Are you strange like me? (Befejezett)

Kedves naplóm!

Nos..nem így képzeltem a napom az már biztos! 

Minden úgy kezdődött, mint szokott dudálás, szirénák és a szomszédék szerelmes kakofóniájában ébredtem némi gyerek zsivajjal fűszerezve. Ahhj, imádom New York-ot! Fürdés és rohanás iskolába. Még futtában oda intettem "Apuéknak" és már pattantam is fel a bicómra. 

A mostani "családom" rendes népség csak kicsit túlzásba estek árva gyerekek befogadását illetően. Némiképp szűkösen élünk. Mintha valami őrült macskás nő lakása lenne csak gyerekekkel, úgyhogy remélem át jött a lényeg..SOKKAL rosszabb így! Van legalább egy király bicóm amivel tudok közlekedni akármerre. Olyan király!

Már fél úton jártam haza felé suliból, az 53. utca környékén Manhattan határában, amikor meg láttam azokat a rémes-rémes lényeket. A Stark toronyból jött a hatalmas kék sugár ami mint egy portál engedte özönleni az űrlényeket. Farolva le fékeztem és éreztem ez az én időm, most vagy soha! Még le támasztottam és lakatoltam a kis járgányom, hisz fő a biztonság és ebben a városban mindent is visznek ami mozdítható.

Ahogy futottam az én kretén módomon jött csak a fel ismerés, hogy rendben, de mit fogók csinálni? Amint meg volt a terv folytattam a futást a belváros felé. Alig egy-két sarok volt hátra amikor meg láttam őket. Olyan menők és lazák és királyak voltak! Nyál csorgatásomból akkor ocsúdtam csak fel amikor egyszer csak a hátam mögül olyan űrlény hangot nem hallottam. "Oh baszki.." És ezt még mindig nem tudom, hogy csináltam szökő évente úgy néz ki össze jön, az a nindzsa reflex ami akkor sikerült. A levegőből nyertem ki egy kis vizet és azt meg fagyasztva lőttem a lény felé. Aki erre kulturáltan meg is döglött. Bem! Itt a pont! Majd el néztem oldalra és egy nem kicsit meg lepődött Amerika Kapitányt láttam meg lihegve figyelni. Na jó, ez perverzen hangzik kicsik..

Tisztelegtem neki egyet és nem hiszed el! Vissza szalutált! Futottam tovább fojtatva az előbbi harc stílust. Amikor már az összes "csapat társsal" találkoztam és mindegyik hőstől be gyűjtöttem egy meg lepődött fejet csak Hulk-tól nem, és persze mindegyiknek szalutáltam, mint egy kretén, el érkezettnek láttam az időt, hogy egy Hulk-tól (remélem csak véletlen vagy meg sértődők) kaptam egy repülő motort amit bal lábbal el is fogadtam. Mondjuk legalább szép halvány lila inkább pastel lila gipszet kaptam később. Meg legalább nem nyílt törés volt bár az eséstől így is sikerült be vágnom a fejem és el ájulni..érdekes érzés volt mi tagadás! 

Ezután egy kellemes hangulatú mentő autóban ébredtem csak ne szirénázott volna így! Szét ment a fejem tőle! Miután el láttak és vártam a "szüleim" valamelyikét a kórteremben ahol meg lepő mód csak én voltam és egy kómában fekvő lány. Addig is unalmamban egy unalmas latin szappanoperát néztem és ezt meg unva kezdtem el láb bábozni magamnak. Ahhj bárcsak lenne mobilom, legalább játszani tudtam volna rajta! Miután már rám esteledett és továbbra is változatlan volt a helyzet. Ettől a trágya melodrámától ami a tv-ben ment meg már frász ki tört engem ha csak a tv irányába néztem is! Durván este fél 8 lehetett amikor be jött egy nővér és egy rezidens kis orvos tanonc és amit mondtak azt hittem össze esek ha nem feküdtem volna! 

A nevelő szüleim túl terhesnek éreztek már ezzel együtt és inkább le mondtak rólam! Úgy nézz ki a némaságom és a drága inzulin injekcióim vásárlása még bele fért, de egy törött láb és enyhe agyrázkódás már sok..

Szép ki látások mit mondjak..még 3 év és utcára kerülök, de addig is élvezhetem az árvaház minden kényelmét és luxusát! 

A nővérke be hozta a befogadó családom által össze pakolt motyóm, úgyhogy legalább a kalandomat le tudom most írni. Remélem a biciklim még meg van!

Másnap reggel jött csak a pofon a jobb fajtából ami inkább a csípjetek meg kategória, mintsem a rossz változat!