Még a viharban is

Második fejezet - Messziről hallatszó morajlás (18+)

A reggel elérkeztével Edric magától ébred. Először csak homályosan lát, ahogyan viszont egyre jobban kitisztul a kép, egyedül találja magát az ágyon. Meglepően jól aludt. Még csak az sem jut eszébe, hogy visszafeküdjön, pedig általában mindig az az első gondolata, amikor felébred. Tudatosítja is magában, hogy tegnap éjszaka vihar volt és Edward-dal egy ágyban aludtak el. Ám úgy tűnik, hogy azóta barátja visszafeküdt a saját ágyába, legalábbis amikor jobbra néz, ott találja.
Az is eszébe jut viszont, hogy sírt... már megint... Gyenge volt... Pedig annyiszor megfogadta már, hogy nem mutatja ki többé, amikor fél. Aztán viszont az is beugrik neki, hogy Edward azt mondta, ő is fél és beszélt egy kicsit a háborúról... Azt mondta... rá gondolt odakint...

Edric erre elmosolyodik. Maga se tudja, miért, de nagyon boldoggá teszi ez a tény. Öröm és izgatottság járja át a testét, kedve is támad ahhoz, hogy kipattanjon az ágyból.

- Edwaard! Reggel van! - ugrik fel nevetve, majd elindul Edward ágya felé és ráveti magát. - Miért jöttél vissza? Azt hittem, egész éjszaka egy ágyban leszünk...

Nem kap választ.

- Edward? - néz a férfi arca felé. Meg is retten kicsit abban a pillanatban. Borzalmasan rosszul néz ki. - E-Edward... minden rendben? - mászik le róla és az ágy mellé térdel.

- Persze... Nincs gond... - ül fel Voronin. - Csak nem aludtam túl jól...

Szemei alatt hatalmas karikák, haja tiszta kóc, arca kissé sápadt is. Szinte, mint egy élőholt.

- Áh, ugye nem miattam? Azért feküdtél vissza? Tudtam! Megrúgtalak? Lelöktelek? - kezd el hadarni, arca eléggé ijedt.

- Dehogy, semmi ilyesmi. - takarózik ki, megdörzsöli szemeit.

- Talán mondtam valami furcsát? - nyílnak nagyra szemei a mondat végére. Hirtelen ugyanis eszébe jutott az álma, bár eléggé haloványan. De abban biztos, hogy Edward-dal voltak benne és csókolóztak, az egész testében csikiző érzést érzett. Lehet, hogy mondott valami furcsát hangosan? Ha Edward ébren volt, akkor biztosan hallotta. Volt már rá több példa is, hogy szobatársával álmodott... és mindig félt, hogy egyszer elszólja magát. Ezeket az álmokat viszont próbálta kizárni az elméjéből, mintha meg sem történtek volna. Senkinek sem beszélt róluk, Edward-nak természetesen nem, hiszen ő volt bennük, de még Lloyd-nak sem, hiszen... mi van, ha kineveti? Plusz, ha elmondja Edward-nak?

- Furcsát? - kérdez vissza a Vörös. - Nem. - áll fel az ágyból. - Jobb lesz, ha inkább elkezdünk készülődni. Hamarosan reggeli. - indul el szekrénye felé.

- Áh... igen... Jobb lesz. - ért egyet és végignézi, ahogyan Edward arrébb sétál. Most kissé bűntudata lett. Ilyen dolgokat álmodik Edward-ról; elalszik, pedig megbeszélték, hogy megvédik egymást a vihartól és mégis magára hagyta barátját. Egyáltalán nem érzi magát jól.

⚡️⚡️⚡️

Aznapra a program nem túl különleges. Lemennek reggelizni, találkozik a csapat, utána pedig kezdődik a szokásos napirend. Mindenki megy a kiosztott helyére. A nap pedig eltelik, egyetlen dolog más, azonban az borzalmasan más... Edward alig szól Edric-hez egész idő alatt. Kevés időt találkozhatnak, mivel nem egy helyre vannak beosztva, viszont, amikor találkoznak is, a Szőke úgy érzi, hogy Edward kerüli a szemkontaktust, sőt... még a beszélgetést is. Ám... próbál nem foglalkozni ezzel, bebeszéli magának, hogy csak képzeli az egészet. És így véget is ér a nap... Kezdődik a következő... ám... az is ugyanazokkal az érzésekkel van tele. Még reggel és este is, amikor ketten vannak a szobában, Edward olyan távolinak tűnik. Tőmondatokban válaszol mindenre, nem néz rá, nem mond semmi szükségtelent. Edric kedve pedig egyre rosszabb és rosszabb lesz. Nem tudja, mit mondjon, vagy tegyen. Nem tudja, hogy Edward mérges-e valamiért. Csak arra tud gondolni, hogy a vihar éjszakáján történtek miatt bánik így vele legjobb barátja.