Are you strange like me? (Befejezett)

Epilógus

E/3.

Másnap borzalmas fej fájásra ébredt Nancy, ami nem is lett volna meg lepő hiszen a rengeteg koktél után mindig ez az ajándék a poharak alján. De miután sikeresen fel fogta, hogy mi történt tegnap éjjel, bár fájó fejjel, de boldogan bújt vissza Pietro-hoz.

Délig fel sem keltek, se ők, se a többiek. A délután nagy részét az ajándékok nézegetésével és próbálgatásával töltötte főhősnőnk. Pietro újabb és újabb csodálattal figyelte minden egyes mozdulását és rezdülését barátnőjének. 

- Naa, gyere! Csak egy kicsit.. - próbálta a fiú vissza húzni az ágyba Nancy-t az indulás napján.

- A-a, kb 2 óra, reggelizéssel együtt és indulunk haza. Kelj fel te is! - dobott egy pólót barátja fejére. - lágy szellő fújta előre a lány haját és ezzel együtt egy pár erős kéz karolta át. 

- Gonosz vagy..végre csinálhatnánk és te pakolni akarsz! - duzzogott továbbra is Pietro. 

- Akar a halál! És nyuszó..annyit csinálhatjuk még az életben amennyit csak akarjuk! - fordult szembe a fiúval, hogy közre fogja az arcát a kis kezével. - Úgyhogy nyugi! - döntötte össze homlokukat. - És most pakolás! - folytatta a csomagolást ugyanakkora hévvel. Nem szeretett késni vagy, hogyha rá kellett várnia a csapatnak. Ezért nem is akarta halogatni a pakolást. 

Pietro hatalmas szenvedések közepette állt neki csomagolni, rettenetesen nagy sóhajtásokkal tele tűzdelve. 3 óra elteltével már repültek is haza Tony gépével, szép csöndesen mindenki a saját dolgába merülve. Főszereplőnk csak hogy félig-meddig keretesnek lehessen mondható a történet most ő aludt Pietro vállára hajtva fejét.

Haza érve a kis párocska fáradtan, és kómásan lépkedett a hálószobák folyosóján. Elképesztően le fáradtak a haza úton, és ezen nem segített a sok csomag és ajándék cipelése sem. 

- Ez már ajándék mennyiség, kis lány! - állt meg a nyitott ajtóban el ismerően füttyentve Clint. - Ez igen.. - ment tovább a folyóson.

- Ennek meg mi baja? - túrt fáradtan a hajába Pietro. 

- Csak örül, mert haza mehet a családjához. - dőlt arccal előre az ágyba Nancy. A következő pillanatban már nem egyedül feküdt az ágyban. A gond ott kezdődött, hogy nem mellette vagy akár a felette való ágyrészen feküdt Pietro hanem a lányon. - Ümm, ne már össze nyomsz Pi! - mérgelődött a paplan és barátja közé temetve. - Szállj már le rólam! 

- Oké! - egyezett bele a fiú, miközben meg fogva Nancy derekát fordult a hátára ezzel a lányt fel ültetve a hasára. 

- Bolond! Honnan van ennyi erőd még? 

- Ó, bocsi a zavarásért! - kopogtatott be halkan a nyitott ajtón Tasha kuncogva. - De pizzát rendelünk és tudni szeretnénk, hogy kértek-e, vaaagy..más el foglaltságba kezdenétek! - vigyorgott lelkesen a fiatalok vörösödő fején és zavarán.

- Igen kérünk! De most már.. - tért magához először Pietro. 

- Nem is zavarok tovább! - csukta be az ajtót maga után Tasha.

- Na akkor hol is tartottunk? - simított végig a lány derekán.

- Háát.. - fészkelődött direkt egy kicsit, mielőtt le hajolt volna egy csókra.

Végre meg kaphatta Pietro amire vágyott egy ideje, pontosabban 2 órája. Úgy ölelte és csókolta Nancy-t mintha ez lenne az utolsó alkalom a világon, hogy ilyet tehet. Jó idővel később már újra, mint az el múlt napokban egymáshoz bújva pihegtek pucéran. 

- Szerinted.. - kezdte Nancy az euforikus érzésből magához térve, fel nézve Pietro-ra a fiú karjai közül.

- Igen? - adott egy gyors puszit barátnője feje búbjára. - Szerintem meg jött-e a pizza? Hát remélem! Éhen halok.. - tette drámaian a kezét homlokához.

- Hülye..nem ezt akartam! Plusz szerintem már fel zabálták.. 

- Hát akkor? - simított ki egy tincset a lány arcából.

- Szerinted, most már így lesz örökké? Hogy mi együtt?

- Nem tudom Nan.. - látva a lány csalódott arcát gyorsan tette hozzá. - De én örülnék, ha mostantól csak te lennél az egyetlen kis csajom! 

- Tényleg? - nézett fel rá boldogan.

- Tényleg! - hajolt lejjebb egy csókért Pietro. - Én kicsi szerelmem! - kezdte volna újból a csók csatát, ám ekkor hangos kopogás zavarta el az idillt a szobából.

- Kölykök itt a pizza már egy ideje! - hallották Tony hangját az ajtón túlról.

Több se kellett a fiataloknak, úgy ugrottak ki az ágyból mintha üldöznék őket. Pillanatok alatt fel kapkodták a ruhákat magukra. 

- Aki utolsónak ér oda az a rohadt tök! - szaladt ki Nancy akinek mivel csak egy ruhát kellett és persze egy bugyit fel vennie előnyben volt barátjával szemben. Már majdnem fél úton volt a konyha felé amikor egy pár erős, de annál ismerősebb kar fel kapta. 

- HÉÉ! - borították fel a zsenit a konyha bejáratában.

- Bocs! - állt meg, hogy vissza nézzen Tony-ra a fiú röhögve. Steve vezetésével aki a leghangosabb volt el is kezdődött a röhögés szimfóniája a konyhában erre a jelenetre. 

- Speedy Gonzales.. - dünnyögte az orra alatt miközben fel kászálódott a földről.          

                                                                            //~\\

"Kedves naplóm ez lenne hát az én kis történetem! Se több, se kevesebb. Néha szótlan, néha beszédes. Egy csodálatos nagy család részese lehetek Natasha-nak köszönhetően és őszintén ezt a világért nem cserélném el soha! Örök hála neked Anya!

Ui.: Még nagyon sokáig nem fogok szerintem tudni mindenkivel beszélgetni! Szoríts kérlek nekem!"