Supernatural - Légy Átkozott Dean Winchester!

Supernatural - Légy Átkozott Dean Winchester! # 19

{1 héttel később}

Az életem megváltozott, már semmi sem olyan mint régen. Egyedül érzem magam, pedig itt van a családom. Mégis egyedül vagyok, amitől a legjobban féltem bekövetkezett. Amikor a szemem láttára húzták ki apám holttestét a tóból, minden felülkerekedett rajtam. Elveszítettem őt! Örökre! Nem jön vissza már soha. Dean minden este mellettem volt és vigasztalt, én pedig minden este a karjaiban sírtam.

Elegem volt már, hogy körülöttem úgy hullanak az emberek mint a legyek. Ő nevelt fel engem, ő tanított mindenre és most már nincs. Megszűnt létezni. De tudtam, hogy ki tette és megfogom találni. Nem fogom hagyni, hogy megússza. Nem érdemli meg. Nem érdemel kegyelmet. Mert az apám se kapott, egyesével fogom letépkedni a tollait majd lenyeletem vele. De nem fogom megölni. Nem. Nem. Annál sokkal jobb büntetést kap. Vissza megy a pokol legmélyebb bugyraiba. A drága testvére foglya a sírba vinni, jól fog szórakozni szerintem is. Ennek a szép gondolat végre el Mosolyodtam és lehúztam a whiskyt a pohár aljáról.

Elegem volt a fájdalomból, elegem volt a sok csalódásból. Viszont most megszűnt. Nem éreztem semmit. Mondjuk 3 üveg whisky után már elvárom, hogy ne érezzek semmit. - Gyere menjünk fel. Húzott fel Dean a kanapéról. - Menjünk. Mondtam mosolyogva és ajkaira tapadtam. Azon az éjjelen nem voltak szabályok. Nem számított semmi csak ő! Nem akartam semmi mást csak őt! Egész estére érezni akartam! Mohók voltunk, mind a ketten ugyan azt akartuk. Életem legjobb estéje volt. Ahogy egymásba gabalyodtunk, ahogy éreztem a leheletét a nyakamon. Az ajkát az ajkamon. A testét a testemen. Ahogy a bőre a bőrömhöz ért. Ahogy az ajkaival foltokat hagyott a nyakamon. Ahogy zihálva aludtunk el egymás karjaiba.