~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 5.rész ~

,,Először is a fülem az ajtónál támasztottam meg, és a bal kezemmel rásegítettem, hogy jobban halljak. És kezdetét is vehette a kihallgatás..."

Először Yoongi szólalt meg, ha nem csal a hallásom...
-Namjoon, mit keresel te itt?!
- Hát tudod.. miután elmentél Daeguból ( írói megjegyzés: tudom hogy Nam nem Daeguban született 😌 ) úgy döntöttem utánad jövök és.. - Miért akartál te utánam jönni, hmm??? - vágott bele Yoongi Namjoon szavába.
- Hát hogy folytassuk ezt az egész kapcsolatot...

Itt meg állt bennem az ütő... Mi az hogy az egész kapcsolatot?! Szóval együtt voltak? Jártak? Nem, nem az nem lehet..

Vagy mégis?..

Lehet, hogy Yoongsnak is csak egyszeri alkalomra kellettem?.. És ő mind végig egy kapcsolatot ápolt ezzel a fiúval?.. Akkor szerintem nekem semmi esélyem sincs.. Akkor szerintem inkább elmegyek innen.. Már mást úgyse nagyon tudok csinálni. Tae meg úgy be van rúgva mint állat, nekem meg még barátaim sincsenek... Csak Yoongi volt.
És Taehyung.

Össze kaptam magam és gyorsan az ajtóhoz surrantam, hogy ott ki tudjak jutni ebből a borzadájból és végre lefeküdhessek az ágyamba. Ha csak nem állított volna meg valaki.

Taehyung. Már megint.

- Sziaaaaaa Jiminieeeeee! Hova hova lesz a séta??- kérdezte nagy szemekkel.
- Úgy gondoltam haza készülök mivel már nincs nagyon kedvem itt lenni.. Olyan büdös is van már itt, szóval um. szia.
- Várj várj várj!! Mi van Min Yoongival? Sikerült valamit kreálnotok ez az éjszaka alatt?- és már megint a perverz feje...
- Ahj Tae menj vissza a többiekhez engem meg hagyj békén, értve? És ne is keress pár hétig köszönöm, és szia.
- De várj!- már szinte üvöltött utánam, de én mint aki meg se hallotta mentem tovább.

Már szinte majdnem otthon voltam mikor halk lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam de senkit nem láttam. Hát jó, menjünk tovább..

Már vagy ötször-hatszor hátra néztem mikor vissza fordultam az eredeti irányba egy nagy ember alak állt előttem és a tenyerével befogta a szám, hogy ne tudjak üvölteni, se segítséget kérni. Hiába kapáloztam, ütöttem, de mind hiába a gyenge testem nem bírta sokáig és elájultam.

[ Yoongi ]

-Namjoon, mit keresel te itt?! - kérdeztem már elég idegesen.
- Hát tudod.. miután elmentél Daeguból úgy döntöttem utánad jövök és.. - Miért akartál te utánam jönni, hmm??? - vágtam bele Namjoon szavába.
- Hát hogy folytassuk ezt az egész kapcsolatot... Tudod olyan jók voltak a régi szép idők, és minden egyes együtt töltött perc és óra. Vissza szerettem volna ezt kapni..

Hogy újra a legjobb haverommal lehessek.

Ebben a minutumban a nagy csend uralkodott a szobába. Szóval ezért jött ide..

- De amikor elmondtam neked, hogy elköltözök, akkor miért csináltad azt a sok dolgot? - már nagyon nem értem ezt az egész szitut, szóval jobbnak találtam megkérdezni, hogy miért jött ide ha ott utált?
- Hát tudod.. Nagyon mérges egyben szomorú is voltam, hogy elveszítem az egyik barátom, és hát van még valami amit el kell mondanom.
- Mond, hogyha mostmár így mindent meg beszéltünk!- tettem egy mosolyt a végre, hogy azért ne legyek már olyan bunkó.
- Tudod én... - kezdett volna bele a mondatába mikor is valaki berontott az ajtón.

- Min Yoongi?! Te vagy az?! - nagy szemekkel néztem az ijedt fiúra.
- Igen, én lennék az. - jelentem ki.
- Gyere most azonnal, Jiminről lenne szó.-szegény fiú már nagyon beparázott. Nem tudom, hogy mi történt Jiminnel, de tudnom kell róla!
- Jó jó megyek. Addig is szia Nam, majd hívlak!- és az ismeretlen megfogva csuklóm húzott ki a szobából.
- Na mi ilyen fontos? - kérdeztem mikor már megálltunk a kijáratánál. - Hát Jimin.. elrohant... és nem volt nagyon jó kedvébe.. és mikor kérdeztem rólatok, csak meg jobban elszomrodott és elment... nem tudom hol lehet de kérlek.. meg tennéd, hogy megkeresed? Nagyon aggódók érte..- tényleg nagyon úgy nézett ki mint aki aggódik.