Az Elátkozott Szemek

8. Fejezet

Jesszusom én Deidarával csókolózom! Mennyivel másabb vele, mint Sasuke erőszakos nyelvjátékával. Dei óvatosan ízlelgetett, kérlelő nyelve pedig engedélyt kapott a bejutásra.

- Ai – szólalt meg a fiú, amikor elváltunk egymástól.

-Ne beszélj már mindig – kérleltem, miközben a tarkóját körkörös mozdulatokkal simogattam. Szokáshoz híven hümmögött egyet, aminek lejtése teljesen megegyezett a folyosón hallottal. Akkor még nem tudtam mit jelentett, de most már ezt a fajta hümmögését a szexualitáshoz tudom kapcsolni.

Újabb félénk csókot váltottunk, mintha féltenénk a közöttünk lévő törékeny kapcsolatot. Azt a bekategorizálhatatlan kapcsolatot, amiről fogalmam sincs micsoda. Talán törődés vagy gyengédség? Szerelem aligha lehet, ha Sasukét szeretem. De akkor miért érzem magam jobban Deidarával?

***

Reggel a szőke fiú körém font karjaiban ébredtem, melyek biztosan tartottak, nehogy elmeneküljek. Odalent a társalgóban hangos kiáltások hagyták el egyesek száját, élükön a majomfaszok királyával, Hidannel.

- Mi a fasz, hm – dörgölte kábán Deidara a szemét. – Miért kell elbaszni a reggelemet? Hm? – kiakadását a fülem bánta a legjobban. – Mindjárt felrobbantom mindet a picsába! – üvöltötte olyan erővel, hogy még Hidan is befogta a lepcses pofáját.

Magamra dobtam az Akatsuki köpenyem, hogy még se egy szál pizsamában toljam le közéjük a képem. Nem hagyott nyugodni, hogy egy új név merült fel reggeli témának.

- Deidara lenyugodott? – kérdezte lopva Hidan, aki a kaszáját élesítette. Tehát újabb fejvadászatra indulnak ma.

- Valami agyagsárkányt emlegetett – akaratlanul is elmosolyodtam a szőke említésére. Mi van velem?

- A faszomba, ez nagyon nem jó! Kakuzu, menjünk, rohadt szar helyzetben vagyunk! – esett gyerekes pánikba az ősz hajú, az arca Sikoly tökéletes mása lehetne.

- Ma kit mentek levadászni? – kevergettem meg a Konantól kapott kávét.

- Ma még senkit – szontyolodott el Kakuzu, olyan képet vágott, mintha az élete is lepörgött volna előtte. – A Tűzföldjére megyünk.

- Akkor soká lesz pénz – gúnyolta ki Kisame a párost.

- Érted is sokat kapnánk – Kaki fenyegetően ugrott a kékbőrű elé egy Bingo könyvvel a kezében. Kirázott a hideg, ahogy megláttam Kisame fényképét és a fejére kitűzött váltságdíjat. Bizonyára mindegyikünk neve mellett súlyos összeg díszeleg.

- Halacskát ne bántsátok – keltem a haverom védelmére. Persze új becenevéért csúnyán nézett rám, de kikérem magamnak... nekem köszönheti a szutyok életét!

- Tobi jó fiú! – bukkant elő az asztal alól egy fej.

- Ki fogadott örökbe egy három éves gyerkőcöt? – Tobi! Ez volt az emlegetett név...

- Tobi jó fiú! – ugrott elém Tobi, aki leginkább egy narancsra emlékeztetett a bóvli narancssárga maszkjával... és a legszörnyűbb, hogy az én tizenhat évemtől, de még Deidara tizenkilencétől is idősebb, mégis mentális képességei, mint egy három évesé.

- Új tag... – Itachi sóhajtása mindent elárult Tobiról. Rohadt fárasztó egy alak.

- Azt hittük, hogy tévedés – magyarázta ugyanolyan örömtelien Kakuzu. – De Pain felvilágosított az ellenkezőjéről.

- Szomorú – csatlakozott a hitevesztett társasághoz Kisame is. – Szerencsére ti hozzátok osztották be.

- Hogy mi? – kaptam fel a vizet. Egy ilyen lehetetlen debilt? Ez nem lehet...