~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 19. rész ~

,, Jimine😁❤️
Rendben, amúgy sincs itthon anya 2 napig, szóval bármikor szívesen várlak! Kivéve ha Yoongi is itt van💗 "

[ Yoongi ]
Álmomból telefonom csörgése keltett fel. Kicsit ugyan haragosan keltem fel, mivel engem miért kell mindig zaklatni, de mikor megláttam ki is hív, minden rossz gondolat elszállt gondolataimból. *Jimin..*
Gyorsan felkaptam a telefont, megnyomtam a zöld ikont, és fülemhez emeltem a készüléket.
— Szia Jiminie!~ Mond miben segíthetek? - kérdeztem meg Jimint. Uh már nagyon hiányzott a hangja.
—        Szia Yoongi! Csak azért hívtalak, hogy lenne kedved-e átjönni, mivel egy nagyon fontos dolgot szeretnék kérdezni tőled.. - Egy kicsit meglepődtem, hiszen Jimin sohase kérte azt, hogy menjek át. Ilyenkor eszméltem fel, hogy igazából már mind a ketten egy jó ideje csendbe vagyunk, szóval inkább én kezdtem újra a beszélgetést.
—         Persze, hogy lenne kedvem! Rád mindig van kedvem! 5 perc és már ott is vagyok! - és kinyomtam a telefont. Nagyon megörültem, hogy áthívott, így hát felkeltem a kanapémról, elmentem fürdőszobámba, és hajamat kezdtem el igazítani, mivel hát egy kicsit - amit valljunk be inkább nagyon - elaludtam. Fésűmhöz nyúltam, és már kezdetét is vette
hajam igazítása.

Hajam igazításával hamar készen lettem, - amin meg is lepődtem - kiszaladtam az előtérbe, felhúztam a cipőm, kicsaptam az ajtóm és mielőtt szaladtam volna át Jiminékhez, bezártam az ajtót, és már szaladtam is célpontom felé.

Mikor odaértem bekopogtam az ajtón, és kicsit várva, de aztán egy mini kockás szoknyát viselő Jimin nyitott ajtót. * Azt a büdös.. hát szerintem már nincs rendbe semmi a déli tájakon.. *
Becsukva az ajtót léptem be a házba, aztán Jimin felé közeledtem és a fülébe súgtam;
—         Chim~ Nagyon szép vagy mint mindig, de ha nem akarod, hogy megint lefektesselek, vedd le ezt a szoknyát, jó?~ Egy kicsit megrezzent. Láttam. Később csak annyit érzek, hogy Jimin ellök magától pont annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. 

—        Szóval, szerintem inkább menjünk fel a szobámba, jó? - már nagyjából kijelentette a lágy aranyos hangján.
—        Felőlem ott is csinálhatjuk. - vontam vállat, mire ő mellkasomra csapott, gondolom azért mivel nem annyira tetszett neki ez a poénom. De én ennek ellenére is csak egy jót kacagtam.
Végül gyorsan felmentünk a lépcsőn, és egyenesen a szobája felé vettük az irányt.
Jimin szobájába betérve vettem fel az ölembe és egy lágy csókot szerettem volna neki adni, de nem viszonozta, hanem eltolt magától, mire én csak egy szomorú pillantással ajándékoztam meg.

—        Yoongi. Nem ezért hívtalak át. - Ugrott le ölemből, és ágya felé vette az irányt. * Mit ne mondjak.. elég jó segge van. Na Yoongi ébresztő! *
Jimin leülve ágya szélére paskolta meg a mellette lévő helyett, amivel azt akarta célozni, hogy üljek le mellé. Én vettem az adást, és én is elindultam az ágy felé, elérve célom, ültem Jiminie mellé.
—        Igen Chim? Miről szerettél volna beszélni?- néztem mélyen Jimin két gyönyörű szemébe.
Chim vett egy nagy levegőt, majd  átmászott ölembe, közben végig tartva a szemkontaktus.Ami elég izgató volt számomra.

—           Yoongi.. lehet hülyeségnek fog hangzani... de.. ezt a szoknyát is csak miattad vettem fel.. - mondata utána elfordította fejét, nehogy véletlen észre vegyem hogy éppen arca mennyire rákvörös. Én csak felkacagva egyet fordítottam vissza fejét, hogyha mondani akar valamit, akkor azt a szemembe mondja.
—       Jól van na.. nem kell röhögni, tudom, hogy hülye va- nem engedtem, hogy végig tudja mondani mondatát, mivel nem szerettem volna hallani, hogy magára azt mondja, hogy hülye, második ok, mert már nagyon meg akartam csókolni.
Jimin most el nem tolva magától viszonozta csókom. Szinte már faltuk egymás ajkait, mikor is megéreztem Jimin kis kezeit arcomon, és igy eldöntve engem az ágyon, de a csókot meg nem szakítva.

Már készültem volna az új kis akciónkra, mikor is Jimin újra elvált ajkaimtól. Ezt csak egy kérdő pillantással néztem rá.
—       Yoongi. - ült fel az ölembe - azt szeretném kérdezni... hogy... hogy- És itt megállt a mondatában. - Tudod mit? Mindegy. - mosolygott egyet, ami inkább műmosolynak neveznék, és érre én csak ugyan azt a kérdő pillantással ajándékoztam meg. Egy kicsit elgondolkozott majd újra megszólalt.
—       Nem! Yoongi. Tudom, hogy nem ilyen pillanatra vártál, de azt szeretném kérdezni, hogy leszel a barátom?.. - *Hogy mi?! Most Jimin, Park Jimin tényleg megkérdezte ezt tőlem?!* Észre se vettem, hogy közben szemeim a 2-szeresére nőttek. - Ha nem, akkor nem.. Semmi ba-
—      Park Jimin! Ilyen hülye te se lehetsz! Hogy mondhatnék nemet!! - mondtam ki ezeket a szavakat, amire csak a szemei felcsillantak, és csak néztünk egymás szemébe szép csöndben.
—     Az igazat megvallva, már én is sokat gondolkoztam, hogy hogy kérhetnem meg ezt tőled. De úgy látszik te hamarabb megtetted! - ültem fel már én is, és újra Jiminie füléhez hajoltam. - És tudod Chim~ Ez a szoknya mindent visz~ Ezth meg kell ünnepelnih~ és mondatom végen megharaptam egy kicsit fülét. Ezt nem kell látni, én tudom, hogy most arca biztos vissza váltott rákvörösre.

—      Umm.. az ünneplés alatt mire gondolsz? - nevettet elég kínosan Jimin.
—      Semmi, most inkább nem csináljuk meg a büntid. - kacsintottam Jiminre, mire csak megint nevetve ütötte meg mellkasom, és mind a ketten nagy nevetésbe törtünk ki. Annyira boldog vagyok, hogy végre Jimint magam mellett tudhatom, mint a párom! Egy kicsit később Jimin ajkaira hajoltam és egy szenvedélyes csókba hívtam ajkait.
De persze hogy ezt a romantikus pillantot is a telefonom csörgése zavarta meg. Rohadt idegesen kikaptam zsebemből a telefont, és a ,,Hoseok" név állt rajta. Bazdmeg mit akar már ő is?! Többet nem bosszankodva ezzel felvettem a telefont.
—       Igen?
- Heló haver! Bocsi ha zavarok de jó lenne ha haza sietnél! Már itt vagyok nálatok a kanapén.
- Jól van már is indulok, csak hogy tudod most egy nagyon fontos pillanatot zavartál meg!
- Jó jó majd elmondod.
- Na heló. - tettem le a telefont. Még Jimintől loptam egy gyors csókot, és már húztam is lefele. * Ajj Istenem miért kell megzavarni mindig mindenkinek!! *

Hazafele vettem az irányt, mivel barátom elmondása szerint, az otthonomban vár már a nappali kanapéján.