Are you strange like me? (Befejezett)

Vol.6

Szerintem nagyon illik ez a zene Pietro-hoz csak azért vágtam be ide, ha már róla szól ez a fejezet!

Pietro szemszöge:

Miután sikeresen le győztük Ultron-t, Stark és a többiek "nagy lelkűen" fel ajánlották, hogy velük maradhatunk, mert mindig kellenek ilyen jó képességű emberek a csapatba. Bla bla, de nem tudtunk volna hova menni a húgommal, úgyhogy persze, hogy rá bólintottunk. Vissza fele New York-ba mindenki el volt a saját gondolataival, senki nem szólt szinte egy büdös szót se, szívből tudom utálni ha néma csöndbe vannak körülöttem. Ezért is hallgatok ilyen helyzetekben zenét inkább, az el terel és meg nyugtat legalább és már is nincs akkora csend, legalábbis számomra. Már éppen azon filóztam, hogy biztos miattunk van ez amikor a gép ablakból meg láttam a várost. Hatalmas volt! El képesztő!

Aztán belépve a nappaliba, ott állt a kis csaj akiről Natasha beszélt, akinek a gyámja lett. Kíváncsi lennék, hogy nekünk lenne-e a gyámunk hisz még csak 17 évesek leszünk. Na mindegy, a csaj, hogy is mondjam tíz pontos cukiság roham, de mint említettem utálom a néma csendet..de amiket később tettem a frusztráltságom miatt..nos azokra nem vagyok büszke..

Frusztrált, hogy itt volt ez az édes kis csaj aki non stop mosolyog és nem tudok vele beszélgetni! Baszki.. és ez mindennél jobban idegesített és akkor meg tudtam, hogy meg tudna szólalni, mert nem teljesen néma és akkor még jobban fel csesztem az agyam..akartam őt mindennél jobban! Akartam ölelgetni, az ölembe ültetve csókolni, de..miután el szaladt velem a ló, nos erre már nem sok esélyt láttam.

A legrosszabb talán az volt amikor a bálról kérdeztem. Próbáltam nyitni felé hátha meg tudom, hogy van-e valakije és nem kicsit sült el vissza felé..főleg a ki nevetés, nem kellett volna ezt tennem vele. És utána még a frászt is rá hoztam szegényre..meg kellett volna csókolnom, de nem mertem a sok szemétség után még az első csókját is el lopni!

DE viszont arra viszonylag büszke vagyok, hogy a bál napján sikerült kretén mód, de bókolnom neki! Tényleg gyönyörű volt, bár a melleit túlságosan ki emelte az a ruha. Így vissza gondolva ettől nyököghettem úgy mint egy idióta..Nancy miatt töltöm a legtöbb időm a szobámban mellesleg! Apám, azok a cickók! Ha egyszer helyre állnak a hormonjaim, csődbe mennek a zsepi gyártók az fix! Például amikor Stark be jelentette a költözést, az a fészkelődés nem kellett volna..nagyon nem.

Amit Natasha-tól kaptam hát nem tettem zsebre..mindenféle fél normális szemétnek el hordott és lehet tényleg igaza volt.. Nyitnom kéne felé és már azt is tudom, hogy hogyan csak előbb bocsánatot kellene kérnem tőle mindenért, hátha tisztalappal tudunk indítani.

Az esély viszonylag hamar el is jött, egy buli bejelentés alkalmával, legalábbis azt hittem most sikerül a bocsánat kérés. De innentől kezdve hót ziher, hogy 180 fokos fordulatot teszek és meg próbálok minden jót tenni érte! Figyelem majd az igényeit meg ilyenek! És persze olyan finoman és gyakran akarom meg érinteni akárhányszor csak tudom..semmi perverzre nem kell gondolni csak, mit tudom én egy hát simítás meg ilyen dolgok..ahhj egy kész csőd tömeg vagyok!

Mázli, hogy valamelyikük a bár alatti kis szekrényben tartja az édességeit. A buli elején zsebre is vágtam egy csomag gumicukrot. Ez a nagy terv, egen..meg kínálom vele csak úgy, hiszen ki ne szeretné az édességet?! Egy ilyen cuki csaj pedig biztos szereti! Uhh de nyálasan hangzott.. Nem is vártam tovább a tökéletes pillanatra, amint egyedül találtam, mert Natasha már elég spicces volt ahhoz, hogy Dr.Banner-el enyelegjen, a húgom meg nem is tudom merre kószált, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ott ült egyedül a lábát a medencébe lógatva. Most vagy soha!

- Szia.. - ültem le mellé, még jó, hogy Stark féle nyár indító buli volt, úgyhogy rövid gatyában nem kellett szenvednem a nadrág szár fel tűréssel. Ő csak zavart mosollyal intett nekem. Ahh Istenem olyan nagy kérés lenne ha tudna beszélni?! - Kérsz? - húztam elő a zsebemből a "kifogásom". Szegény nem értette a helyzetet. Biztos azt gondolta, hogy valami el cseszett szívatás akar lenni ez is. De én kitartóan tartottam felé a zacskót, mire egy még zavartabb mosollyal ki vet két darabot belőle. - Figyi..sajnálom! - szakadt ki belőlem egyszer csak miközben azt figyeltem ahogy a vizet nézve majszol. Bár ugyancsak abba hagyta a rágást erre a mondatomra. Majd a kis aranyos puha kezecskéjét a homlokomra tette, hogy meg nézze a lázam. Majd hú-t formázva a szájával kezdte el rázni azt a kezét amivel meg fogta a homlokom. - Jól van igazad van.. - ismertem el fel tartott kézzel. Majd egy kisebb víz gömböt a fejemre ejtett. El is felejtettem ezt a bájos víz mozgató képességét. - Ezt meg főleg meg érdemeltem! - tartottam magasabbra a kezeim, majd rá pillantottam és a hasát fogva nevetett. Annyira aranyos, hogy egy másodpercig nem tudok rá haragudni! - Támadt egy ötletem! - pattantam fel miután el jutott az agyamig az, hogy melyik dal megy éppen, az egyik kedvencem. - Szabad egy táncra a hölgyet? - tartottam a bal kezem felé. Ő persze csak kétkedve nézett a kezemre majd rám. - Hadd tegyem jóvá, kérlek!

A kérlek lehetett a varázs szó, mert rögtön el fogadta a kezem és már tippeget is mellettem a tánc parkett felé. Ahogy el kezdtünk ide oda lépve lötyögni, rá jöttem, hogy így túl nagy eséllyel fogom véletlen le tiporni az apró lábait, ezért inkább meg kértem, hogy álljon rá a láb fejemre. Arra számítottam, hogy nehéz lesz, de pille könnyű volt vagy csak a lábam erősödött meg a sok futástól, passz! Miután rá jött, hogy itt semmi szívatás nem lesz, végre meg láthattam az igazi arcát. Olyan fel szabadult volt és eleven és még egy kacagással is meg ajándékozott, személyesen nekem címezve! Ha éltél már édes kis kacajt akkor el tudod képzelni, hogy miben volt részem. Tudom túl sokat áradozom..de szerelmes vagyok basszus, nem tehetek róla!

Egyszer csak kérdőn nézett rám majd fel nézett ugyanúgy kérdőn majd megint rám. - Ó, az érdekel, hogy mi a dal címe? - mosolyogva bólintott. - Ha jól tudom Mi Gente, de nem biztos mert én inkább punkosabb zenéket hallgatok, tudod amik fel pörgetnek! - meg lepetten nézett, majd rám és magára mutatva vigyorodott el. - Te is szereted az ilyen zenéket. talán? - el bizonytalanodtam, de megint csak el találtam a kérdést.

Egész este táncoltunk és bár figyeltem arra nehogy el fáradjon nekem, de úgy nézz ki be jöttek neki a latinosabb zenék, mint pl a Despacito, mert fáradhatatlanul ugrált mellettem rá, mint egy örök mozgó gumi labda. Pár óra múlva azért már kezdett ki fulladni, ezért gondoltam miért ne fel kaptam ölbe és kerestem egy nyugodtabb helyett ahol nincs 458 000 ember. 

- Kérsz inni valamit? - bólintás. - Alkoholos is lehet? - egy pillanatra bizalmatlanul nézett rám, de meg rántotta a vállát és bólintott. Én 1-2 perc múlva egy Pina Colada-val tértem vissza neki, magamnak pedig egy nagy pohár Gin Fizz-t kértem. Neki csak az utalás miatt kértem ezt..javíthatatlan vagyok úgy érzem..! Miközben ő lassan kortyolgatta az italt én folyamatosan löktem neki a sódert, ami ahogy fogyott az italom nekem is egyre személyesebb történetekbe is át csapott. Mire befejezte az italt én is úgy éreztem, hogy fogynak a jó sztorik. Ahogy le tette a poharat meg kérdeztem tőle, hogy szeretne-e még táncolni és persze, hogy igen úgyhogy gyorsan le húztam a poharam tartalmát amitől meg is szédültem rendesen. És ezt ő is érezhette tánc közben, mert legyünk őszinték nem bírom a piát főleg így gyorsan le húzva! Ezért kicsit többet tartottam a kezem a dereka alján majdnem a fenekénél..meg sokat simogattam ezen a részen. Ő mindig ilyenkor hátrébb lépett egy kínos mosoly kíséretében, de egy részeg, szerelmes tinit ez mikor állított meg?! Legalább egy példát mondjatok amikor a hátrálás jó védekezési mód volt egy kanos sráccal szemben..nem fogtok tudni mondani egyet se!

- Ésszel Pietro! - vezette a vonatozást el mellettünk Stark egy üveg vodkával a kezében. Kész ez a pasi! 

- Tudomm mit csináljok! Nyughi va'.. - ja asszem most kéne le állnom, de olyan jól esett magamhoz ölelni! A kezeim egyre jobban el tévedtek, végül a szoknyáját fel húzva markoltam a kis fenekét. Meg próbált ki szabadulni az ölelésemből, de csak nagy nehezen jött össze neki. - Még egy kiccsitt, légszi..! - és sikeresen el lökött magától, és mielőtt el futott volna a tömegbe még olyan csalódottan nézett a szemembe, hogy pillanatok alatt ki józanított. - Nancy várj! - lökdöstem félre az embereket az utamból. - Várj már! Kérlek.. - ezt jól el csesztem újfent. Rettenetesen meg ijedtem..át néztem az egész rohadt házat eredménytelenül. Végül már jobbnak láttam szólni Natasha-nak. Még ha ki is fog herélni, mint ahogy ígérte pár napja, de akkor is meg kell találnunk! Miután már főként első sorban Natasha-t kerestem, és ezért még egyszer körbe futottam a házat, végül egy mosdó ajtó előtt állva találtam meg a vörös kémet, amint éppen beszél a zárt ajtón keresztül..