Are you strange like me? (Befejezett)

Vol.5

Ezután hetekig semmi nem történt az ég egy adta világon. Legalábbis a toronyban, nem. Mindenki el volt a maga kis ügyeivel, dolgaival. Maximum annyi változás történt, hogy Pietro nem nézett át rajtam többet, mert ha tehette mindig nekem jött egyszer még fel is lökött akkora lendülettel jött nekem és sejtem, hogy nem így akarhatta, mert ahogy rám nézett egy másodpercre ahogy éppen próbáltam talpra állni, láttam a szemében azt a nem is tudom, hogy fogalmazzam..azt a "Ó, basszus ezt nem így akartam!" pillantást. Úgyhogy tényleg tanácstalan vagyok vele kapcsolatban..

A suli viszont isteni! Ugye említettem a jelelő havert, na neki segítek mint lány közelebb kerülni egy csajhoz aki Hál'Isten a csapatunkat erősíti, úgyhogy nem kell legalább más társaságba mennem, plusz ez a csaj is ért valamennyire a jeleléshez, úgyhogy legalább meg ért. 

Egyik reggel, amikor el mélyülten majszoltam a pirítósom, Tony ugyancsak hódolva annak a hobbijának, hogy úgy robban be a helyiségbe minden figyelmeztetés nélkül tette meg ma is. 

- Költözzünk! - kiáltotta el magát.

- MI VAN? - jött az egyöntetű kérdés. Én pedig gyakorlatiasba kapcsoltam és máris azon filóztam, hogy mennyi idő lesz össze pakolni azt a rengeteg ruhát meg mindent, aztán be ugrott, hogy lehet az új helyen már ki festhetem a falat! És máris izgatottan dülöngéltem a székemen, némi fészkelődéssel fűszerezve. Erre csak kaptam egy érdekes pillantást Pietro-tól. El döntöttem fel veszem a kesztyűt vele szemben! Válaszul kapott tőlem egy "Mi van?!" pillantást és tettem rá egy lapáttal még el is tátogtam ezt neki. Győztem! El fordult! Háh, ezt neked! 

A következő hetek, hogy is mondjam sűrűek voltak! A költözés, és még a suli bál is..fhu sok volt! De legalább a bálra már meg volt a ruhám ha a kedvem nem is különösebben. Egyedül menni a bálba..gáz! És ezt az orrom alá is akarták dörgölni, de egy hirtelen jött ötlet meg mentett ami aztán később a barátaimnak is tetszett, sőt bele mentek!

- Nancy és partnered van-e a bálba? Mert ugye tudod, hogy mennyire gáz egyedül menni! - szegezte nekem a kérdést gúnyosan Pietro, ki más?! Bólintottam. Meg leptem az már biztos, de legalább újra ló pokróc hangra váltott vissza. - És ki az a hülye aki el hívott? - támaszkodott flegmán a pultra.

- "A barátaim!" - jeleltem és Natasha fordította neki. És ez volt az a pont amikor nem bírtam tovább a szemétkedéseit, legalábbis úgy éreztem, de próbáltam ki tartani. Natty elől így se tudtam el rejteni az érzéseim.. Kicsit ugyanis szarul esett, hogy miután válaszoltam Pietro nemes egyszerűséggel ki röhögött. De kegyetlenül, még a hasát is fogta hozzá.

- Pietro! - csapott az asztalra meg mentőmként a pót anyám. - Most már elég legyen! Hogy lehetsz ilyen..ilyen szörnyeteg szerencsétlen kis lánnyal?! - még én is meg ijedtem olyan gyilkos hangsúllyal beszélt. Erre még Wanda is fel ébredt aki csak ült és támaszkodva aludt tovább, vagyis aludt volna, hogyha Natty nem csap az asztalra. Nem tudom a továbbiakban mi lehetett, mert én már a szobám felé "lebegtem" szomorúan. Igazából különös érzés ez ilyenkor, mintha tényleg nem érne a lábam a földhöz. A kis menedékemben a ki pakolásba menekültem, de végül győztek a könnyek és a földre kuporodva magzat pózba sírtam ki a szemem. Nem tudom..jól esett csak ki adni magamból az összes fájdalmam. Mikor már nem sírtam annyira jöttem rá a nagy tervre. El kezdem én is szívatni! A vízzel még jól bánok sőt minden reggel és este fürdésnél gyakorlok. Vissza kapja, igaz én nem tudom meg bántani szavakkal, de ez talán működhet. Épp el indultam a folyóson a konyhába egy kis vízért amikor egy igencsak fel dúlt Pietro jött velem szembe. Nem hiszem el ez a srác mindenhol ott van ahol nem kéne?! Az egész világon őt akartam a legjobban el kerülni, de nem segített az élet..

Gondoltam, hogy konfrontálódás nélkül nem fog elmenni mellettem..és nem kellett csalódnom. Közeledett elég gyorsan, mellém érve ijesztett csak meg igazán. Olyan dühödten nyomott neki a falnak a kezeimet le szorítva a fejem mellé, hogy megint csak sikerült nyögnöm egyet fájdalmamban.

- Ó, gratulálok nyögtél egyet! - ha lehet fogta még szorosabban a csuklómat. Már olyan közel volt az ajka, hogy attól féltem, hogy meg csókol. De amikor meg látta a könnyeket az ijedtségtől a szememben csillogni akkor el eresztett, még hátrált egy lépést továbbra is a szemembe nézve, arcán a tette fel ismerésével, majd el futott szél sebesen. Idióta!

Napokkal később el jött a bál napja is. Natty segített a készülődésben nekem. 2 órán belül sikerült is el készülni. Bár Natasha olyan szempontból idegesített, hogy folyton rajta volt az arcán az a bizonyos macska vigyor.

- "Mi az? Miért mosolyogsz így?" - értetlenkedtem miután fel húzta a zipzárját a ruhának újfent.

- Semmi különös. Vagy nem mosolyoghatok? - kérdezte továbbra is ugyanazzal a somolygással.

- "De, sőt! Csak ilyen sokat tudóan ne!"

- Majd egyszer meg tudod miért mosolygok így! - én erre már csak sóhajtani tudtam és a fejemet ingatni. Majd a tükörben meg néztem a vég eredményt ami nem volt rossz, de a tényen nem változtatott, hogy lúzer vagyok mert a barátaimmal megyek a bálba.. - Gyönyörű vagy! - tette az állát a vállamra barátném. - Gyere, induljunk, mert nem két perc az út! És még MJ-t is fel kell vennünk! - ezt már a nappaliban állva mondta. Majd beléptem én is. Ámulások, levegő kapkodások meg egyéb. Bár mi tagadás jól estek a dicséretek. Pietro érdekes módon nem szólalt meg. Semmi sértővel nem készült, helyette csak a szeme sarkából nézett a fejét továbbra is le hajtva. Meg köszöntem a bókokat, majd célba vettük a garázst és persze, hogy a legmenőbb autót választottuk ki erre az estére. Tony meg bocsájtja, majd egyszer.. XD

- Jó nagy fej mosást kapott tőlem Pietro, már ha nem baj! - nézte az utat Natty néha-néha rám pillantva.

- "Egyáltalán nem baj! Bár úgy néz ki hatásos volt, mert rám nézni se mer!" - jeleltem nevetve. Jól esett végre úgy létezni, hogy előtte nem gázoltak a lelkivilágomba goromba meg jegyzésekkel! 

Egész remek volt a bál, bár Peter nem volt ott, be jönni láttam de aztán mintha a föld nyelte volna el. Egész este MJ-vel, Ned-el és a 2 művész szakkörös barátnőmmel voltunk meg egy kocka srác is velünk lógott plusz. Istenem MJ-t imádom! A humorát, az ész járását, mindent! Meg legalább vele is tudok beszélni. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan tudnak jelelni! 

Nagyon késő volt mire haza értünk Natty-vel, de a többiek még fent voltak viszonylag. Igazából ki itt, ki ott hevert és szunyált, volt aki olvasott más meg tv-zet.

- Hát ez gyors volt! - nézett el a tv felől Clint.

- Gyors? 5 órán át tartott! - akadt ki Natty. - Ennyi elsőre pont elég szerintem..

- Első? - nézett fel a mobiljából Pietro. - Le maradtam valamiről?

- Majom.. - dörgölte meg a szemeit Wanda. 

- "Én inkább le fekszem, eléggé le fáradtam..Jó éjszakát!" - öleltem meg végül Tasha-t és már botorkáltam is a szobám irányába. Egy gyenge fuvallat borzongatott meg..a változás szele..vagy csak az a majom.

- És legalább lassúzni tudtál valakivel? - lépdelt mellettem azokkal a hosszú lábaival. Én persze meg ráztam a fejem. - És miért nem? - na jó itt álljunk meg! Én a nyakamat tettem volna rá, hogy azt fogja erre mondani, hogy "Gondoltam, ki akarna hozzád érni?!" és-és erre csak az érdekli miért nem?! Valaki vissza ment a múltba és rá lépett egy bogárra, ezzel fel borítva a tér-idő kontinuumot? De mindegy is a választ meg kapta fel húztam a vállaim és el húztam a szám, hogy passz..

Egészen a szobámig követett, majd amikor be akartam csukni az ajtót ő meg fogta fél kézzel az ajtóm a másikkal pedig az ajtófél fának támaszkodott. Mondani akart valamit de csak nyökögött párat, mint aki majdnem félre nyelt, majd annyit nyögött ki, hogy.. 

- Egész..nagyon..szép voltál ma.. - nyelt egyet meredt szemmel le felé nézve majd el szelelt. Mi van? Ennek is el mentek otthonról?!