A szívem csak az enyém... (Diabolik Lovers F.F.)//BEFEJEZETT//

13. fejezet

  Bashira ment. Mire észbe kapott, nekiment az ajtónak és a tenyerével a csengőnek. Hátratántorodott és az orrát kezdte masszírozni. Körbenézett.

     - Öhm... Én...

  Az ajtó kinyílt. Junko szája vigyorra húzódott.

     - Pont jókor. Gyere, segíts!

     - Nem... Én... Nos...

  De közben Junko megragadta a védekezőn előre tett csuklóját és behúzta.

     - Na, ez most megérdemel egy 'vaoh'-t...

  Az üvegterasz - vagy inkább téglalap alakú dobozka - tele volt zsúfolva növényekkel. A sarkokban egy-egy pálma vagy banánfa. Ezeken kívül össze-visszaságban orchideák, árvácskák meg egyebek. Bashira alig tudta kapkodni, a szagoktól meg megzápult a feje, annyira összekeveredtek.

     - Ugye?

  Junko elhaladt, mellette egy lefóliázott cseréppel. Letette és leszedte a védőt, ami alól egy kissé megviselt kaktusz kandikált elő.

     - Elég egyedi kert, de nem tudok egyiktől sem megválni.

  Közben felvette a kesztyűket, majd kidoboltatta a növényt az ásóval. Szerencsére alatta tartotta a kezét. Elvigyorodott.

     - Szeretem őket. Annyira én ez az egész - azzal belehelyezte egy nagyobb cserépbe a kis növényt.

  Bashira odaoldalazott hozzá. Junko úgy viselkedett, mintha maga is az lenne, ami ott tömkelegével tornyosult. Egy életforma, amit megvetnek, de mégis él. Nem tud védekezni a bántalmazásoktól, amiket csak szórakozásból tesznek vele. Hogy hogy jutott a bántalmazáshoz Bashira? Junko egy vállat fedetlenül hagyó, deréknál masnis vászonruha és tökéletesen látta a hátán lévő mélyen átfutó hegeket. De nem merte megkérdezni, nem akarta Junko-t kellemetlen érzésbe hajszolni.

     - A hegeket bámulod... Ugye?

  Bashira összerezzen és csak tátogni tudott. Junko felegyenesedett és átnézett a törékeny válla felett.

     - Tudni akarod... tudom... Hát... Nem vidám történet. - Odaszökdécselt az egyik banánfához és leszedett egy adagot. - Persze csak egy jó, számomra nyugtató hatású turmix mellett. - Intett, hogy kövesse, majd bevetette magát a nappaliba, majd a konyhába.

  Lehúzta az egyik példány héját, amit egy kosárba helyezett gondosan összehajtva, mint valami ruha, majd a vágódeszkán felnyolcadolta, majd belesöpörte a turmixgépbe. Kattanva kapcsolta fel a vörös izzót, mire térülni-forogni kezdett az edény tartalma, berregve.

     - Na, és? - kulcsolta az álla alatt a kezeit Junko és megrebegtette a szemeit.

     - Mit na és?

  Junko felkacagott.

     - Ezt el sem hiszem, Ebina-Senpai! Hisz az osztályom csak erről csacsog!

  Bashira nem volt képben. Előrébb hajolt, át a pulton, hogy Junko a szemébe nézzen, mélyen.

     - Miről nem hallottam?

  Azonban megzavarta őket a csilingelés. Junko lekapcsolta a gépet, poharakba öntötte a félkész tartalmakat és az üveg tartalmára helyezett egy-egy megmaradt banánkarikát, az ital tetejét pedig csoki reszelékkel szórta meg. Gyorsan tálcára helyezte és odakiabálta a türelmetlenkedő vendégnek:

     - Jövök! Még egy fél perc!

  Elsietett. Bashira először nem mert utána menni. De a kíváncsisága mégis úrrá lett rajta. Már épp a konyha melletti, a bejárati ajtóra nyíló folyosóra lépett volna, mikor...: