~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 4. rész ~

,, Már éppen elkezdtük volna az akciót mikor is valaki kijött a fürdőből.. " 

Ez a valaki nem más volt mint.....

Kim Namjoon?!

Ha nem tudnátok ki ő, az osztálytársam volt a régi sulimban. Mondhatni legjobb barátok voltunk, mindent elmondtunk egymásnak.. Csak mikor elmondtam neki, hogy elköltözünk Seoulba, nagyon megsértődött(?). Még mai napig nem tudom, mert miután elmondtam neki nem hívott, nem beszéltünk és csak a suliba találkoztunk és akkor se beszéltünk. Az volt a furcsa, hogy másnap bementünk suliba megkérdte az ofőt, hogy ültessenek el egymás mellől...

Aztán meg ide kerültem.. ebbe az iskolába.. ahol megismertem Jimint. Na de most vissza a jelenbe..

Szóval Joon ott állt előttünk, még mi egy alsó gatyában álltunk... Nam arcán egyben csalódottság és meglepettség jött le.

- M-min Yoo-Yoongi?! Hát t-te meg mi-mit kere-keresel itt?!- kérdezte a végét már egy kicsit mérgesen.
- Az a kérdés, hogy te mit keresel itt? Kim Namjoon.. - mondtam már egy kicsit szomorúan.
- Én cs-csak...
- Igen te csak,mi?- vágott közbe Jimin nagyon haragosan. Látszik Jimin nagyon le akart feküdni velem..
- Beszélhetnék Yoongival négyszemközt? - kérdezte Nam.
- Csak nyugodtan. Ne zavarjon hogy mi itt éppen dolgokat tettünk volna.- forgatta meg a szemét.

Azért meg fogsz kapni Park Jimin...

És Jimin ezzel a mozdulattal felvette nadrágját, pólóját és kisuhant a szobából. Kíváncsi vagyok mit szeretne mondani  Nam ennyi év után..

[Jimin]

Már éppen belekezdtünk volna a játékunkba, mikor is egy fiú jött ki a wc-ből. Szerintem mindent hallot és félt kijönni. Legalább akkor jött volna ki mikor nem vagyunk Yoongival mind a ketten egy száll gatyában. Csak erre a gondolatra az arcom átveszi a piros színt, mikor is megszólal az emberünk..

- M-min Yoo-Yoongi?! Hát t-te meg mi-mit kere-keresel itt?!- kérdezte a számomra idegen alak.
- Az a kérdés, hogy te mit keresel itt? Kim Namjoon.. - válaszolta az én hercegem.. Várjunk nem Jimin te ilyenekre ne gondolj..
- Én cs-csak...
- Igen te csak,mi?- vágtam bele szavába, már már ordítva.- Beszélhetnék Yoongival négyszemközt? - kérdezte Namjoon, vagy ki, elég komolyan és a szemei és egy kicsit átváltottak feketévé. - Csak nyugodtan. Ne zavarjon hogy mi itt éppen dolgokat tettünk volna.- forgattam meg szemeim.

Úgy érzem ezt a szemforgatást kihagyhattam volna..

Erre a mondatra gyorsan felöltöztem és elhagytam a szobát. Bezártam magam után az ajtót. Mikor már engedtem volna el a kilincset eszembe jutott valami. Lehet meg kéne hallgatni, hogy mit beszélnek. Nem mintha féltékeny lennék arra a Namjoon gyerekre de na..

Először is a fülem az ajtónál támasztottam meg, és a bal kezemmel rásegítettem, hogy jobban halljak. És kezdetét is vehette a kihallgatás...
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Sziasztok! Elnézést, hogy egy kicsit később hoztam a részt.. De majd a következőt megpróbálom egy kicsit hamarabb hozni! Remélem tetszett nektek ez a rész, és ha igen nyomjatok egy ⭐️, és írjatok kommentet! Addig is
Puszi🥺💜❤️🥰