Még a viharban is

⚡Különleges fejezet⚡1 - Földrengés (18+ BDSM)

//Szeretettel köszöntöm azt, aki idetévedt!^^ Ismét megpróbálkoztam a BDSM-mel, reméljük, nem lőttem félre túlzottan!:''D (Korábban már írtam egy ehhez hasonlót a 'Fehér és Kék' című alkotásomhoz. Ugyanezekkel a karakterekkel.:D) Ismét csak annyit szeretnék mondani, hogy nem vagyok benne a témában nagy szinteken, elvétve olvastam eddig BDSM-mangákat és kb. ennyi. ^^" Szóval nagyon bízok benne, hogy van jogom ráaggatni ezekre az írásokra ezt a címet!:'D

Köszönöm~//

Minden jelenlévő, aki felfigyel a jelenségre értetlenül nézi a férfit, aki egy tálcányi étellel megy kifelé az étkezőből. Valakik csak fél szemmel, mások viszont jól láthatóan merednek rá és követik tekintetükkel ahogyan elhalad.

Gregory Kapitány sokak számára nagy kérdőjel volt mindig is. Alig beszél, sokszor érzéketlen, az arcáról szinte semmit sem lehet leolvasni. Nem látták szomorúnak, mérgesnek, boldognak. Alig beszélget valakivel, barátai aligha vannak. Már az furcsa szokott lenni, ha leül a katonák közé evésidőben. Az ok, amiért kitűnik a tömegből nem lehet más, mint a kisugárzása. Valamitől olyan titokzatos és tekintélyt parancsoló, főleg a tekintete. Kevesen képesek tartani a szemkontaktust vele. Szemeinek feketesége olyan végtelenül mélynek tűnik, hogy amikor az ember belenéz, szinte elsüllyed benne.
Félelmetes. Ezt gondolják legtöbben.

Kapitánytársai is sokszor nem tudják mire vélni tetteit és gondolkodásmódját. Gregory egyébként is az eszével tűnt ki mindig, ezért szerezte meg magának ezt a nem mindennapi címet. Jól végig gondolt terveket eszelt ki, anélkül, hogy túlzottan megerőltette volna magát. Szinte nem is volt példa rá, hogy balul sültek volna el, azok amiket kitalált. Ha pedig el akart érni valamit, mindig jó érvekkel állt elő és nem lehetett megkérdőjelezni, amit mondott. Mindenre volt valamilyen helytálló válasza.

Nem is meglepő tehát, hogy tekintélye lett, nem csak otthon, az ország többi pontján is. Új ismeretségekre tett szert, amikor Kapitánnyá vált. Saját besúgóhálózata is volt különböző emberekből, akik az országokat és a vidékeket járták. Ezeket az embereket mind megfogta a férfi személyisége és szívesen segítettek neki, arról nem is beszélve, hogy amikor tehette, Gregory segítette őket, volt, hogy pénzt is adott nekik vagy ételt és felszerelést.
A többi Kapitány is mind tudta, hogy milyen kis csapattal rendelkezik a háttérben a férfi, ugyanis megosztotta velük - mielőtt még belekezdett - hogy mit is tervez. Senki sem volt ellene, mivel így új információkhoz jutottak a többi ország kapcsán. Az összefogó erő viszont mégiscsak Gregory volt. Ő tudott mindenről és ő osztotta meg a többiekkel is, legalábbis azokat, amiket meg akart osztani.

Rossz szándékai sosem voltak. Szolgálni és védeni akarta az országot, főleg a kastélyt, ami az évek alatt olyan fontos lett a számára. Talán még ő maga sem volt sose tisztában vele, hogy mennyire közel állt a szívéhez a birtok és az ott élő emberek. Az érzelmek felismerése sosem volt az erőssége. Azonban mit várhatnánk egy embertől, aki család nélkül nőtt fel odakint az utcán és soha nem volt vele senki? Nem tudta megtanulni mi az a szeretet, boldogság, bánat. Számára ezek a dolgok mind olyanok voltak, amiken sosem gondolkodott, sosem érdekelte. Érezni érez, hiszen ember, azonban nem tudja, hogy mit és azt sem, hogy ezeket hogyan kell kifejezni. Éppen ezért mindig csak tartja megszokott arckifejezését. Emiatt pedig hidegnek és érzéketlennek tűnhet mások szemében. Ám őt ez sem zavarta soha. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla mások, mivel nem is gondolkodott azon, hogy mit gondolhatnak.

Az első pillanat viszont, amikor úgy érezte, hogy valami nagyban megváltozott, egy múltbeli nap délutánján történt. Azon a bizonyos napon, amikor rajtakapta Kenneth Gold-digger-t az akkor még közös szobájukban. Meglátta, hogy a fiú - aki egyébként már első látásra is valamiért furcsa, eddig nem tapasztalt gondolatokat ébresztett benne - olyan dolgokat művel magával, amit azelőtt még sosem tapasztalt életében.
Kipirosodott arc, kissé ügyetlen, de gyors kézmozdulatok, olyan hangok, amiket nem is tudott, hogy egy ember képes kiadni. Ekkor jött el az életében az a perc, hogy a szíve gyorsan kezdett verni. Ő maga sem értette, hogy mi történik a mellkasában, de még a levegőt is más volt venni. Nem tudta levenni szemeit a fiúról, aki többnyire titokban, mindenkitől elvonulva próbált könnyíteni magán. Ha tudta volna, hogy valaki figyeli...