Másnap reggel a napomat egy kávéval indítottam, Kate még aludt. A konyhába találtam egy cetlit. Dean hagyta: Fejlemény a Kimicho ügyben, visszaérünk mire felébredsz! -D
- Elkéstél. Motyogtam, majd a kávéfőző irányába mentem. Gyorsan lefőztem úgy, hogy a fiúknak is maradjon. A hátam mögül apró, halk lépteket hallottam. - Jó reggelt. Mondta álmos hangon, mikor megfordultam a szemeit törölgette és a kutyusát a kezében szorongatta. - Jó reggelt. Felébresztettelek kincsem? Guggoltam le elé. - Nem. Celestina éhes vagyok! Mondta nyűgösen. - Tudod mit, menj Öltözz fel elmegyünk bevásárolni. Mondtam és gyorsan megittam a kávémat. - Oké. Felszaladt a lépcsőn és bement a szobájába. Én ugyan ezt tettem, kicsit rendbe szedtem magam és felöltöztem.
Csizmámba tettem egy démonölő kést és az övembe pedig a pisztolyomat. - Kate kicsim, kész vagy? Kiáltottam fel. - Megyek. Mondta, majd leszaladt a lépcsőn. - Mehetünk? Kérdeztem és a kezemet nyújtottam. - Aha. Mondta, majd megfogta a kezem. Kimentünk, s becsuktam a bunker ajtaját. A fiúk, ahogy látom elhozták a cuccaimat és egyben a szépségemet.
Kate beült hátra én pedig becsatoltam az övét. - Indulhatunk? Kérdeztem és beültem a kormány mögé. - Aha. Bólogatott, s elindítottam a kocsit. A belváros felé vezettem, mikor be jelzett a tank. Visszafelé beugrom a benzin kútra. - Meg vagy? Kérdeztem a kiszállt kislánytól. - Igen. Válaszolta és megfogta a kezem. Vettünk egy kosarat és besétáltunk a bevásárló központba. Mindent megvettem amit szeretett volna, illetve még otthonra is vettem néhány alap dolgot.
- Szia Kate. Köszönt neki egy idegen nő. - Csókolom Betty néni. Köszönt illedelmesen. - Ismered a nénit Kate? Kérdezte tőle a nő. - Igen. Anyukám egy barátja. Most ő vigyáz rám. Mosolygott, nagyon jól csinálja. - Elnézést Betty Evens vagyok! Nyújtotta felém a kezét. - Celestina Moon. Ráztunk kezet. - Ha bármi baj lenne vagy vigyázni kell Kate-re, vagy már nem bírja tovább, akkor hívjon fel. Adott nekem egy cetlit. - Köszönöm, de erre igazán semmi szükség. Jól megvagyunk. De azért köszi. Vettem el a cetlit, majd tovább mentünk. - Lenéző liba. Mondtuk egyszerre a kislánnyal. - Kate! Szóltam rá. - Igen? Nézett fel rám angyali mosollyal. - Ne beszélj csúnyán. Mondtam neki mosolyogva. - De hát ti mind így beszéltek. Tárta szét a karját. - Igen és ez egy nagyon rossz szokás! Te ne vedd át. Mondtam neki. - Okés. Mosolygott én pedig levettem egy kakaót a polcról.
Épp a kasszánál álltunk, mikor megcsörrent a telefonom. Dean.—Szia Dean.
—Merre vagytok?
—Vásárolunk.
—Halálra aggódtuk magunkat!
—Nincs semmi baj. Nem sokára megyünk, még tankolok.
—Rendben. Légy óvatos.
—Hisz mindig az vagyok.Miután bontottam a vonalat kifizettem a vásárolt árukat, majd megfogtam Kate kezét és kimentünk a parkolóba. A csomagtartóba bepakoltam, addig Kate beült a kocsiba. Egy kicsit később követtem a példáját, majd elindítottam a kocsit. - Elmegyünk tankolni oke? Kérdeztem és hátra néztem a visszapillantón keresztül. - Aha. Válaszolta mosolyogva.
A benzinkutat hamar megjártuk és egyből mentünk és haza. Kate és én be pakoltuk a cuccokat majd bementem a konyhába. - Fiúk megjöttünk! Kiáltottam el magam, de semmi választ nem kaptam.
YOU ARE READING
Supernatural - Légy Átkozott Dean Winchester!
FanfictionAz életem fenekestül felfordult mikor őt megismertem.