Még a viharban is

Tizedik fejezet - Jégeső (16+)

Edward Voronin picit fájó fejjel ér vissza szobájukba fárasztó napjának éjszakáján. Megvacsorázott, most fürdött, a feje még mindig telis-tele van gondolatokkal. Talán pont ezért fáj már. Egész nap nem tudott Edric közelébe menni, néha pedig nagyon erősen próbálkozott, ám olyan időpontokban, mint például az ebéd, mindig visszakozni kezdett. Egyébként sem tudott volna mit mondani neki akkor, annyi ember előtt. Most pedig nincs itt. Ezt az üres ágy is bizonyítja... Ismét csak kiment a fejéből, hogy ma éjszaka pedig Edric a soros odakint. Ennél rosszabb időzítése ennek nem is lehetett volna. Így holnap reggel ismét csak nem fognak tudni beszélni, ha csak Edric fel nem kel korán. Bár erre semmi esélyt se lát, a Szőke mindig tovább aludt, ha tehette. Magától pedig biztosan nem fog tudni felébredni, felkelteni meg nem akarja ismét csak. Talán, ha ő fent maradna addig, amíg visszaér? Meg tudná tenni? Még mindig kicsit fáradt a tegnap éjszaka miatt és még a feje is fáj. Nem lenne túl jó ötlet az egészségét nézve, de megfogadja, hogy megpróbálja. Mit veszíthet?

Elpakolja egyenruháját, megtörli vizes haját. Edric ágya felé veti pillantását. Be van vetve, ennek kicsit örül, hiszen annyiszor mondja neki, hogy ne hagyja szanaszét. Nagyon érdekli, hogy mi járhat a fejében, Lloyd pedig nem mondott semmit... Mintha vaksötétben tapogatózna... Lehetetlen, hogy még mindig mérges legyen, nem? Ő nem olyan... De akkor miért nem szól hozzá? Vagy tényleg annyira fájt neki a tegnapelőtti dolog? Lehetséges... Mindig annyira a szívén hordja ezt a dolgot. Hatalmas hülye volt, amiért ilyet akart mondani... Bár nem igaz! Nem akarta azt mondani rá, hogy lányos... Csak azt, hogy ő jobban illene arra a pozícióra... Viszont igaza van Edric-nek, ez nem ettől függ. Csak önző volt és nyápic. Fél attól, hogy Edric onnan hátulról ér hozzá... Meg egyébként is, nem hiszi, hogy túl szép látvány lehet ő onnan nézve... Edric talán rosszul is lenne tőle.

Amíg ezen gondolkodik, szobatársa ágyához lép és lenéz rá, végül leül a földre és végighúzza a kezét a takarón. Rádönti a fejét, hogy arcát beletemesse. Pont olyan az illata, mint Edric-nek. Nem kicsit indul be tőle a fantáziája. Már két napja nem érhetett hozzá, persze, hogy a határán van.

Közben az jut eszébe, hogy ő nem is, de Edric... onnan hátulról csodás látvány lehet. Még soha nem akart semmit ennyire látni. Olyan forró és szoros lehet belül, alatta nyögne, ahogyan mindig szokott, amikor ilyen dolgokat csinálnak. Sőt, talán még jobban... Mindig annyira szókimondó közben, szóval biztosan akkor is, ha elkezdené jól érezni magát, olyan perverz dolgokat mondana. Észre sem veszi, hogy mennyire erotikus, amiket összehord. Az elején biztosan sírna egy kicsit, amikor beteszi, mert furcsa lenne neki. Remegő, sírós hangon mondaná, hogy milyen nagy és, hogy nem bírja. De miután hozzászokna az érzéshez már azt akarná, hogy menjen még mélyebbre.

Edward alig veszi észre, de már ágyékánál van a keze és percek óta könnyít magán. Közben végig Edric takaróján van a feje és mélyen veszi a levegőt. Ahogyan egyre közelebb ér a kielégüléshez úgy egyre tisztábban látja maga előtt Edric-et. Végül egy nagyobb és mély nyögéssel elélvez.

Régen volt már, hogy ezt csinálta egyedül. Furcsa is egy kicsit, csak még jobban hiányzik Edric. Megint bűntudata lesz, mint ahogy az lenni szokott. Feláll az ágy mellől és keres valamit, hogy letörölhesse magát. Közben pedig fogalma sincs arról, hogy Edric mit is csinált azon az ágyon pontosan ma nem olyan régen...

⚡⚡⚡

És csakugyan... Amikor Edward másnap felébred, Edric alszik. Mélyen. Egyre jobban úgy érzi, mintha egy macska-egér játékba cseppent volna. Komolyan nem bírja már sokáig. Ha ma este valami az útjukba áll, biztos, hogy nem fog jót állni magáért. Már nagyon elege van.