Are you strange like me? (Befejezett)

Vol.8

Mire fel ébredt, én már a mosdóba el bújva öltöztem át, egy fürdésen már túl voltam, mert azt nem mondták nekem, hogy az ember lánya ennyire mocskosnak fogja érezni magát tőle, fúj.. Már csak a ruhámat kellett volna fel vennem, de tökéletes időzítéssel meg jelent az ajtóban Pietro és bár el követtem azt a hibát, hogy csak be hajtottam az ajtót, arra álmomban se mertem volna gondolni, hogy ez a lökött minden elő jel nélkül be néz majd!

- Hé, Nan! Itt vaaa..Bocsi! - csapta be zavarában az ajtót. Mindenféleképpen meg kell tanítanom kopogni.. 

Miután fel vettem a ruhám és vettem egy mély levegőt, fel készülve a kínosságra, ki léptem a mosdóból. Azt tudtam, hogy nem ment ki, mert azt hallottam volna az ajtó nyikorgásából. Ott ült az ágyam szélén meredten a padló egy kis részét bámulva, ki pirult arccal.

- Tényleg bocsi..nem akartam rád nyitni, csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. - nézte továbbra is azt a padló részt. Jobb ötlet nem lévén, meg fogtam a vállát ezzel el érve, hogy rám nézzen és el vigyorodtam miközben meg ráztam a fejem. Reméltem ebből rá jön, hogy semmi baj. Majd miután el lágyultak a vonásai intettem a fejemmel az ajtó felé. - Éhes vagy? - bólintás. Miközben caplattunk a konyha felé, nem volt neki elég, hogy azzal sokkolt, hogy az én tempómban lépdelt, de egyszer csak a vállamra tette a kezét ezzel át karolva tartva maga mellett. Csak meg jött! Nem haldoklóm! Nem értem mire fel, fogott így?! Jó, nem mintha bánnám csak nem értem..

- Hát ti..? - esett le az álla Steve-nek, miközben fel nézett az újságból. Nekem meg attól esett le az állam, hogy hova lett a tegnapi buli utáni romhalmaz?!

- Hát mégse bírtál a véreddel Speedy Gonzales?! Pedig mondtam, hogy ésszel.. - masszírozta a mutató ujjával a halántékát Tony. Hiába..a másnaposság az másnaposság!

- Mi? Ti le feküdtetek?! - hüledezett Clint is. 

- Le lehet nyugodni! Miből gondoljátok, hogy le feküdtünk? - kelt ki magából Pietro végre.

- Hát mert együtt jöttetek be, magadhoz ölelve Nan-t és az utóbb említett nem sír miattad éppen! Csupán ezekből gondoljuk.. - informált nagy erőkkel Tony minket.

- Nem feküdtünk le! - nyomatékosított Pietro. - Csak..segítettem neki valamiben..

- Hagyjátok már őket! - lépett be gyűrötten Natty a dokival az oldalán. 

- Látom másnak is jó volt az estéje! - méri őket végig Tony vigyorogva.

- Nem értitek már meg nem feküdtünk le..! - már nem karol át, sőt a közelemből is el megy inkább..kösz szépen srácok! - Sose lennék rá képest ezt tenni vele! - mérgében az előbb hűtőből ki vett vizes üveget majdnem össze nyomta.

- Jól van, nyugalom! - csitítja Clint a fel bőszült fiút. "Sose.." miért van az, hogy éppen már bíztam volna benne, hogy nem fog bántani, és erre tessék! Meg kaptam..éppen hogy nem köpött egyet miután ki mondta, az a hangsúly..

- Ssssz..asszem el kiabáltam ezt a meg bántós dolgot. - hallottam Tony hangját miközben én már vissza felé tartottam az én kis menedékembe, a szobámba. A nap további részében senkit nem akartam látni hiába kopogtak rendszeresen. Egy idő után meg untam és inkább fel véve a fejhallgatóm üvöltettem a zenéim. Vicces..pár órán belül milyen hamar meg tudja az ember milyen a szerelem és az ha össze törik a szívét..

De nem ez volt az egyetlen ami kínzott. Ott volt még a tény, hogy tegnap óta nem ettem és már délután fél négy fele már inkább az éhségtől folytak a könnyeim, mintsem amiatt az idióta miatt. Az a két darab gumicukor elég hamar ki ment tegnap óta. És ne feledkezzünk meg arról se természetesen, hogy továbbra is fájt a hasam, bár enyhíteni tudtam rajta egy jó forró fürdővel de ez sem volt meg oldás rá teljesen..

Ahhj..bár Pietro ne lenne egy ökör és most masszírozná a pocim úgy mint tegnap éjjel.. gondoltam magamban miközben izzadtam a kádban. Mint mondtam nem a legjobb meg oldás a forró fürdő 32 fokban. Bár legalább a zene valamennyire el vonta a figyelmem ezekről a kínjaimról. Talán este 6 óra lehetett amikor egyszer csak legnagyobb meg döbbenésemre Vízió repült át a falamon.

- Elnézést, Miss Dove, de Miss Romanoff már nagyon aggódik önért és nem csak ő, hanem mindenki! - én csak könnyes szemmel néztem a jelentést, majd persze be kúszott az a kegyetlen kis hang azt súgva, hogy "Ő biztos nem hiányol!" nem terveztem de az ilyet ritkán tervezi az ember, nos hát hatalmas krokodil könnyekben törtem ki, össze húzva magam magzat pózba fejemet le szegezve amennyire csak tudtam. - Kérem, ne sírjon! - kereste a szavakat pár pillanat erejéig miközben le ült mellém az ágyra. - Ha ez meg nyugtatja Mr Maximoff-ot rendesen le teremtette a lábáról Miss Romanoff! - én a neve hallatára csak még nagyobb hüppögésbe kezdtem. - Szeretné ha szólnék a gyámjának? - továbbra is tartva a pózt bólogattam. - Rendben az ajtón megyek ki ebben az esetben..

Pár perc múlva két gyengéd kéz fogott, át ölelve, néha-néha puszit hintve a hajamba csitítgatott a pót anyám.

- Annyira fáj..! - nyüszítettem el hallóan.

- Nincs semmi baj..cssss..nyugi kis manó, minden rendben lesz! - simogatta a hátam szép lassan. Majd egyszer csak hangnemet váltott. - Te..tűnj innen amíg meg teheted! - váltott át egy szem pillantás alatt anya tigrisbe.

- Hadd beszéljek vele! - hallottam meg a hangját. - Csak egy percet kérek legalább! - kérlelte jó anyámat.

- Szeretnéd? - súgta nekem. Hüppögtem egy nagyot majd bólintottam egy aprót. - Egy perc! - állt fel mellőlem Natty. Majd dübörgés és egy tompa puffanást hallottam magam előtt.

- Nan..nem úgy értettem.. - fogta meg a kezeim az ölemben, amikre hagytam, hogy potyogjanak a könnyeim. - Kérlek, nézz rám..! - egyre kétségbe esettebb volt a hangja. - Kérlek..kérlek..kérlek.. - hajtotta a fejét a kezeimre. - Minden gondolatom te töltöd ki! Kérlek nézz rám..Nan..ne csináld ezt velem.. - emelte fel újból a fejét remélve, hogy a szemembe nézhet. Meg kapta. Csak néztem rá el csigázottan. - Sajnálom..sajnálom.. - vette a kezébe a kezeim és meg puszilta, majd a homlokát döntötte nekik, úgy engedett ő is az érzéseinek, könnyeit a szoknyámra ejtve.

- Jól van ennyi volt, le járt az egy perc..bőven! - tárta ki még jobban az ajtóm Natty.

- Tényleg sajnálom.. - nézett még le rám hosszasan várva a reakcióm, majd el indult le törten ki felé. Nem tudom mi történt..mintha önálló életre keltek volna a lábaim, indultam meg utána. Az ajtónál útól is értem. Legott át is öleltem hátulról. Amilyen mélyen csak tudtam bele fúrtam az arcom a felsőjébe. Ő ebben a pózban csak arra volt képes, hogy meg fogja a hasán össze kulcsolt kezeim. 

- Se-semmi baj.. - zokogtam. Csak tudnám miért szeretem még mindig ezt a marhát ennyire.

- Nan! Te tudsz beszélni már! - pördült meg a tengelye körül és fogta meg a kezeim izgatottan.

- Már akivel.. - szólt közbe Natty.

- De hát ez hihetetlen! - nyomott egy puszit a homlokomra gyorsan.

- Egy kicsit.. - rebegtem zavaromban.

- És milyen édes kis hangod van, Istenem! - nevetett fel megkönnyebbülten majd ölelt szorosan magához, bele bújva a hajamba. Miután ki örömködte magát a lábaim egyre jobban el gyengültek és ha nem fogott volna akkor a padlóról kellett volna össze kaparni az fix. A karjában tartva Natty-vel az oldalán vitt ki a konyhába és már tették is elém a sült húst és hozzá a párolt zöldségeket.

- Soha többé ne csinálj ilyen butaságot, hogy több mint 24 órán át nem eszel egy falatott se, meg értetted?! - tűrt anyáskodva a fülem mögé egy tincset Natty, miközben lapátoltam be a vacsorám. Pietro eközben a nappaliban tartózkodóknak újságolta, hogy hozzá és Natty-hez már szóltam, de főleg, hogy hozzá! Huhú!