11. fejezet

145 9 0
                                    

  Bashira nyöszörgött álmában. Kinyitotta a csipáját. Még javában szundítania kellene... Felült és belebújt a szandáljába, majd kissé elhúzta a függönyt. A hirtelen beáramló fény egy ideig elvakította. De amit az üvegben látott, az még szörnyűbb volt. Ijedten pördült meg, de senkit sem látott. Visszapillantott, majd a fiókját kinyitotta a karláncán levő minikulcsok egyikével és kivette a képet, amit a Mukami fivérekről rajzolt. Megérintette az egyik fejét.

Vajon... nem hallucináltam? Tényleg... őt láttam volna?

     - Ez képtelenség – visszazárta a papírt, de lacafacázott, hogy tényleg kulcsra zárja-e. – Ez nevetséges, senki se lopná el!

*********************************************************

  A folyosón ment némán, kezében tartva-szorongatva a táskájának fülét. Annyira töprengett azon a személyen, hogy a copfjából több tincs kimaradt, amit a füle mögé gyűrt. Karikás szemei résnyire nyitva. Lábait konkrétan vonszolta maga után.

     - Jaj, láttuk a múltkorit!

     - Te vagy az idolom, Kou!

     - Igen!!!!

  Bashira egy átkötő folyosóhoz ért, aminek a végén kijárat vezetett a kertbe és lányok körülfogták Mukami Kou-t. Bashira szeme tikkelni kezdett és leesett az álla. A lányok csak úgy visongtak körülötte. Szóval Kou idolként dolgozik? Legalább dolgozik...

  Megcsóválta a fejét és továbbindult. Utána ócsárolta magát, hogy kibújt teljesen a fal mögül.

     - Ebina Bashira! Megbocsátotok nekem, lányok? Várj!

  Bashira megforgatta a szemét és úgy tett, mintha nem hallotta volna meg, kissé gyorsabb tempóra kapcsolva. Nem figyelt oda és megbotlott a cipője orrában. Előrezuhanás. Már senki nem tud segíteni rajta. De aztán mégis elkapta a csuklóját. Így a feje 5 centire lett a padlótól. És az a valaki visszarántotta, amitől kissé megtántorodott.

  Kou átkarolta a vállát, így elzárta a menekülés útját és elvette tőle a táskáját. Bashira előrenézett, kietlen arckifejezéssel.

     - Ha nem veszed le rólam a mocskos mancsodat, eltöröm és azon nyomban add-vissza-a-tatyómat!

  Kou elmosolyodott. Bashira nem igazán volt beszólogatós típus.

     - Vagy? A Sakamakikhoz szaladsz beárulni minket?

     - Jól van - sóhajtott Bashira. - Mit akarsz? - nézett vele farkasszemet.

     - Inkább mit akarunk.

  Bashira összerezzent egy pillanatra, majd bal fele nézett, ahol Ruki-san állt.

     - Na jó, már csak az amerikai elnök feneke hiányzik és megvan a Totál Hibbantak Klubjá...

     - Pofa be! - Yuuma lekevert egyet szegény falnak.

  Bashira azonnal tudott még egy beszólást, de félt a következményektől, ennek ellenére határozottan kicsúszott a száján:

     - Yuuma, te mindig második helyezett leszel rongálásban, Subaru fertája után.

     - Elég nagy a szád - Ruki becsapta a könyvet.

     - És... illetlen.

  A testvérek rápillantottak Azusa-ra. Bashira élt az alkalommal. Rátaposott Kou lábára és csípőből arrébb lökte. Tudta, nem igazán gyors és benne van a pakliban, hogy Yuuma elkapja a kezét. De nem így történt. Nyugodtan elszaladhatott, mint valami zsákmány. Befordult egy nem kivilágított folyosóra, de ott sem mert megállni. Végigmentek annak ugyanolyan társain, csak a 4 fordulónál húzódott a falnak.

A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon