~ 7. rész ~

183 13 1
                                    

,,Most csak annyit tehetek, hogy felhívom Namjoont"

[ Yoongi ]
Már vagy 2x hívtam, de még mindig nem vette fel. Nem tudom, hogy mi dolga lehet ilyenkor, mikor azt mondta bármikor felhívhatom. Ekkor csörrent meg a telefon, és a kijelzőjén a ,, Namjoon " szó állt. Nem is haboztam tovább, így megnyomtam a jobb alsó sarokban lévő zöld ikont.

- Helo Yoongs! Miért hívtál?- kezdte a beszélgetést Nam.
- Helo Nam! Azért mert a segítséged kéne most nagyon!..
- Mond nyugodtan, tudod hogy én mindig meghallgatlak!
- Köszi.. Tudom, hogy te jó tanácsokat adsz, ezért hívtalak téged.
Szóval az lenne itt a dolog, hogy Jimin itt aludt nálam. És másnap, miután ment volna el, valami nagyon furcsa ütött belém. Mintha... mintha pillangók lettek volna a hasamba, és nem akartam elengedni, ezért tök szomorúnak tetettem magam, és utána megöleltem, de ő nem viszonozta hanem inkább elszaladt... És most mit tegyek? Menjek át hozzá? Vagy írják rá?... - vettem egy nagy levegőt ezek után, mert egy levegőre hadartam el mindezt.
- Hát figyelj Yoongs.. Ha elszaladt miután megölelted ez szerintem azt jelenti, hogy adj neki egy kis időt. És utána minden rendben lesz, hidd el! Na de én megyek mert dolgom van! Addig is sok szerencsét! Szia! - és mielőtt bármit is mondtam volna, rám tette a telefont.

Akkor szerintem azt teszem amit Namjoon mondott..
Adok neki egy kis időt.

[ Jimin ]

Mikor felnéztem annak a bizonyos személy karjaiból, láttam, hogy ő nem más mint Tae. Mit keres ez itt?! És egyáltalán hogy jutott be a házba?!

- Szia Jimine! Minden oké veled? - kérdezte már aggódó tekintettel.
- Igen, igen.. CSAK MONDJUK HOGY JUTOTTÁL BE TE IDE?! - ordibáltam rá, miközben el löktem magamtól.
- Hát.. úgy, hogy éppen erre sétáltam, mikor meghallottam, hogy valaki ordibál.-Tényleg el is felejtettem, hogy anya szellőztettet nálam.. -Felnéztem, és tőled jött a hang, így hat bekopogtam de semmi válasz nem jött. Ezért megpróbáltam bejönni, de nyitva volt az ajtó. Így hat felmentem hozzád, és bekopogtam. És ekkor nyitottál aj - Jó jó innen már tudom a sztorit.. - vágtam bele szavába, a durcás hangommal. - De azért köszönöm, hogy jöttél.. - mondtam egyetértően. - De amúgy miért járkáltál itt? Talán nem Jungkookhoz indultál? Vagy inkább mondjam úgy, hogy Kookiehoz? - kérdeztem egy pimasz mosollyal, amire ő rákvörös arccal viszonozta, közbe elfordult, hogy ne lássam, hogy éppen az arca már-már rákvörös.
- Naaaa?? - kérdeztem már nagyon kíváncsian.
- Igen! Oda készültem.. De csak segítek neki valamibe, mert nem ért valamit. - mosolyodott el a végén.
- Csak tanulni, mi? - vágtam megint egy pimasz mosolyt.
- Igen Park Jimin! Tanulni! Na de megyek hogy ne várassam meg szegénykét!.. Na helo legyen szép napod! - miután kimondta ezt a mondatot elkezdett lemenni a lépcsőn a válaszom meg se várva, ezért utána kiabáltam egy ,, szia, én is szeretlek "- et.
Aztán megint egyes egyedül maradtam..

Na mindegy.. Mivel nincs nagyon barátom , ezért szerintem lepihenek egy kicsit. Úgy is rámfér.






Sziasztok! Elhoztam a részt ahogy ígértem! Remélem tetszett ez a rész is, ha igen akkor nyomj egy ⭐️! Jövőhét vasárnap hozom a következő részt, addig is
Puszi ❤️❤️💜🥰💜

~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|Where stories live. Discover now