Are you strange like me? (Befejezett)

Vol.7

Basszus, basszus,..

Olyan hirtelen rántottam fel az ajtót, hogy Natty majdnem be esett és ugyanolyan hirtelen be is zártam.

- "Ez az?" - jeleltem hulla fehér arccal. - "Vagy haldoklom?" - lettem még fehérebb ha lehetséges. Mire Natty jobban szemügyre vette a részt ahova mutattam és el röhögte magát. Kösz..hát így kell meg nyugtatni egy riadt gyereket?!

- Igen bele fogsz halni! - mondta továbbra is rötyögve. - Mindjárt jövök, remélem nem ástad el túl mélyre a fürdődbe! Addig is új le a wc-re mintha a dolgod végeznéd, oké? - majd ki tántorgott engem magamra hagyva.

Eközben:

- Nancy bent van Natasha? - tördelte az ujjait idegesen Pietro.

- Egen...de most hagyd békén, jó? Most nem kíváncsi senkire se, ha jobban tetszik neki végett ért a buli! - lépkedett tovább Nancy szobája felé Tasha.

Vissza térve:

Ahhj..Tasha gyere már vissza könyörgöm! Nem akarok egyedül meg halni a budin! Három koppantást hallottam, majd egy Natty lépett be macska gyorsasággal zárva maga mögött az ajtót.

- Tudod, hogy-hogy kell használni, vagy meg mutassam? Bár én is csak tippelek..

- Nem tudom, hogy kell.. - néztem ijedten a kis csomagra. - Semmit nem tudok..a terhességről se, semmi.. - Natty csak meg rökönyödve nézett rám. Azt hittem elsőre, hogy a vallomásom miatt néz így, aztán le esett..

- Beszéltél! Végre a menzeszeddel együtt ez is meg jött végre! - ölelgetett miközben én továbbra is a fehér nagy porcelánon ültem. No komment..

Az örömködés után ki matekoztuk elég könnyen, hogy hogyan kell használni a betétet, majd vissza kísért a szobámba és én amíg le vettem nagy nehezen a ruhám addig Tasha engedett egy nagy kád kellemesen forró vizet.

- A fürdője elő állt hölgyem! - vajon újra meg tudom csinálni?

- Kö-köszi! - mmm..nehézkesen de össze hoztam. Úgy látszik ha figyelek rá akkor nehezebb.

Miközben ültem a kádban Natty ott ülve a kád szélén egy szivaccsal mosva a hátam kérdezgetett, úgy néz ki tetszik neki a hangom.

- Láttalak Pietro-val..naaa? Mesélj! - váltott újra macska somolygásba, mint a bál napján.

- Hát...egyszer csak meg jelent mellettem miközben a lábamat lógattam a vízbe és gumi cukorral kínált. Aztán bocsánatot kért és fel kért táncolni..

- Igen? És aztán?

- Aztán pár óra tánc után le ültünk és hozott nekem italt meg persze magának is, és folyton lökte a dumát aztán táncoltunk, de van egy olyan érzésem, hogy nem bírja a piát, mert utána elég rendesen el kezdte gyurmázni a fenekem, pedig még Tony is szólt neki, hogy ésszel.

- A szemét! Akarod, hogy meg verjem? Úgyis ígértem neki valamit a golyóival kapcsolatban..

- Hagyjad..csak részeg volt! - legyintettem. - Ssssz..uhhjujjuj..ez most már mindig így fog fájni?

- Gondolom..nekem talán ha egyszer vagy kétszer volt dolgom vele de az se fájt.

- Tényleg el mesélhetnéd végre, hogy mi történt veled..ott!

- Hát az van, hogy.. - és elmesélte, hogy a végzősöknél ahol ki képezték, szokás volt, hogy sterilizálták őket..egy gonddal kevesebb. Hirtelen meg értettem, hogy miért akart annyira a gyámom lenni. Legalább ilyen téren anyának érezhesse magát..

Miközben mesélt, lassan ki szálltam a kádból és a Natty által oda készített pizsimbe bele bújtam. Pont amikor az utolsó gombot be gomboltam kopogtak az ajtón.

- Hát ez? - néztünk egymásra. - Ki nyitom!

Egy kissé szomorú Pietro állt az ajtóban.

- Nan itt van?

- Persze, hogy itt ez az ő szobája.. - forgatta meg nevetve a szemeit Tasha.

- Beszélhetnék vele? - nézett reménykedve, Tasha pedig rám. Én csak bólintottam egyet a fürdőszoba ajtóba kapaszkodva görnyedten.

- Igen be jöhetsz..és Pietro ha bármit..tényleg bármi szarságot teszel vele amivel el szomorítod megint..ne akard meg tudni mi vár rád akkor! - nézett gyilkosan a srác szemébe, majd ki ment be csukva az ajtót, minket pedig kettesben hagyva.

- Sajnálom..sajnálom a tapizást és..minden mást is..! - hajtotta le a fejét bűntudatosan. És ekkor ordítani tudtam volna dühömben..nem tudtam meg szólalni újfent. Ijedten kaptam a torkomhoz amit Pietro is észre vett. - Mi a baj? - termett előttem egy másodperc alatt. Én csak könnyes szemmel néztem fel rá, majd át öleltem és hagytam hadd potyogjanak a könnyeim. Pont az akinek a legszívesebben beszéltem volna, Tasha után, pont neki nem tudtam meg szólalni! - Mi a baj, Nan? - simogatta meg nyugtatóan a hátam. Gondolkodtam, hogy kommunikálhatnám le a problémát, majd le esett a meg oldás. Gyorsan az asztalomhoz rohantam és elő vettem egy tollat és egy papír fecnit. Először azt akartam írni, hogy előbb tudtam minden gond nélkül beszélni, de rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg meg sérteném, hogy vele pedig nem tudok továbbra se.."Hisz ő is meg bántott, de hányszor!" súgta a kis ördög a vállamon.

"Nagy lány lettem és fáj a hasam" végül csak ennyit írtam.

- Ó, jajj! - ölelt át újra miután le esett neki, hogy mit jelent a nagy lányság. - Van egy módszer..Wanda-nak mindig segít amikor fáj a hasa! A lényege, hogy meg felelően nyomva kell simogatni a fájó részt..hátha neked is segít! Szabad? - bólintottam, nekem már mindegy csak ne fájjon így.. - És az se lenne baj, ha..el kéne feküdni hozzá, mert nem két perc míg el kezd hatni ez így. - már mosolyogva intettem nemet és indultunk is az ágyba..vicces, nem gondoltam volna, hogy az első ágyba bújásom egy fiúval, ennyire..eseménytelenül zajlik majd, de a kínosság meg volt így is!

Miközben a jobb oldalán feküdtem, fejemet a karjára téve, ő pedig olyan kellemesen masszírozott, hogy egy idő után a buli halk moraja teljesen el halkult számomra legalábbis. Az egész annyira..meg nyugtató volt, az illata, az hogy már nem fájt a hasam, mit mondhatnék el nyomott az álom egy kis idő múlva. Reggel arra ébredtem, hogy ugyanúgy fekszik mellettem édesen szuszogva, csak időközben a hátára fordult az oldaláról. Olyan édes! Hát ilyen érzés a szerelem..?