípőből arrébb lökte. Tudta, nem igazán gyors és benne van a pakliban, hogy Yuuma elkapja a kezét. De nem így történt. Nyugodtan elszaladhatott, mint valami zsákmány. Befordult egy nem kivilágított folyosóra, de ott sem mert megállni. Végigmentek annak ugyanolyan társain, csak a 4 fordulónál húzódott a falnak.

BINABASA MO ANG
A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//
FanfictionEbina Bashira neve ellenére egy kicsit sem örömteli életet élt eddig. Anyja a megszállott jövendőmondó "Ran Kiráynő", talán ezért kapta ezt az átkot a fejére... Beíratják az akarata ellenére egy éjszakás suliba, ahol, mint kiderül, "egy egész hads...