Are you strange like me? (Befejezett)

Vol.11

- Érdekes! - fel nézve a müzlimből, Tony fürkésző tekintetébe akadtam bele. Néhány mimikával jeleztem felé, hogy mégis mi olyan érdekes. - Hát, hogy tudsz beszélni..legalábbis Natasha és S.G. szerint. Ha bele gondolok, hogy egész életedben nem beszéltél most pedig minden gond nélkül beszélsz! Érdekes, egyszerűen érdekes..

- S.G.? - tette le a pirítósát Wanda érdeklődve.

- Speedy Gonzales..Stark szerint ez vicces becenév! - füstölgött magában Pietro. 

- Tényleg az! - fulladozott a röhögéstől Clint, miközben próbálta nem ki lögybőlni a kávéját. Én csak a szememet forgattam mosolyogva, vissza fogva amennyire csak tudtam a nevetést ezen a reggeli kis jeleneten. Bár nehéz volt amikor már Wanda se fogta vissza magát és hátra döntött fejjel visított ezen a becenéven. Mikor már nekem is ki-ki csúszott egy nagyobb mosoly, egyszer csak egy erős kezet éreztem meg a combomon. 

- Velük nem bánhatok el mind, de te még kapsz ezért a ki nevetésért..! - bújt teljesen a nyakamhoz, úgy súgta huncut hangsúllyal.

- Társaságban nem illik sugdolózni! - kiáltotta Tony. - Na de vissza térve, már ha befejeztétek a turbékolást, meg kéne vizsgálnom az agyi funkcióidat amikor beszélsz és amikor nem..érdekes kísérlet lenne nem Banner? 

- Igen csak ahhoz beszélnie kéne előttünk amit nem hiszem, hogy fog. - fel sem nézve az újságból mondta monoton módon a doki oda se figyelve igazán.

- Ne kísérletezzetek a barátnőmön! - ölelt át védelmezően Pietro. Én erre persze, hogy el pirultan néztem magam elé. Pár másodperc néma csend, fel nézve rá kellett jönnöm mindenki minket bámul.

- Ja, hogy TI már ENNYIRE?! - esett le az álla Natty-nek. - Mostanában nem is beszélgettünk kislány! Nem szeretnél jó 'anyádra' is szánni egy kis időt, hmm? - ó, ha tudná..ha tudná mennyit 'turbékolunk'! Ki akadna teljesen és igaz, hogy múltkor ki akart minket oktatni a szexről, de félő ha meg tudná mennyit csókolózunk egy nap, még a végén tényleg ki is oktatna minket, de minimum, hogy el tiltana minket egymástól, mint a gyerekeket. Pedig semmi rosszat nem csinálunk, ott még nagyon nem tartunk, Pietro legnagyobb bánatára. De igaza volt rég töltöttünk mostanában együtt időt. Főleg most már nyári szünet volt, úgyhogy rá érhettem volna, de Pi..gah olyan édes! Nem tudom mi történt vele, de mióta a bulin bocsánatot kért azóta, mint a kis angyal, néhány ki térővel..

- "El mehetnénk ma valamerre szerintem! Persze csak a vizsgálat után." - jeleltem mind Natty és Tony felé is.

- Szóval vállalod?!/Plázához lenne kedved? - szólaltak meg szinkronban. Pár pillanatig nem tudtam, hogy kinek válaszoljak előbb majd rá jöttem, mind a kettőre igen a válaszom, úgyhogy bólintás és osszátok el.

- Biztos akarod ezt? - vont félre magához ölelve Pi reggeli után ahogy a dokival és Tony-val el indultunk a labor felé. 

- Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e kideríteni valamit nekik. Ki tudja lehet a végén mindenkivel szóba tudok majd állni! - karoltam át a nyakát.

- Már nem leszek ki váltságos! - hajtotta hátra drámaian a fejét, tragikus hangsúllyal.

- Lükém! - adtam neki búcsúzásul egy csókot még.

- Törpilla! Ha lennél oly' kedves és jönnél.. - nézett hátra a lift ajtótól Tony. Adtam még két puszit Pi-nek és már futottam is a zsenik után.

Egész nap vizsgáltak, főként Bruce, bár többször is jelezte Tony felé, hogy ő nem ilyen orvos, de persze meg tette a tőle telhetőt pszichiátria terén. Tony pedig az agyi működést figyelte közben, úgyhogy a fél napomat tapaszokkal a fejemen töltöttem amikből kábelek lógtak ki. A másik fele jobb volt, de azt majd kicsit később..