Reggel arra keltem, hogy valaki puszilgatja a nyakamat. Morogva megfordultam és az illetőhöz bújtam. Karjai szorosan tartottak, én pedig megpusziltam a nyakát. - Jó reggelt. Szólta álmos hangon. - Neked is. Válaszoltam és mikor kibújtam volna a karjaiból visszarántott. - Hova hova? Kérdezte morogva és belepuszilt a hajamba. - Reggelit csinálni. Fordultam felé, majd egy gyors mozdulattal kibújtam a karjaiból. Az inge rajtam volt pont combközépig ért nekem. Kisétáltam az ajtón, majd bekopogtam Katie-hez. Még nagyba szuszogott, a kiskutyáját pedig magához szorította. Behajtottam az ajtót, majd le sétáltam a konyhába.
Összedobtam egy gyors palacsintát és levettem a tányérokat. Az ajtó felől kuncogást hallottam így egyből felé fordultam. - Jó reggelt Celly! Köszönt Katie vidáman miközben Dean karjaiban volt. Én mosolyogva oda sétáltam és lábujjhegyre álltam, s puszit nyomtam puha babapofijára. - Én nem kapok? Háborodott fel az idősebbik Winchester, én pedig nevetve puszit nyomtam a szájára. - Jó reggelt! Jött be Sammy a futásból. - Reggelt! Mondtuk egyszerre mindhárman. - Tesó zuhanyozz le! Fogta be az orrát Dean. - Büdi vagy Sammy. Nevetett Kate és közben lopott egy palacsintát, majd elkezdte meglenni nutellával. - Kicsim majd én. Léptem gyorsan a kislány mellé majd óvatosan ki vettem a kezéből a kést. - Nagy lány vagyok már Cel. Mondta Katie. - Igen, kicsim tudom, de a késekhez még nőni kell! Adtam egy puszit az orrára, amitől felkuncogott.
Miután mindannyian megreggeliztünk kaptam egy telefon hívást egy régi barátnőmtől. Mazikeen és én együtt jártunk középiskolába, sokat segítettünk a másikon, viszont az a baj, hogy Mase egy démon. Két éve tudtam meg, őszintén én mindig is tudtam, hogy nem átlagos. Nem zavart, tudtam, hogy engem sosem bántana. Csak egy megértő barátra vágyott.
- Halo? - Szia Tina! - Mazie? De rég hallottam a hangod! - Igen. Már egy éve nem beszéltünk, mond nem futunk össze? - De, persze! Mikor? - Fél óra múlva? - Rendben. - Bostonban vagy? - Aha. - Okes. A szokásos helyen igaz? - Naná! - Puszi. - Puszi.
- Ez ki volt? Kérdezte Dean és belepuszilt a hajamba. - Egy régi barátnőm. Megkérdezte nem-e találkozunk, én pedig igent mondtam neki. Bostonban van. Válaszoltam és felálltam a kanapéról. - Boston? Kb. 15 percre van innen. Mondta Sammy. - Igen. Ott jártunk középiskolába. De megyek készülődni. Szóltam és a lépcső irányába mentem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A régi lepukkant kávézóba beérve egyből kiszúrtam régi barátnőmet. - Szia! Köszönt vidáman és oda szaladt hozzám megölelni. - Mi újság? Hogy vagy? Ültünk le a lefoglalt boxba. - Minden rendben van. Veled? Erőltetett magára egy kamu mosolyt. - Nekem nem tudsz hazudni! Néztem komolyan a szemébe. - Van egy démon, a neve Crowley. Egy évig fogvatartott és kínzott az ölebeivel. Miután apáddal leléptetek volt egy kis, egy kis....érted mire célzok. - Te lefeküdtél azzal a lapát fejűvel? Kiáltottam el magam. - Shhhh! Igen, de ez még régen volt! Azután két töketlen barom miatt bezárt egy cellába. Alig tudtam megszökni. Ivott bele a kávéjába. - Kik voltak azok? Kérdeztem. - A Winchesterek! Frédi és Béni! Üzletet kötöttek a királlyal és én megmentettem a seggüket. Ezt a lapát fejű sértésnek vette. Én ártatlanul pislogtam és vigyorogni kezdtem. - Na ne! Tina! Melyikkel? Kérdezte felháborodva. - Az idősebbekkel. - TINA! Most komolyan? Jézus!
- És, hogy, hogy a városban vagy? Kérdeztem mikor a pincér letette a kávémat. - Amint megszöktem te jutottál eszembe ezért fel hívtalak. Válaszolta. - Van hova menned? - Megoldom! - Nem! Gyere hozzánk! - Te normális vagy? Nem! - Mazikeen! Nincs vita jössz és kész! - Oh istenem!
