A Foci Tábor /Befejezett/

25.fejezet

Vasárnap van, szóval laza nap. Fannival sokáig húztuk a lóbőrt. Este 9-ig fent voltunk. Nem tudtunk aludni,később kiderült, hogy a fiúk sem tudtak. Átjöttek és éjfélig beszélgettünk. Valahogy viszont sikerült bekerülnünk az ágyba. Tinus a derekamat ölelve szuszogott a nyakamba. Ez volt az első alkalom, hogy együtt aludtunk és olyan volt mint képzeltem, megnyugtató. Én nem tudtam sokáig aludni. Izgatott voltam, anyuék miatt. Hogy érezheti magát anyu és hogy milyen a kis Noah. Kipattantam az ágyból és kimentem a teraszra. A telefonomat a kezembe vettem és nézegettem a képet, amit apu tegnap este küldött át. Noah csillogó szeme és édes mosolya töltötte be a képet. Huncutul mosolyog a kamerába. Még csak most született, de már most tudja, hogy kell a kamerába mosolyogni.A  kis öcsém, hány szívet fog össze törni...
Gondolataimba mélyedve, néztem a képet majd két kéz ölelte át a derekam. Tinus rángatott ki a gondolataim közül és nyomott egy puszit a hajamba.

-Jó reggelt, hercegnőm.-mondta és erősen magához szorított.

-Jó reggelt. Miért nem alszol még?-kérdeztem miközben végig simítottam az arcán.

-Azért, mert nem voltál mellettem-mondta édes mosolyával.

-Cuki vagy amikor ilyeneket mondasz.-mondtam.

-Cuki vagy, amikor azt mondod cuki vagyok.-mondtaajd megpuszilta az arcom.

-Nem vagy éhes?-kérdezte nagyot ásitva.

-De igen.-mondtam nagyokat pislogva. Megbeszéltük Benivel, hogy vasárnap akkor menjünk el reggelizni amikor akarunk. És engedje meg, hogy sokáig aludjunk. Ő is bele ment azzal a feltétellel, hogy ő is aludhat minimum délig. Kaját találunk majd az étkezőbe. Szóval útnak is indultunk. Benyitottunk az étkezőbe ahol,mint mindig, most is rengeteg szék és asztal foglalta a helyet. Bementünk a konyhába és össze dobtunk néhány szendvicset. Leültünk az egyik asztalhoz és neki láttunk a reggelink elfogyasztásának. Pár perccel később nyílt az ajtó és Fanni Mac kezét fogva lépett be. Ők is leültek hozzánk. Elloptak pár szendvicset és elpusztíttoták. Ahogy végeztek fel álltak és elmentek zuhanyozni. Így ketten maradtunk Tinussal.

-Figyelj Luca, ki az a kisbaba akit néztél a telefonodon reggel?-kérdezte kíváncsian.Mosolyra húztam a szám.

-Ő.. ö Noah.-mondtam mosolyogva.

-Milyen Noah?

-Szekeres Noah.-céloztam a vezeték nevünkre.

-Szóval ha ő is, akkor te is...-gondolkozott hangosan.-Neked van egy öcséd?-kérdezte hangosan.

-Nem rég óta.-mondtam izgatottan.

-Mióta?

-Tegnap óta.-vigyorogtam örömtelien.

-Tegnap született meg az öcséd?-kérdezte vigyorogva.-Miért nem mondtad?-szomorodott el.

-Azután tudtam meg miután elmentetek valamerre Mac-el. És azért nem mondtam el később, mert alig tudtam el hinni, hogy ez a valóság. Hogy megszületett Noah. Eddig is elképzeltem milyen lenne, ha megszületne. De most csak azt szeretném, hogy vele legyek és gügyögjek neki, játszak vele és hogy ölelgethessem.

-Már csak egy hónap és vele lehetsz.-mondta és átölelt. Pár percig csak ültünk ölelkezve.

-De az még olyan hosszú idő.-sóhajtottam.

-Tudom, de hamar el fog telni.-mondta biztatóan.

-Gyere menjünk zuhanyozni meg át is kellene öltözni.-mondta. Hát igen 10 órakor éppen az ebédlőben ültünk, de pizsiben.

-Igaz. Menjünk.-mondtam majd mindent vissza pakoltunk a helyére és elhagytuk az étkezőt.

Komótos léptekkel átmentünk a szobáinkhoz. Beléptem a szobánkba és megtaláltam Fannit és Mac-et. A babzsák fotelben ülve néztek valamit Mac laptopján. Összekulcsolt kezeik kettejük között pihent. Azt hiszem ők a legszebb és legaranyosabb pár aki valaha látttam. Mintha az lenne a sorsuk, hogy együtt legyenek.

Össze szedtem néhány cuccom és a fürdő felé vettem az irányt.
Martinus az ajtónk előtt várt rám a falnak dőlve. Amikor kiléptem az ajtón halvány mosolyt villantott felém. Megfogta a kezem és finoman maga mellé húzott. Elindultunk a folyosó vége felé. Adott egy puszit a homlokomra és bement a fürdőbe. Én bementem a nőibe. Előkaptam néhány törölközőt.Amit oda pakoltam a zuhanyzó elé. Gyorsan le zuhanyoztam és fogat mostam. Kiléptem a fürdőből és vissza mentem a szobánkba. Ahol már nem csak Fanni és Mac tartózkodott, csatlakozott hozzájuk Tinus is.
Leültem mellé.

-Kimenjünk?-suttogta. Miközben Fanni és Mac egymás szavába vágva meséltek egy sztorit egymásnak.

-Menjünk.-mondtam. Fel álltunk és kimentünk az udvarra. Bemásztunk a trambulinba és befeküdtünk. Tinus kinyújtotta a kezét én pedig a vállára hajtottam a fejem. Halkan beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. Amikor Tinusnak negyedszerre csörgött a telefonja és ismét kinyomta kezdett valami furcsa lenni.

-Nem akarod felvenni a telefont?-kérdeztem.

-Nem fontos. Most csak rád szeretnék figyelni.-mondta mosolyogva és puszit nyomott a hajamba. Erre a kijelenetésére nekem is mosolyogni támadt kedvem.