Are you strange like me? (Befejezett)

Vol. 14 Finito

Reggel kellemes langyos fuvallatra ébredtem. Pi már ébren figyelt engem a fejem mellett könyökölve. 

- Jó reggelt kis szülinapos! - adott egy gyors csókot. 

- Hmm..jó reggelt! - nyújtózkodtam egy hatalmasat. 

- Nem vagy éhes, tökmag? 

- Mint a farkas! - jó ideig el tartott az öltözködés, mert lépten nyomon Pietro puszilgatott és ölelt mintha ma meg halnék. Lent hatalmas csend volt. - Hát ezek meg hova lettek? - néztem tanácstalanul Pi-re. 

- Passz, nézzük meg a konyhában! - terelgetett arra felé.

- BOLDOG SZÜLINAPOT NANCY! - kiáltotta egyszerre a csapat. Ijedtemben majdnem ki futottam a házból is. 

- Köszönöm szépen! - öleltem végig mindenkit. Ezután le ültettek egy roskadásig pakolt asztal elé amin rajta volt mindenféle reggeli finomság. Engem az asztal főre ültettek egy nagy adag juharszirupos palacsinta elé. - Wáó! Jól ki tett magáért a személyzet! 

- A palacsinta történetesen én voltam! - vigyorgott rám lelkesen a pót anyám. - És lesz még meg lepi ma bőven! 

- Bizony! Fél 5 kor kelt, hogy meg süsse ezt neked! - mosolygott vidáman Clint. 

Reggeli után kezdődött a meg lepi sorozat kezdete. Tasha-val és Wanda-val együtt el mentünk kirándulni egyet hiszen rengeteg látni való akadt a szigeten.

- Egész nap el lesztek? - nézett szomorúan rám Pi az autó mellett állva.

- Igen..nagy kirándulást terveztek a csajok. De így legalább jobb lesz a viszont látás, nem? - néztem rá biztatóan. 

- Igaz..de vigyázz magadra jó?

- Cserkész becs szó! 

Las Palmas-ban mászkáltunk egész dél előtt. Kikötőben, strandon és még a helyi piacon is voltunk mert miért ne! Délután egy jó kis tenger parti étteremmel később, el indultunk a part mentén gyalogosan fel fedezni a tájat.

- Vigyázz azért Nana! Ne mássz olyan magasra! - kiáltotta a szikla tövéből Tasha. 

- Nyugi gyakoroltam eleget tesin! - legyintettem le fele, hogy ne izguljon. Na ezt nem kellett volna. Vagyis nem mászás közben legyintgetni. A következő pillanatban meg csúszott a lábam és hiába kaptam egy kiálló szikla rész felé, velem együtt esett le. - Ááucs! - feküdtem a bal oldalamon amire érkeztem. 

- Úristen! Erről beszéltem! - kapott a szája elé Tasha.

- Mid fáj? - térdelt le mellém Wanda. 

- A kezem..

- Lehet el tört! - vett ölbe Tasha, majd indultak meg így velem az autó felé. A délután többi része már a kórházban telt. Kaptam is egy csinos kis gipszet az alkaromra. - Hé arról nem volt szó, hogy te is meg lepsz minket! - lökött meg finoman a vállával a gyámom amíg vártuk, hogy befejezzék a papír munkát és el induljunk haza. 

- Beszéltem Tony-val. Szóltam neki, hogy hamarabb megyünk, de azt nem mondtam, hogy miért. - lépett Tasha mellé Wanda. Súgta neki de mégis meg hallottam.

- Nem mindegy Tony-nak hogy mikor megyünk haza?

- De! - kiáltották egyszerre ijedten. Gyanús..

Haza érve eléggé félve léptem be a házba. Pi egy szempillantás alatt ott termet előttem kék csíkot húzva maga után. Rögtön le sápadt ahogy meg látott.