- Páppáráppá! Páppárá! - üget lefelé boldogan a lépcsőn Lloyd Schwarz. Igazán jól aludt az éjszaka, ami meglepte saját magát is. Hiszen amikor tegnap otthagyta magára azt a két bakiparádét, akkor nem érezte magát egészen jól. Túl kíváncsi volt, hogy mi fog történni és sajnálta, hogy nem lehet ott, hogy nevethessen. Ám most mindent meg fog tenni, hogy részletes beszámolót kaphasson.
Éppen az utolsó lépcsőre lépne már rá, amikor is érdekes hangok ütik meg a fülét. Rögtön meg is áll, hallgatózni.
- E-elég..! - szól egy ijedtnek tűnő hang. - Hé! Kéjenc... fejezd... ngh... be! Naa!
- Ohohohóó... - teszi szája elé a kezét Lloyd és még jobban fülel. - Erőszakot hallok! Hehe... Jobbkor nem is jöhettem volna. - kukkant ki, de csak nagyon óvatosan.
Az asztaloknál pillant meg két embert. Az egyik kétségkívül Kenneth. Teljesen nekidől az egyik asztalnak, feneke szinte már fent van a tetején. Lábait széttárja és közöttük áll egy másik személy, akit Lloyd először nem tud olyan jól kivenni, csak a fekete haját látja, de hát az nem újdonság. Egy kisebb elemzés után viszont rájön, hogy a drága Gregory Kapitány az. Készségesen falja Gold-digger-t, jobban mondva a nyakát. Kenneth arcán pedig olyan kifejezés van, amit Lloyd életében nem képzelt volna el. Tiszta vörös és láthatóan nagyon élvezi, még ha ellenkezik is.
Miután felmérte a terepet vissza is húzza fejét, azon gondolkodik, hogyan kéne megszakítani ezt a csodálatos aktust...
- Figyelj... nhh már! - lesz egy kicsit erőteljesebb Ken hangja. - Ha itt csinálod, valaki észre fog venni! Nem elég, hogy Will tegnap rám nyitott és látta, hogy tele van a testem foltokkal? Mit hiszel, mit gondol rólam mostantól? A végén még elmondja valakinek.
- Mit gondol? Remélem leesett neki, hogy a tulajdona vagy már valakinek. - válaszol a Kapitány olyan hangon, amitől Lloyd majdnem hátraesik.
- A szexi állatja! - nyitja nagyra szemeit. - És még titkolja is. Ejnye, Kapitány!
Egyre jobban örül neki, hogy elkezdett hallgatózni.
- Nem vagyok a tulajdonod! Hé! Grego--ah! - nyögi el a végét.
Erre Lloyd már végképp feladja, azért van egy határ, amit ki tud bírni.
Pár lépcsőfokot visszasétál, éppen el akarna indulni le, egy hatalmas levegővétellel, amit majd aztán áltüsszentéssé alakít, ám ebben megzavarják.
- Jó reggelt, Lloyd! - köszön rá jó hangosan Edric.
Olyan hangosan, hogy teljesen biztos, odalent is hallották a huncutkodók. Lloyd ennek örül is meg nem is. Most lehet rájöttek, hogy ő hallott mindent, de hát... üsse kutya, most már mindegy.
- Neked is, Angyalom! Jól aludtál? - vált csevegőre. Közben már egymás mellett sétálnak lefelé.
- Igen! Remekül. - mosolyog folyamatosan.
- Nagyon jó a kedved, amint látom. - jegyzi meg, közben leérnek.
Lloyd kíváncsian néz oda, ahol az előbb rajtakapta azt a két perverzet, ám hűlt nyomuk sincs. Úgy tűnik, elszeleltek, amilyen gyorsan tudtak.
- Cö... Biztos már rég dugnak valahol... - mormog maga elé Schwarz.
- Tessék? - kérdez vissza Edric.
- Ó... Csak azt mondtam, hogy biztos, sikerült a tervünk tegnap, igaz? - mosolyog felé.
- Hmm... olyasmi... - gondolkodik el egy picit.
CZYTASZ
Még a viharban is
Romans"Miért van az, hogy félünk a saját érzéseinktől? Emberek vagyunk, egyszerű teremtmények és mégis annyira bonyolultak. A testünk és a lelkünk is annyira kusza sokszor. Azt mondjuk, hogy a szeretet a legnagyszerűbb érzés a világon, azért megéri élni...
