~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 12. rész ~

,, — Rendben.. Na én mentem aludni, helo - köszöntem neki, és már húztam is fel aszobámba, mire csak annyit hallottam lentről, hogy ,, Jóéjszakát neked is " és egy hangos ajtó csapódást. De engem ez nem is annyira zavar inkább alszom egyet."

[ Jimin ]
Már megint hétfő. Az ébresztő ,, csodálatos " hangjára keltem. Kómásan kikeltem az ágyból, és első irányom lefelé vezetett, ahol megláttam anyát szorgosan dolgozni a konyhába. Oda lopóztam mögé, és hátulról megöleltem. Szerencsére anya nem annyira ijedős típus, szóval ahelyett, hogy megugrott volna egy kicsit, inkább azt mondta, hogy ,,nem volt vicces Jimin, inkább ülj az asztalhoz, mert kész a reggeli " . Így hát azt is tettem amit kért. Reggeli után, elmentem a mosdóba, elvégeztem reggeli rutinomat, gyors felöltöztem, vállamra kaptam a táskát, és indultam ki a bejárati ajtón, de előtt anyának köszöntem, hogy elmentem. Miután véglegesen kiléptem, az ajtó küszöbén, egy Taehyung várt ahogy általában is szokott lenni. Megöleltük egymást, egy ,, jó reggelt " kíséretében. A tekintetem oldalra vezettem, megnézni a szomszédba van már-e egy kis mozgolódás. De ahogy láttam, minden villany le volt kapcsolva. Most két lehetőség áll fent; vagy alszik még az életem, vagy már rég iskolába van... hm pedig milyen jó lett volna vele indulni útnak..
Gondolatmenetemből Taehyung csettingetései zavartak meg.

— Hahó? Jimin? Élsz még? Köztünk vagy?
Mikor szóhoz jutottam volna, jött valaki.
— Csá, Tae! - köszönt rá. - Szia Jimin! - mosolygott rám. Ekkor ismertem fel, hogy ez Hoseok.
— Helo Hobi! Te? Hogy hogy itt? - kérdezte barátom.
— Tudod, csak a hétalvóra várok éppen! Már 5x hívtam, de még mindig nem vette fel. - panaszkodott Hobi. Ez egy jó hír! Nagyon jó hír! Legalább láthatom, ahogy Yoongi kilép az ajtón.
— Amúgy ha már itt vagytok, nincs kedvetek megvárni Yoongit? Tudod, tudnák együtt menni! Mit szóltok hozzá? - mielőtt barátom, bármit mondhatott volna gyorsan rá vágtam egy ,,igent! " Ebben a pillanatban lépett ki Yoongs. Csak rá kellett néznem, és egyből éreztem, hogy arcom égni kezdett a pír végett, ezért inkább elfordultam, mire Hobi és kedves Taehyung is elkezdte mondani egyszerre, hogy ,, ujujujjjjj"- t. Mire Yoongi is felfigyelt, és egy aranyos mosolyt vezetett felém. De legalább meg is tudnám kérdezni tőle, hogy most akkor az a gyerek aki ránk nyitott a bulin, tényleg a barátja-e, és akkor most megcsalta-e velem. Yoongi és Hobi köszöntek egymásnak, aztán Tae is köszönt Yoonginak, amit viszonzott is Suga. Aztán hozzám közeledett és egy puszit nyomott arcomra.
— Jó reggelt Jiminie! - jézus. gyere. le. Az arcom mostmár egy túlértett paradicsommal egyenlő!
—      N-neked is! - mosolyogtam. Mi a szent szar? Miért dadogok?!
Hobi és Taehyung egy szót se szóval kezdtek elmenni. Gyorsan utánuk szaladtunk. Egy kicsit direkt le akartam maradni a többiektől amit Yoongi észre vett, és ő is megállt mellettem. Aztán kezeinket összekulcsolta.
Mint az igazi pároknak..
—      Yoongi.. lenne itt valami amit meg szeretnék kérdezni tőled..- kezdtem bele lassan a sétába.
—      Mond nyugodtan! Bármire válaszolok. - jelentett ki.
—      Szóval.. az lenni itt a dolog.. hogy tudod van az a Namjoon vagy ki... um. vele együtt vagy? - kérdeztem full komolyan, közben szemébe néztem. Mire csak egy hangos nevetésbe tört ki. Amit, hogy is mondjak,nem tudtam mit reagáljak rá.
—      Nah-nah-namjoon.. éh-éhs én? - tört ki még nagyobb nevetésben. Rá néztem, teljes komolysággal, közben elengedtem kezét. Már egyből befejezte nevető görcsét.
— Nem, nem vagyunk együtt. Csak legjobb barátok vagyunk. Amúgy is ezt honnan veszed, hogy együtt vagyunk? - húzta fel egyik szemöldökét, és kérdően nézett rám.
Most muszáj lesz hazudnom. Nem tudhatja meg, hogy kihallgatam őket, mikor privát dolgokat beszéltek, amihez nekem totálisan semmi közöm sincsen! Plusz még akkor félre is értettem mindent..
— Hahó, Jimin? - csettingetett arcom előtt, mint legjobb haverom reggel.
—       I-igen? Itt vagyok!  Ja és csak mikor ránk nyitott, úgy nézetetek egymásra mintha együtt lennétek! - Nem nézték egyáltalán úgy egymásra. - De ne firtassuk tovább ezt, inkább menjünk, mert el fogunk késni, ha ilyen tempóba haladunk! - facsartam ki magamból egy mosolyt. Yoongi nem szólt semmit, csak követett.

** iskola time **

Pont beértünk első órára, ami nagy szerencsétlenségünkre matek. Gyorsan helyett foglaltunk a padokban, én Taehyung mellett , az életem pedig Hobi mellett. Csengettek, és a tanár be is lépett osztálytermünkbe. Kezdetét is vette a borzadalom pillanatai.
Már éppen az óra felénél jártunk, mikor is a telefonom csörrent meg zsebembe. Kivettem a készüléket, de aki írt, az eléggé meglepett..
Jin-hyung.

Jinnie
Szia Jimin! Rég nem beszéltünk, nagyon hiányzol, és tudom hogy elcsesztem mindent! Plusz kéne a segítséged is!!Kérlek bocsáss meg!! 😔

Hát sajnálhatja is amit tett!
—      Elárult, aztán itt hagyott a szarba,és ezek után még vissza akar jönni?! - mondtam ki a mondatot, egy kicsit hangosabban a kelleténél, mire a tanár, és a többi diák is rám vezette tekintetét.
—      Park Jimin! - szólalt meg a förtelmes nőszemély - Ha ennyire jól érzed magad, biztos tudod az anyagot! Kérlek fáradj ki a táblához, és csináld meg az egyenletet! - rohadt jól kezdődik ez a nap, de úgy tényleg! Nem értek semmit az anyagból, plusz, megint Jin miatt vagyok a szarba!. - Park Jimin! Ne kelljen mégegyszer szólnom! Most azonnal fáradj ki a táblához!
—      Rendben tanárnő. - felálltam helyemről, és a tábla felé közeledtem. Néha majdnem ki is gáncsoltak, amin halkan össze-össze nevettek. Kiértem a táblához, a tanár ide adta kezembe a krétát, és újra a táblára vezettem tekintetem. Egyfolytában az agyam csak Jin-hyungon és Yoongi közt kattogott.
Miért pont most szeretne egy második esélyt Jin? 3 éve történt minden,de csak most akarná azt, hogy barátok legyünk újra?
*
Ha Yoongi tényleg nem hazudik, és a legjobb barátja lenne Namjoon, akkor miért mondta az a srác, hogy folytatni szeretné ezt az egész kapcsolatot?
*
Vajon megint csak felelsz vagy merszeztek, és Jin megint tönkre akar tenni engem?
*
Ha tényleg együtt van Namjoonnal Yoongi? Még azt se tudom mi van köztünk.. Egy éjszakás kalandra kellettem volna csak?

Gondolataim világából a tanár hangja keltett fel.
—       Úgy látszik, hogy ez a fiatalember nem érti az anyagot! Megkérem Jimin, hogy ne ordibáljon az órámon! Most nem írom be az egyest, de holnap készülhetsz, hogy felelni fogsz ebből, és ha akkor se fog menni két 1-est kapsz! Mostmár menjél vissza a helyedre! - fejezte be mondandóját eszméletlenül kedves tanárom!
—      Rendben tanárnő! Megértettem! - válaszoltam.
Visszafele menet a padomhoz, is majdnem csak kigáncsoltak, és csak újra és újra röhögnek...
Nehezen vissza ültem helyemre, és az óra ugyanúgy folytatódott tovább.

[ Yoongi ]
Szerencsére ennek az órának is hamar vége lett. Gyorsan összekaptam a cuccomat, és siettem a folyosóra megkeresni Namjoont.. Ha már láttam őt, (és biztos nem hallucinálok, mivel Jimin is látta a bizonyos illetőt ) biztos ide jár suliba is. Nagy szerencsémre meg is láttam az emlegetett szamarat. Oda szaladtam hozzá mielőtt elmenne. De ahogy beszélt hozzám, a hangkiejtése szerint, nem volt annyira 100%-as. Lehet, hogy ivott volna valamit?
—        Szia Namjoon! - kezdtem el beszélni.
—        Szijjjaaaa Yoonmhggi! - köszönt vissza barátom. - Hogyh Hogyh itt vagy? - kérdezte.
—        Ja, én csak téged kerestelek, megszerettem volna veled beszélni mindent! - néztem szemeibe. - Ha nem zavar a kérdés, megkérdezhetem, hogy mikor jö- nem tudtam befejezni mondhatom mivel Nam ajkaimra tapadt, amit én csak nagy kikerekedett szemekkel néztem. Mire észhez kaptam gyorsan eltoltam magamtól. Ez az ember nem normális! Nekem már ott van Jimin! Mivan akkor ha meglátta?.. Csak oldalra kellett fordulnom, ennyire jól képzeltem volna el, hogy Jimin meglátja ezt?!.. Csak láttam ahogy a könnyek megállás nélkül folytak ki gyönyörű szemeikből, aztán elkezdett elfutni, mire én is utána szaladtam. Ilyenkor áldom az Istent, hogy legalább gyorsan futni tudok ezért utol tudtam érni Jimint. Megfogtam karját, és magam felé fordítottam, mire Jiminie a szabad kezével egy akkora pofont levágott nekem, hogy szerintem az egész iskola vízhangzott tőle.
—      Miért?... - hallottam meg szomorúsággal gyötört hangját. - Csak egy éjszakás kalandra kellettem, mi , Min Yoongi?! - vágott le még egy rohadt nagy pofont arcomra. Nem mondom, hogy nem érdemeltem
meg de rohadtul fáj a nyoma.
—       Nem, Jimin! Félre érted ezt az egészet! Nem csókoltam meg Namjoont!! - ordítottam. Mire csak egy kis kuncogás hangzott el a másik ember felől.
—       Akkor az mi a kurva életet jelent, hogy Namjoon az ajka a tieden volt?! EZT NEM NEVEZD CSÓKNAK?! - fordult el egy utolsó pofon kíséretében, és elszaladt. Aztán már könnyeimtől nem láttam semmit, így azt se, hogy most éppen merre szaladt el életem párja.

btw nem shippelem namjoont és yoongit 🥰