~Fogadásból szerelem~{ yoonmin }|BEFEJEZETLEN|

~ 17. rész ~

,, Aztán letett az ágyra és elvált ajkaimtól, amikor is egy fájdalmas nyűszítés hagyta el ajkaimat."

— Jimin?.. Jimin! Kelj már fel az isten szerelmére! - ordított rám édesanyám, miközben én cammogva kezdtem el nyitogatni szemeimet. Mikor teljesen kinyitódtak a szemeim, felültem és csak egy morcos anyát láttam magam előtt. Nem szóltam semmit, és anya se. Csak néztünk mélyen egymás szemébe. Aztán fogta magát drága édesanyám, és már húzott is ki a szobámból, és egy nagy ajtócsapódással jelezte, hogy bizony ő távozott a szobámból. Aztán felkeltem puha ágyamból, és a tükröm elé vettem az irányt.
*Olyan ronda vagyok még így is.. De azért remélem Yoonginak tetszene ez a rossz test..*
Mértem végig magam. A telefonom irányába vettem az irányt, és mikor lehajoltam, csak annyit láttam, hogy a déli tájakon viszont problémáim adódtak. Fenébe azzal az álommal!!
*Uh basszus, így nem hívhatom át Yoongit!.. Mindegy megoldom valahogy.*
Felnyitottam a telefont, és a kontaktok közül ki is kerestem gyorsan a Yoongi nevet, megnyomtam a hívást, és a készülék már csörgette is az illetőt.
Nem is telt el sok idő, és Yoongs fel is vette a telefont.
— Szia Jiminie!~ Mond miben segíthetek? - Olyan lágy hangja van, mikor hozzám szól. Egyszerűen imádom, itt olvadok el!
— Szia Yoongi! Csak azért hívtalak, hogy lenne kedved-e átjönni, mivel egy nagyon fontos dolgot szeretnék kérdezni tőled.. - Egy kis időre mind a ketten csendbe maradtunk, és azért beütött az a bizonyos már-már kínos csend. Ekkor hallottam meg megint a gyönyörű hangját.
— Persze, hogy lenne kedvem! Rád mindig van kedvem! - *miért érzem azt hogy ettől az arcom is most átvette a piros színt? *- 5 perc és már ott is vagyok! - tette rám a telefont.
Hát jólvan.. Először is fel kene vennem valami nadrágot, és egy pólót.
Vettem volna le a szoknyát, viszont az nem igen akart lejönni! *Francba már!! Először azt is megszeretném tudni, hogy mi a fenéért van rajtam ez a szoknya?! Én azt hittem, hogy ez csak egy álom.. Szuper, mostmár alvajáró is vagyok!*
Legalább a pólót le tudtam venni - igaz azt is nehézkesen, de lejött -, és helyette egy hosszú ujjú pólót vettem fel. Nem volt sok időm tovább szerencsétlenkedni a szoknyán, mivel már valaki a csengőn 'aludt' szinte. Gyorsan megfogtam alsó nadrágom - amit a nagy rohanás közben találtam -, és úgy szaladtam le, hogy az alsóneműt felhúztam magamra.
Az ajtó elé érve, nagy mosollyal nyitottam ki azt, és előttem egy szintén egy mosolygós Yoongi állt. *Azt a kurva mindenit... *
Yoongi engedélyem nélkül lépett be a házba, becsukta maga mögött a nyílászárót, majd felém kezdett el közeledni, majd mikor elég közel jött hozzám, a fülembe suttogott:
— Chim~ Nagyon szép vagy mint mindig, de ha nem akarod, hogy megint lefektesselek, vedd le ezt a szoknyát, jó?~ De ha egyszer nem tudom levenni!! Aish inkább rátérek a lényegre.
Ellöktem magam mellől Yoongit és a szemébe néztem. Nem akartam már én is visszasuttogni neki, mert féltem a következményektől.
— Szóval, szerintem inkább menjünk fel a szobámba, jó?
— Felőlem ott is csinálhatjuk. - vont vállat, mire én megcsaptam egy kicsit a mellkasát, hogy na ezt azért már nem! Persze ezen is csak egy jót nevetett.
Gyorsan feltrappoltunk a lépcsőn, és egyenesen a szobám felé vettük az irányt. Be érve szobámba, Yoongi az ölébe vett, és ajkaimra hajolt. Igaz, nagyon szerettem volna viszonozni, de most nem ezért hívtam át, ezért elváltam ajkaitól, és szomorú pillantást vetett rám.
— Yoongi. Nem ezért hívtalak át. - ugrottam le az öléből, majd az ágyam felé vettem az irányt, majd leültem a puha ágyamra. A mellettem lévő helyet megpaskoltam, jelezve neki, hogy üljön le mellém.

— Igen Chim? Miről szerettél volna beszélni? - nézett rám Yoongi.

Hát igen, vissza tértem! Elnézést, hogy nagyon sokáig nem volt rész, csak a suliban elég sokat követelnek a tanárok, mivel 8. vagyok és háát ugye a felvételire is kell készülni! De most őszi szünet van, és próbálok írni sokat! Ja és mindenkinek jó őszi szünetet kívánok!