~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 8. rész ~

,, Na mindegy.. Mivel nincs nagyon barátom , ezért szerintem lepihenek egy kicsit. Úgy is rámfér. "

{ Bő 2 órával később.. }

[ Jimin ]

— Jimin...többet nem leszünk barátok, ne is keress, és elköltözünk innen jó messze..
— Ne várj! Yoongii! - ordítottam neki de hiába, semmit nem ért..
Csak ment, és ment, el a sötétségben. Én meg összerogytam, és csak ömlöttek a könnyeim.

— Ne, Yoongi kérlek ne hagyj itt.. - kezdtek a könnyeim a potyogni a való életben is.
— Jimin? - kopogott valaki az ajtómon, mire gyorsan felültem az ágyon. - Bejöhetek? Hallottam, hogy van valami baj kicsim.. - nyit be anya az ajtón.
— Nem, nincs semmi baj, csak volt egy rémálmom.. Csak ennyi. - válaszoltam anyának mintha semmi baj nem történt volna.. Pedig igen. Nagyon is történt.
— Anya?
— Igen? Valami baj van? Tudod, ho-
— Hogy mindig szóljak ha valami baj van.. Igen tudom. - vágtam bele anya szavába. - Megkérdezhetem hány óra van?
— Persze, hogy ne kérdezhetnéd. 15:00 lesz.

Oh ilyen sokat aludtam volna?.. Nem baj legalább kipihentem magam egy kicsit. Vagyis amennyire tudtam..
—Na de én megyek mert dolgom van, de jövök hamar, okés? Amúgy ha van kedved, akkor áthívhatod Taehyungot. Vele biztos megtudnál beszélni mindent, mivel látom hogy valami nincs rendben!.. De én most megyek, de nemsokára jövök! Szia,puszi drága Jiminem! - adott egy puszit a homlokomra.
—Szia anya! - köszöntem el én is.

Anya szép lassan elment itthonról, amit úgy jelzett, hogy az ajtót becsapta. Tipikus anya.. De szerintem akkor felhívom Taet. Hátha anyának igaza van, hátha ő tud segíteni nekem.

Már legalább 25x hívtam, de mindig át írányította a hívásom.. hm gondolom mit csinálhatnak Jungkook-kal, ezért nem veszi fel.

( Taehyung )
Fhu, Kookie nagyon jó volt.. Ma is. Ezekből a gondolatokból a telefonom csörrenése ejtett ki. A kijelzőn az ,, ismeretlen "  szó volt, így nem voltam benne biztos, hogy felveszem.
Aztán mikor már 3x hívott úgy gondoltam még is megnyomom azt a zöld ikont.
— Igen tessék? Itt Kim Taehyung. - kezdtem el a kommunikációt.
— Oh hála Istennek, hogy felvetted. Itt Min Yoongi beszél. - miután ezt kiejtette, azt hittem ott ájulok el. Hogy lehetséges ez?! Hozzá se szóltam, sohase.. Főleg hogy elkérhessem a számát..
— Haló? Itt vagy még? Tudom, hogy most egy kicsit furcsálod, hogy én hívtalak, és honnan van meg nekem a számod. - Tiszta gondolat olvasó. - Hát tudod még a buliban adtad meg, és hát igen..  - fejezte be mondadóját, így végre én is szóhoz jutottam.
— Umm.. Köszi, hogy szóltál, hogy ez te vagy. Akkor átírom a neved ,, Min Yoongira ". De amúgy miért is hívtál?
— Ja igen. Csak tudni akartam, hogy tényleg ez a te számod ez. De úgy látom, hogy csak zavaró tényező vagyok neked, szóval legyen szép napod! - És rám tette a telefont.

Miután letette a telefont, a kijelzőn
,, Jiminie 25 nem fogadott hívás " állt. Úr isten.. Ennyire elbeszéltem az időt?! Szerintem akkor már is visszahívom. Ebben a minutumban megnyomtam a szöveget, felnyitottam a telefonom, és a telefon már csörgött is ki.
— Taeeee! - hallottam meg végre boldog hangját. - Annyiraa örülök, hogy végre felvetteeedd. De miért nem vetted fel? - kérdezte kicsit furcsálva ezt az egészet.
— Hát um.. Tudom, hogy nem fogsz ennek örülni, de Yoongi felhívott.. mielőtt kiakadnál, elmondom csak azért hívott hogy biztos ez az én számom-e, mondtam hogy igen ez az én számom és akkor elmentem úgy hogy ,, Min Yoongi ", aztán pedig letette mert azt hitte, nekem nagyon zavaró tényező most és mikor rám tette a telefont, láttam hogy felhívtál engem 25x, szóval úgy döntöttem hogy visszahívlak. Remélem nincs harag. - vettem, és fújtam ki egy nagy levegőt, mivel ezt az egészet, egy levegőre mondtam el.
— Figyelj TaeTae. semmi baj nincsen, amúgy azért hívtalak, hogy át tudnál-e ugorni most hozzám? Valami fontosat szeretnék
megbeszélni veled.
— Persze ChimChim ! semmi akadálya! Akkor már indulok is szia!
— Szia TaeTae. - fejeztük be az egész beszélgetést, és már indultam is Jiminehez.
.
.
.
5 perc és már közélettem Jiminék házához. Ami legjobban meglepett, hogy Jimin nem a házban volt, hanem kint ült a lépcsőn, egy takaróval betakarva, nagyon szomorúan, közben lehajtott fejjel. Gyorsan siettem is Jiminhez. Mikor leültem mellé, és megöleltem, hirtelen felkapta a fejét, és ezzel a mozdulatával, az orromnak ütközött feje.
— Oh, bocsi Tae ha megütöttek.. Véletlen volt...
— Semmi baj Chim!.. - fogtam az orromat, mert nagyjából úgy éreztem, hogy eltört, de inkább nem mondom neki, nem szeretném megbántani. - Szóval mi a baj? - tértem egyből a témára.
— Hát tudod, arról álmodtam, hogy Yoongi Itt hagyott engem és azt mondta, hogy többet nem leszünk barátok és ne is keresse..- és itt ennél a pontál szerintem megtört szegény, és heves sírásba kezdett. Próbáltam nyugtatni azzal, hogy ,, Semmi baj nincs. Nem fog elmenni itt lesz veled. ", ,, Holnap úgy is hétfő, egy osztályba járunk, így majd tudsz vele beszélni " - vel, de nem nagyon sikerült.

Amíg próbáltam Jimint nyugtatni, felnéztem és láttam hogy a szomszéd ablakból egy fej kukucskált ki szomorkásan. Aki nem volt más mint
Min Yoongi ... ?!
Jimin ezt nem is mondta, hogy Yoongi a szomszédja..
Akkor nem is értem, hogy miért nem megy át hozzá.
Ekkor Jimin felemelte fejét, és tekintetét egyből rám szegezte.
— Mit nézel olyan nagyon TaeTae? - aztán megfordította a fejét, és Yoongi tekintetével találkozott össze. Ebben a pillanatban Jimin szempárjai könnyekben áztak, és gyorsan megfogta magát, és berohant a házba, miközbe az ajtót becsapta maga után.
Én is ránéztem Yoongira, mire ő szomorúan csóválta a fejét, és elhúzta a függönyt.
Nem is értem mi baj lehet most kettőjük között..
Így hát megfogtam magam én is, felálltam és bementem a házba tovább nyugtatni ChimChimet.
•
•
•
•
•
•
•
•
Sziasztok! Elhoztam az új részt! Remélem eddig tetszik nektek és nem nagyon unalmas! És ha elírtam valamit, előre is bocsánat!Jövőhéten vasárnap újra hozom a részt! Addig is
Puszi 💜💜🥺🥺🥰🥰