~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 9. rész ~

,,Így hát megfogtam magam én is, felálltam és bementem a házba tovább nyugtatni ChimChimet."

[ Yoongi ]

Miután Namjoon elmondta hogy hagyjak egy kis időt Jiminnek, nem tudtam nem arra gondolni, hogy mi lesz akkor ha már Ő nem is akar többet barátkozni velem?... Ha Ő eldob az életéből?..
Nem is tudom mióta lettem ilyen, hogy ennyire érdekelne valaki. Még régebben is csak azért volt Nam az egyedüli barátom, mert mindenki mással.. mondjuk ki, bunkó voltam eléggé. Csak, hogy most ide költöztünk és megismertem Jimint..
Érzem, hogy belülről kezdek teljesen megváltozni..
Először is nagyon egyedül érzem magam, és most legszívesebben az én Jiminiemet hívnám át, csak most nem nagyon szeretném zavarni.
Inkább felhívom Hoseokot, hátha ő ráér..
Szóval elő is kapom zsebemből a mobilkészüléket, kikeresem a ,, Hoseok " nevet, megnyomom a hívás gombot, és már csörög is a telefon.
1 perc után fel is veszi. Végre.
—               Csá haver! - köszön tökre természetesen mintha nem vártam volna fél órát, hogy felvegye a telefonját.. Na mindegy nem szólok be neki, a végén még őt is elveszítem. — Haver, itt vagy? Élsz még?
—              Ja persze, persze csak el kalandoztam egy kicsit. De a lényeg miért is hívtalak. Át tudsz jönni egy kicsit, kérleeek? - próbáltam kedvesen kérdezni, és még a ,, kérlek " szócskát kicsit el is nyújtottam, hátha beválanak nála ezek a nyalizós szövegek.
—               Persze, 5-10 perc és ott vagyok. - Úgy látom bejött . - Ja és mesélj el mindent mi történt miután elmentem. - vágott egy kaján mosolyt, igaz , hogy nem láttam, de úgy lehetett érzékelni. - Na cső!
—           Hello. - és kinyomtam. Igaz, hogy még csak 2
napja ismerem de egy kicsit furcsa nekem ez a gyerek.. Mindig túl boldognak tetteti magát, mikor tudom, hogy ő is csak egy állarcot, tesz fel mindig..

| Idő ugrás, mikor már Hobi megérkezett |
Az álmomból a csengő zavaró hangja ébresztett. Mondhatom, nem volt valami túl kellemes. Főleg, hogy folyamatosan nyomják azt a rohadt csengőt!. Féltápászkodok a kanapéról, ( mivel igen itt aludtam ) és szép lassan közeledtem az ajtó felé, hogy barátomnak nevezhető személynek ajtót nyithassak.
—            Na már végre, hogy ide toltad a picsád Yoongs. - üdvözölt egy nagyon kedves mondattal, a haveromnak nevezhető Hoseok. Ilyenkor szeretem, ha nincsenek nagyon barátaim, mivel  nem nagyon tudnak megbántani.. -Haver, mi a búbánat történik veled? Nagyon fura vagy - kösz, sokat segítesz, nem is tudom mit képzeltem, hogy őt hívom. - mostanába. Mesélj el mindent. - Lépett át a küszöbön, aztán a kezét hátra téve csukja be maga után az ajtót, aztán nyakamra borul. Amit úgy neveznek, hogy megölelt. Utána eltolt magától, de úgy, hogy pont szembe nézzünk egymással.
—            Mostmár tényleg mond el mi a baj. - rendben hát akkor kezdjünk neki..
Csuklójánál fogva vezettem a kanapéra, ahol leültettem. Aztán szóról-szóra elmondtam neki, hogy, mi történt Jimin és köztem. Úgy meglepődött, hogy még egy vak is el tudta volna mondani, hogy az álla a földet súrolja. Ekkor eszembe jutott, hogy Taehyung, vagy ki elvileg Chim legjobb haverja, meg mèg plusz meg is adta a telefonszámát a buliban.
—           Hát akkor hívjuk is fel.. - motyogtam magamban, de azért teljesen érthetően.
—           Kit hívsz fel? - kérdezte Hobi, összeráncolt szemöldökkel.
—           Ja, csak az egyik haverom, most elmegyek, inkább a szobámba beszélek vele. Te addig érezd magad otthon. A hűtőben találsz kaját, meg innivalót, szóval nem fogsz éhen, és szomjan halni. - röhögtem egyet a végén. De így látszik neki nem nagyon jött be ez a kis vicc. Innen is látszódik, hogy egyáltalán nincsen humorom..
Elindultam a szobám felé, becsuktam az ajtót, és megint kezembe vettem a telefont, megkerestem a ,, Taehyung " nevet és már tárcsáztam is.
Csakhogy már 2x is hívtam de még mindig nem veszi fel! Na jó, ha harmadjára sem veszi fel, hagyom az egész segítség kérősdit.