Are you strange like me? (Befejezett)

Vol.3

Másnap reggel épp a müzlimet majszoltam amikor Tony és Bruce robogott be a konyhába. 

- Van egy jó hírünk! - csapta össze a tenyerét Tony. - Kiderült, hogy Nancy nem néma! 

- Mutizmusnak hívják a betegséget, ami pszichológiai eredetű, más szóval egy jó terapeuta ki tudná gyógyítani belőle! - vázolta fel lelkesen a doki a helyzetet. Én csak értetlenül néztem magam elé majd a két férfira.

- Már csak azt kell kideríteni, hogy szelektív módon vagy az, vagy totálisan..ha bár eddig nem szólaltál meg, úgyhogy gondolom az utóbbi lesz!

- Vagy csak nem bízott még meg közülünk senkiben se annyira, hogy meg szólaljon neki akár suttogva is. - dörgölte meg a tarkóját Bruce.

- Továbbra is szeretnél meg tanulni jelelni? - érdeklődött Natasha. Bólintással jeleztem, hogy igen. - De persze egy pszichiátert is kéne keríteni neked hátha tényleg sikerül szóra bírni! - szorította meg finoman a jobb kezem.

Az elkövetkezendő bő egy hónapot amíg le nem szedték a gipszem Natasha-val voltam, nem mindig tanulással töltve. Elég sokat "beszélgettünk" sokat meg tudtam róla és ő is rólam. Persze magán tanárt is kaptam, mert az egész csapat egyhangúlag ki jelentette, hogy minimum az érettségit meg kell szereznem, mert ki tudja mit hozz a jövő és ennyit muszáj minimum. De nem igazán jöttem ki a magán tanárral..sőt elég nagy hólyag volt! Így miután le került a gipszem, meg kérdezték, hogy szeretnék-e egy másik tanárt vagy esetleg iskolába mennék? 

Tudom, tudom..az iskola uncsi..az iskola szar, DE hiányzott az, hogy velem egy idősekkel legyek együtt ezért persze, hogy az iskola mellett döntöttem. Plusz már elég jól ment a jelelés, úgyhogy aki érti ezt azzal még beszélgetni is tudok majd, annyira király lesz! A terapeutától kicsit félek, de alkalmanként el nézek hozzá is. Azt már ki derítette, hogy csecsemő kori traumából ered ez a..mutizmus.. Ahhj, annyira kreténül hangzik, mintha valami szatír betegség lenne, kényszeres maga mutogatással!

- "Nem is tudtam, hogy lehet csecsemő kori traumát is szerezni.." - jeleltem Tasha-nak.

- Hát látod mégis! - kacagott fel miközben elém tett egy pohár mézes tejet. 

- "Köszi!" 

- Natasha gyere! - futott át a nappalin Steve.

- Meg találtuk Loki jogarát! - hadarta Tony ő is futva. Esküszöm ezt a férfit én még nyugodtan nem láttam el lenni..mindig fut, rohan, siet! Vagy csak kattog valamin.

Tasha a lelkemre kötötte, hogy ki ne tegyem a lábam innen meg az emeletről, mielőtt ő is a többiek után rohant volna. Tony futólag meg említette, hogy lehet Koreából érkezik majd ide időközben egy orvos, úgyhogy ne ijedjek meg tőle. Távozásuk után úgy éreztem, hogy rám fér egy kis film nézés a sok tanulás után. És le is dobtam magam a kanapéra az óriási tv elé. Basszus, ha ki cserélnék egy mozi vászon helyére, nem venné észre a közönség..

Harry Potter első része mellett döntöttem, az mindig meg nyugtat. Miközben be töltött a tv film tárából addig is hasznossá téve magam csináltam popcornt. Miután vége lett a filmnek az órára pillantottam és rá jöttem, hogy elég régóta oda vannak már. Még a film közben fel jött az egyik portárs a levelekkel, azokat böngésztem amikor meg láttam egy olyan címzést és pecsétet, amitől még a vér is meg hűlt bennem..a New York-i önkormányzat küldte nekem címezve egyenesen..

Közölték velem benne, hogy ha egy héten belül nem lesz gyámom Bosszúállók ide vagy oda vissza kell mennem az árvaházba. Basszus...pedig már azt hittem minden rendben lesz az életemmel..