~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 22. rész ~

,, — Igen Park Jimin.. Van itt valami, amit szerintem meg kéne beszélnünk.. - nézett rám, az eddig szerelmemnek nevezhető személy, Min Yoongi.. "

Mikor észbe kaptam, gyorsan felpattantam a padról, és menekülni készültem volna, mikor is egy kéz visszarántott karomnál fogva, ezáltal újra padon ülve tudhattam magam. * Én még mindig szeretem Yoongit, de most nem tudok a szemébe nézni.. * Ezzel a gondolattal próbáltam volna meg újra szökési kísérletem, de ugyanúgy jártam mint az előző próbálkozásnál. Ezt eljátszva jó párszor, végül feladtam a harcot. * Hogy lehet valakinek ilyen jó a reflexe? *
— Jiminie.. Kérlek.. Beszéljük meg! Ha kell itt maradok! Veled! Csakis miattad! Kibérelek egy lakást, dolgozok, vagy valahogy megoldjuk! De csakis miattad csinálnám! - érzem, hogy a szívem egyre jobban kezd meglágyulni.. De én ennek ellenére se Yoongi szemébe néztem, inkább csak méregettem cipőm orrát. Igaz Yoongi mind végig szemével kereste a tekintetem, de én sohase néztem rá.. Nem mertem.. Féltem..
— Yoongs.. Elhiszem, hogy mindent megpróbálnánk.. De.. Nem én döntök az életedről. Ha el szeretnél menni, nyugodtan! - mondtam már-már végig szemébe nézve. Ennek az lett a vége, hogy hosszasan egymás szemébe néztünk, és már lassan el is vesztem gyönyörűen csillogó barna szemeibe. Majd kicsit később, arra eszméltem fel, hogy Yoongi arca közeledni kezd felém. Yoongi meg akar csókolni.. Várjunk csak, Yoongi meg akar csókolni?!

Még közelebb került hozzám, mire én csak hátrább hajoltam, jelezve neki, hogy most én ezt nem éppen szeretném. De ő nem vette a jelet, és csak még közelebb kezdett jönni, már lassan rám mászva, de persze én csak továbbra is hajoltam el tőle. Mikor már majdnem ajkaimra hajolt, gyorsan felpattantam helyemről, és a megszeppent Yoongira néztem.
— Yoongi! Nekem ez nem megy! - akadtam ki egy kicsit hangosan, mire nagyjából az egész park felfigylet. - Azt hittem érzékeled, ha elhajolok... - kezdtem el hátrafelé távolodni, és érre egyből felpattant, és ő meg elkezdett szép lassan felém közeledni, mire én csak megint hátrafelé vettem az irányt.

Ez eltartott egy kis ideig, majd csak annyit éreztem, hogy valakinek neki mentem. Gyorsan megfordultam, hogy minél hamarabb bocsánatot tudjak kérni az adott illetőtől, akinek saját figyelmetlenségem miatt mentem neki. Mikor megfordultam, majdnem elröhögtem magam és az adott illető is aki nem volt más mint,
Jung Hoseok. Vagyis Hobi. Yoongi a komoly fejjel nézett legjobb barátja felé, ezzel Hobinak levakarva arcáról a mosolyt. Gyorsan bocsánatot kértem, hogy neki mentem, majd megkérdeztem hogy látta-e Taet. Erre csak körül nézett, majd megakadt valamin a szeme és arra felé mutatott.

Erre én is arra fele vezettem tekintetem, és mikor én is megláttam csak egy mosoly ült ki arcomra. Kim Taehyung és Jeon Jungkook együtt sétáltatják a kicsi Yeontant, miközben jókat nevetnek. * Úristen, nagyon édesek együtt! * Már szinte látványra elkezdtem fangörcsölni magamban. Mostmár tényleg meg kéne kérdeznie Taenek Jungkookot, hogy össze jön-e vele! Még amúgy is meg kéne mivel elvesztette a fogadást. De igazából neki köszönhetem, hogy Yoongit magam mellett tudhatom. De most igazából nem tudom mit gondoljak..
Közben Tae észre se véve sétált ki a park kapuján Jungkook mellett. Legalább boldog, így nem nagyon érdekel, hogy itthagyott, majd úgyis kifaggatom, szóval ezelől nem menekül. Miközben újra eszembe jutott Yoongi. Vagyis inkább a kapcsolatunk. Lehet hogy nem is tetszek neki, csak azért jött volna velem össze, hogy ne legyek egyedül?.. Áh..lehetetlen, képtelenség! Akkor nem feküdt volna velem össze. De mondjuk vannak olyanok, akik csak kihasználnak a testedért. De Yoongi biztos nem olyan! Vagy mégis?..
Hobi arcom előtti csettingetésére tértem vissza gondolatomból a váló világba.
— Jimin? Akkor Jössz velünk együtt? Még nem haza megyünk, de úgy gondoltam, hogy jöhetnél!Biztos jól éreznénk magunkat! - csattant ki az örömtől Hobi, én pedig nem átgondolva az egészet bólintottam rá. Ugyan mi baj lehetne belőle? 3 leszünk, legalább ott lesz Hobi, ha valami kínos lenne köztem és Yoongi között, ő legalább mindig fel tudja dobni a hangulatot, meg akkor is, ha már annyira kínos az egész helyzet, hogy menthetetlen.

Elindultunk, oda, amit még mindig nem árultak el hova. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova akarnak vinni! Útközben megálltunk a buszmegállóban, és Hobi elköszönt tőlünk. Én próbáltam mindenhogy visszarángatni, a pólójánál fogva, a kezénél fogva még a lábánál is, de nem hatotta meg egyik próbálkozásom se, és pont megjött a busz és megint köszönt, és ezzel a köszönéssel távozott el a megmentőm.

Oda fordultam Yoongihoz, aki csak mosolyogva nézett vissza rám, mire én arcomra is mosolyt csalt. Szép lassan elindult felém, és össze kulcsolva kezünket, indultunk el a célpont felé. Nem beszéltünk sokat, de nem is volt olyan kínos csönd. Az utcán sokan megnéztek a kezünk miatt, az anyukák kisgyerekük szemeit eltakarták, hogy véletlen se lássanak minket. Volt egy olyan ember aki elénk állt, majd azt mondta, hogy mocskos buzik és tovább sétált teljesen nyugodtan, mintha nem mondott volna semmit. Ezek annyira fájtak, hogy már el akartam engedni Yoongi kezét, és eltávolodni tőle. De ő csak vissza rántott és azt súgta , hogy ,, ők sohase fogják tudni mi az igazi szerelem, ezért irigyek"
Teljesen megtudott nyugtatni ezzel az egy mondtattal. Így nyugodtan és büszkén fogtam tovább Yoongi kezét és sétáltunk célpontunk felé. Majd lassan meg is érkeztünk, és mikor megláttam a lélegzetem is elállt.

Oof tudom nagyon régen volt rész, de személyes dolgaim miatt nem volt időm. De most van időm szóval fogom hozni a részeket <3