Bad Blood - Basorexia

|Prológus

Az ismeretlen, miről fogalmad sincs, hogy mikor zúdul rád.

A várakozó játék, mi életed egy részét dönti el.

Ez a két fogalom a legnagyobb mértékű félelmet kelti, melyet mi, emberi faj, képesek vagyunk tapasztalni.

És miért is ne éreznénk ezt?

A várakozás türelmetlenséget okoz.

Az ismeretlen pedig szorongást.

Összekeverve ezt a két, feszítő emóciót, szinte egy borzasztó rettegés születik, melyet személy szerint nem viselek jól.

-Bármi jel? - kérdi, Yoongi, miközben a velem szemben lévő székben foglal helyet.

Poharának kicsiny nyílásán keresztül gőz távozik, s a kávé melengető illata árasztja el a légkört. Leemelve a zavaró műanyagot a csésze tetejéről, egy kis tasak cukrot önt a keserű nedűbe, édesebb ízt ajándékozva az italnak. A gőzfelhő hirtelen párolog el a hűvös levegő váratlanul ért támadása alatt, helyet adva az apró méretű cukorgranuláknak, melyek izgalommal merülnek el a fekete mélységbe, azonnal elolvadva.
Yoongi mutatóujját használja a kiskanál helyett, egyetlen egy keveréssel áldva meg a még forró folyadékot, mielőtt visszahelyezné a tetejére a műanyagot.

Lassan, tétovázva kortyol, hangosabban szürcsölve az italt, mint, ahogy a nagyanyám a meleg levest.

Néhány rakoncátlan tincs lóg csokoládébarna szemeibe, s felemelve szabad kezét félresöpri azokat, s miközben ezt teszi, tekintetem akaratlanul vándorol csuklójára, melyen két heg található.

-Nem. - válaszolok. -Még semmi.

-Ne parázd túl, haver. - von hetykén vállat. -Ők azok a személyek, kik időhöz vannak kötve az evéssel kapcsolatban, olyanok, mint egy óraszerkezet. Kapcsolatba fog lépni veled a csávó, szójáték nélkül.

-Miből gondolod, hogy a vámpírom egy férfi lesz?

-Nem tudom. Éveken keresztül azt reméltem, hogy az enyém is egynemű lesz velem, s nézd meg, hogy hova jutottam szerény sorsom miatt.

Röhögi el magát, mintha a tény egy morbid vicc lenne. Tisztán emlékszem, mikor Yoongi először ment etetni, pontosan négy évvel ezelőtt kapva meg az üzenetet, hogy szükségre lép a konzorciumiszolgálata egy női vámpírhoz, ki éppen akkor töltötte be a hetvenötödik születésnapját, mikor át lett változtatva.

Sötétbarna hajú barátom említette, hogy bőre hiába sima és sértetlen, mint egy hibátlanul befagyott tó felülete, elmondható, hogy öreg.

-Mikor volt az utolsó találkozási alkalmatok? - kérdem, fejemmel a hegek felé bökve, melyekről nem vagyok képes elszakítani pillantásom.

Körülfonva ujjait csuklóján, eltakarja a mély sebeket, s az arcát szépítő, lágy vigyor eltűnik szája sarkából.

-Már rég voltam. Körülbelül egy hónapja, asszem. Szerintem még mindig hiányolja az utolsó konzorciumának vérének ízét.

Válaszul bólintok.

Mivel a vámpíroknak egyszerre csak egyetlen egy társ van kijelölve, néhányuk nehezen viseli el a vérben lévő ízváltozásokat, másokhoz képest. De, ahogy a megállapodás szerint meg van írva, konzorciumnak való munkára csak harminc évre vagy jogosult, húsz éves korodtól kezdve, ötven éves korodig. Kötelezően életben kell tartanod és segítened kell az adott vámpírt. Ezen a ponton, mikor betöltöd a megszabott életkort, felmentést kapsz, és egy új, fiatal konzorcium veszi át a helyed.