~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 14. rész ~

,,Végül az ajtó kinyílt, és az előtte álló személy nem más volt mint..."

Nyugodt szívvel nyitottam ki szemem, mikor is anya hangja szólalt meg. De persze ez a hang, most nem az a kis nyugodtsággal teli hang volt, hanem csak kiabált, hogy minek nem nyitottam ki az ajtót. De persze ezt abba is hagyta mikor meglátta a kanapén ülő Taehyungot.
Egyből oda rohant hozzá, és ölelgetni kezdte. Én csak egy szemforgatással csaptam be az ajtót hátam mögött, mit persze anya is meghallott, és egyből tekintetét magamon érezhettem.
Tudtam, hogy most úgy fog velem ordítani, mint még soha. De ez pont nem így lett, ahogy előbbi gondolataimba képzeltem el.
Anya elém sétált, teljesen nyugodt természetével, és a kezembe nyomott egy kis cetlit.
—       Kicsim, miközben jöttem haza, éppen találkoztam Yoongival. Ahogy meglátott egyből szaladni kezdett felém, és kérdezte, hogy segíthet-e nekem. - Tehát így próbálkozunk, mi, Yoongi? Anyámnál szeretnél jól kijönni aztán velem is kibékülni. Ezt a lehetőséget rég elcseszted. - Na nem is ez a lényeg. - folytatta édes drága teremtőm - Amikor köszöntünk volna el egymástól, a kezembe adott egy kis cetlit, és azt mondta, hogy ahogy tudom, mihamarabb adjam át neked, mert fontos megbeszélni válótok van. - fejezte be mondandóját, ezt követően gyorsan megfordult 180°-ot, és természetesen Taehyung fele vette az irányt. Én csak szorongattam a kicsike cetlit a kezembe, azon gondolkodva,hogy olvassam-e el? Megéri-e elolvasni? Biztos, hogy nem lesz megint egy totális összetörésem? Megint Yoongi miatt?
Ezek a kérdések járták át agyam, miközben csak annyit vettem észre, hogy már a szobám középen állok. Szóval a nagy gondolkodások közepette arra vitt a sors, hogy teljesen kényelmesen felmenjek szobámba, és olvassam el a kis üzenetet.
Még az univerzum is igy akarta..
Attól még, hogy elolvasom a levelét, nem bocsátok meg neki.. Azt hiszem..
Leültem az ágyam szélére, és elkezdtem olvasni a kis cetlit.

Szia Jimin!
Tudom, hogy most hihetetlenül haragszol rám, és ennek az oka én vagyok és Namjoon.. Az nem úgy történt ahogy te éppen gondolod! Nammal most beszéltem nem régen, és elmondta, hogy egy kicsit be volt állva, mert a barátjával nem rég szakítottak. Tényleg nem szerette volna azt a csókot ő se.

Várjunk csak.. Jin azt írta kéne egy kis segítség neki... Mivan ha.. ha Namjoon és Jin együtt voltak? Pont akkor szakítottak volna, mikor írta nekem az üzenetet Jin? Meglehet. De Yoongsnak és Jinnek akkor sem fogok csak így csípőből megbocsátani.
Még nem hiszem, hogy egyhamar megbocsátok nekik ezek után sem nagyon.. Sem Jinnek, sem Yoonginak.

^^ Másnap ^^
Szokásosan újra reggel van. Hurrá! Ágyamból mindig azzal a ,,semmi életkedvem nincs az élethez" érzéssel kelek fel, de ma úgy másabb volt.
Éreztem, hogy kicsit szédülök, de ez engem éppen nem érdekelt, arra gondoltam, hogy csak egy kis reggeli fejfájás lehet.
De ahogy később kiderült,kicsit sem csak egy reggeli fejfájás volt.
Elmentem a mosdóba, reggeli rutinom elintézni, ahogy minden nap meg is teszem ezt. Mikor indultam ki a konyhába enni, nem nagyon éreztem, hogy tudnék étkezni, sőt mikor ránéztem anya finom kosztjára, elkapott a hányinger, amit meg is mutattam egy kis testbeszédel, mivel mikor elkapott az a bizonyos rosszullét, egyet öklendeztem, és kezem szám elé tettem.
Erre a nagy öklendezésemre anya is felfigylet, és egyből kipattanva székéből rohant oda hozzám, és ebben a pillanatban meg is éreztem anya puha kézfejet homlokomon.
— Jaj jézusom Jimin, te lázas vagy! Gyorsan menj vissza a szobádba, búj be az ágyadba, én addig csinálok egy teát! - közölte velem a nem igazán nyugalmi állapotban lévő anyukám.
Tettem amit kért, gyorsan felmentem szobámba, és az ágyamba bebújba vártam, hogy mikor is érkezik, a friss meleg teám. Amíg anya csinálja a teám, gyorsan felhívtam TaeTaet, hogy nem megyek be suliba, mert lázas vagyok.
Pár perc múlva, anya a szobámba belépve, hozott egy nagy bögre teát.
Ezek után elővett egy hőmérőt, és megnézte hány fokos lázam is van. Nyugodtan nézett vissza rám, ami azt jelentette; hogy nem nagyon nagy a hőmérsékletem. Anya elém emelete a hőmérőt, és a kijelzőn, a 38.1° állt. Legalább nem kell mennem suliba... és nem kell találkoznom Yoongival. Szerencsére .
Anya még ott volt velem egy kis ideig, aztán mondta, hogy elmegy dolgozni, és ha bármi baj van, vagy történt valami azonnal hívjam fel. Én csak bólintottam, minden egyes mondatánál, mint egy angyali gyermek.
Már csak később, de el is távozott a szülőm a háztól.
Pont fordulni akartam volna egyet az ágyamba, hogy végre aludjak egy jót, de a telefonom pont akkor kezdett el csörögni. Megnéztem, hogy ki hív 10:00-kor, mivel csak 3 barátom van, - az egyiken gondolkozok még, hogy tényleg az - és ezek közül mindegyik suliba van. Nagy szenvedések közepette felvettem a telefont,- annyit szenvedtem, hogy kb. már 3x hívott- és megnéztem kinek a neve áll a képernyőn.
Yoongi

Egyből gondolhattam volna. Csak néztem és néztem ahogy még a tizedik hívásnál is próbálkozik, - de legalább próbál elérni - ezt megunva már végre felvettem.
—            Jiminie! - szólított egy becenevemen, aminek hallatán egy melegség töltött el. Csak éppen nem tudtam eldönteni, hogy ez most a láz miatt van, vagy csak ezért mert halkotam újra Yoongi gyönyörű, és nyugtató hangját.- Hála az égnek, hogy felvetted ezt a redvás telefont! - köszöntött a vonal másik végéről Yoongi.
—           Ezért hívtál, hogy elmond milyen szar vagyok? Köszönöm igazán jól esik azok után amit tettél... - kezdett lejjebb menni hangerőm a mondat végére.
—          Nem, úristen dehogy is!! Ilyen többet eszedbe se jusson! Te jelented nekem a világot, érted? Amúgy azért hívtalak, hogy miért nem jöttél ma suliba. Nem láttam Taehyungot, hogy itt lett volna a hazátok előtt, a suliba meg kerüli velem a kontaktust, - ügyes vagy Tae! - így nem tudtam megkérdezni mi van veled. - fejezte be végül összetett mondatát.
— Szerintem neked ehhez semmi közöd nincsen most. Szóval nyugodtan menjél vissza Hobihoz. Ja meg elfelejtettem....Namjoonhoz! - válaszoltam neki olyan flegmán, mint ahogy Ő hozzám szólt az első nap. A szívem gyorsabban kezdett el dobogni és a régi szép emlékek előtörése miatt, a könnyek is elkezdtek lecsordogálni mogyoró barna szemeimből. A sírás miatt nagy szipogásokba kezdtem, amire a másik oldalon levő partnerem felfigyelt.
—         ChimChim, - mégjobban elkezdtem sírni a becenév hallatán - nem tudom miért vagy otthon, de készülj fel, hogy 10 perc és ott vagyok. Szió. - és ki nyomta a telefont, az előtt, hogy én is tudtam volna mondani azt, hogy fapapucs vagy valami. De most nincs idő ezek gondolkodni! Megint itt fekszek az ágyamon, kisírt szemekkel, és pizsamában, nemsokára meg itt van Yoongi! Úristen mikre is gondolok én.. Hisz beteg vagyok, nem jöhet ide be csak úgy!
De legalább kibékülnék vele..
Gyorsan kipattantam az ágyból, és egy átlagos ruha felszerencsétlenkedése után, a ház csengőjére valaki egyből ráfeküdt.
Yoongi lesz az! Biztos Ő!
Ebben a nagy reményekkel teli érzéssel futottam le, - úgy ahogy tudtam ugyebár - és mikor kinyitottam ajtóm, egy Yoongit láttam meg egy virágcsokorral állni, kint az ajtóm előtt! A meghatótságtól könnyeim újra utat engedtek maguknak, és csak szép csöndbe csordogáltak le arcomon.. Yoongi ezt észre véve jött oda elém, és könnyeimet letörölve, hajolt rá ajkaimra, és boldogságomban viszonoztam is. Mostmár érzem, hogy újra teljes vagyok, és szerintem megtudnék bocsátani neki mostmár.. Mikor észbe kaptam, hogy amúgy én beteg vagyok, egy gyors mozdulattal ellöktem magam ettől a csodától.
Yoongi csak kérdően nézett rám, és megint nagyon közelségbe jött, és homlokát, enyémre tette.
— Jimine... Mi a baj? - kérdezte
— Yoongi. - toltam el megint magamtól. - én.. én.. beteg vagyok. Nem akarom hogy te is lázas legyél! - válaszoltam neki, mint egy törődő anyuka, aki semmi képen nem szeretné, hogy a kisfia/kislánya beteg legyen.
— Jaj Chim! Olyan törődő vagy. Ez tetszik. - vette fel arcára azt a perverz mosolyát- De engem ebben a pillanatban pont nem érdekel, hogy beteg leszek- e vagy sem, most éppen Te érdekelsz annyira. - Nem törődve semmivel, mondata után én is közel mentem hozzá, így ajkunkat legalább egy 5 cm választotta el.
Mikor már vagy egy fél centi választotta el ajkainkat megszólaltam:
— Nem Yoongi, ilyet nem játszunk.. - szinte lehettem ajkaira ezt a mondatot, de ebben a pillanatban gyorsan elhúzódtam, és kivettem a virágcsokrot a kezéből, amit Ő csak némán figyelt végig. Mikor rájött, hogy mit is tettem, úgy bedurcizott, mint egy hisztis kisgyerek aki éppen nem kapta meg a nyalókáját. Mit ne mondjak elég jó volt így is látni, és röhögni egyet rajta, de mikor megláttam szemeiben azt a nézést ,, hogy ezért most nagy büntibe lesz részed ", egyből nyeltem egy nagyot, amitől szerintem az egész ház vízhangzott.
Túl fiatal vagyok még a halálhoz.

Miközben nem figyeltem Yoongira, hogy mit csinál, elém lopózott, és újra egy szenvedélyes csókba hívott. Amit persze először nagy meglepődöttséggel fogadtam, de aztán egyből viszonoztam csókját, amire Yoongs csak belemosolygott a csókba, és még mélyebb, szenvedélyes csókcsatábába hívott. Ajkaink is csak levegő hiány miatt váltak el, de én egyből vissza is hajoltam ajkaira. Ezt a pillanatot anya zavarta meg, ahogy éppen jött be a tárva nyitott ajtón.

És most milyen hamar hoztam a részt! 🤩👍 Remélem ez is tetszett nektek!
Most azt szeretném kérni, hogy a könyvel kapcsolatos jó,- és a rossz véleményetek osszátok meg velem! Csak így tudok jobban; és jobban fejlődni! De szép estét/napot/délutánt nektek! Megpróbálom mihamarabb hozni a kövi részt! Addig is
Puszi 🥰💜🥴