Elérkezik a másnap reggel. A két férfi még vígan alszik szobájuk mélyén, sokáig fent maradtak éjszaka, így lehet az, hogy jelen pillanatban is egymás karjai között feküdnek még. Mások számára viszont már rég elkezdődött a munka, pont úgy, mint akármelyik másik nap.
- Megvannak a díszek? - kiált oda az egyik fiatalabb cseléd Ursula Asszonynak.
Nagy szervezkedések mennek, hamarosan felavatásra kerülnek a tanoncok. Már csak egy napjuk van a szolgálóknak, hogy mindent előkészítsenek a nagy napra. Tegnap nekikezdtek ugyan, ma reggel és délelőtt is sokat dolgoztak. Dél előtt viszont mindenki ismét a konyhába sietett, hogy készen legyenek az ebéddel is a katonák számára. Most, hogy végre az azzal kapcsolatos teendőket javarészt megcsinálták, az ebédnek pedig vége lett, egy részük folytathatja a díszítést.
- Mindjárt hozza Penny és Jane! - kapja a választ rögvest.
- Hah, mintha minden alkalommal egyre több időbe telne előkészíteni mindent... - sóhajt egy nagyot a nő.
- Fel a fejjel, Drága! Még csak pár éve van közöttünk, hiszen! - simogatja meg a vállát a mellette álló Martha.
- Pontosan... - sétál hozzájuk Ursula. - Tudja, hogy mi már hányszor megcsináltuk ezt?
- Persze-persze... - sóhajt ismét. - A Felséges Úr ma is meg fog önök szerint jelenni? Tegnap is figyelt minket közben... - viszi lejjebb kicsit a hangerejét és gyanúsan körbekémlel a hatalmas teremben.
- Ugyan, ne féljen tőle! - kuncog Martha. - Ő is pont olyan jóságos, mint a Bátyja.
- Így van, nem azért jön, hogy lehordjon minket és hibákat keressen. - ért egyet Ursula.
- Én úgy vettem észre, hogy túl sokat udvarolgat... Mi van a felséges Királynővel? - lesz felháborodott egy kicsit.
- Ó, hát nem tudja, hogy csak akkor lehet Király valaki, ha házasságot köt? Ez egy kitétel. - magyarázza Martha.
- Tudom én! - legyint a nő. - Viszont... azt gondoltam, hogy szeretik egymást. Előző Királyunk is úgy szerette a Feleségét!
- Elég volt ebből, hölgyek! - szakítja őket rögtön félbe Ursula. - Hallani sem akarok semmiféle pletykáról vagy rossz szájú dologról! A Felségek megoldják maguk között ezeket a dolgokat! - lesz hangja mérges.
- Elnézést... - válaszol erre egyszerre a két nő. Nem is tudják, hogyan feledkezhettek meg arról, hogy Ursula Asszony ki nem állhatja a pletykákat.
- Most pedig vissza a munkához! Bármelyik percben megérkezhetnek a díszek! - utasítja őket.
- Igenis... - válaszolják szintén egyszerre nem túl boldog hanggal és szét is szélednek.
Alig pár perc telik el és már vissza is térnek:
- Megérkeztünk! - lépnek be két jó nagy dobozzal.
- Remek! Még kell lennie ezeken kívül ötnek, igaz? - siet hozzájuk rögtön Ursula.
- Pontosan! - bólogatnak.
- Áh, de Asszonyom! - szólal fel Penny, miközben leteszi, ami az ő kezében van. A többi jelenlévő cseléd már megy is, hogy kiszedje belőle, ami kell. - A Felséges Úr is segít! - újságolja vidáman.
- Igen! - csatlakozik be Jane. - Látta, hogy a dobozokat keressük és azt mondta, hogy mivel ilyen sok van, ő is segít szívesen!
- És engedték neki, balgák? - csap saját homlokára Ursula. A két lány ijedten néz rá. - Nem szabad! Ő a Király!
ESTÁS LEYENDO
Még a viharban is
Romance"Miért van az, hogy félünk a saját érzéseinktől? Emberek vagyunk, egyszerű teremtmények és mégis annyira bonyolultak. A testünk és a lelkünk is annyira kusza sokszor. Azt mondjuk, hogy a szeretet a legnagyszerűbb érzés a világon, azért megéri élni...
