✓ Bob Roshta csodálatos visszatérése (Harry Potter ff.)

8. fejezet: A pénz beszél

Lucy nem tudta eldönteni, vajon az eső kitartó kopogására ébredt-e az ablaküvegen, vagy arra, hogy a zsebéből kiszabadult Phineas Nigellus fojtott hangon szidja az ablak előtti bokor bogyóiból lakmározó feketerigót. Lassan felült, a gyomrában támadt émelygéssel küzdve, és körülnézett.

A rezervátum központi épületének egyik helyiségében feküdt, valamelyik kollégája gombócba gyűrt tűzálló köpenyével a feje alatt (ami úgy sajgott, mintha kettéhasították volna egy baltával). Gondolatai összefüggéstelenül kavarogtak, koncentrációs képessége visszanyerését pedig tovább nehezítették a szomszéd helyiségben folyó parázs vita hangjai.

– Ehhez nincs joga! – kiabálta Charlie Weasley. – Egyáltalán, hogy képzelte, hogy csak úgy elkábítja őt?! Egy ilyen erős átoktól ispotályba is kerülhetett volna!

– Miss Purkiss felelőtlenül cselekedett – felelte gépiesen Barty Kupor. – Minisztériumi főosztályvezetőként kötelességemnek éreztem közbelépni.

„Mrs.," gondolta Lucy, „Mrs. Purkiss, te paraszt! Legalább háromszor elmondtam neked!"

Charlie-nak azonban más jellegű problémái voltak Kupor kijelentésével.

– Ez itt nem a minisztérium – nem átkozhat csak úgy meg bárkit, amikor kedve tartja! Megtörténhetett volna, hogy a sárkány lenyeli az ájult Dorist, vagy zsákmányként magával viszi...

– ...de nem történt meg – torkollta le Kupor ugyanazon a rideg, érzelemmentes hangon, amin az előbb is megszólalt. – Bolondul vakmerő módon bár, de Miss Purkiss megfékezte a sárkányt; és ezzel mind Mr. Bumfoltot, mind engem meggyőzött arról, hogy a maguk rezervátuma érdemes a támogatásra. Nem tudom, hogyan tehetnék még a kedvükre.

– Úgy, hogy itt hagyja a sárkányt! – vágta rá szenvedélyesen Charlie. – Túl sokat kér tőlünk!

– Már megmondtam, hogy a körülmények váratlan változása miatt szükségünk lesz még egy példányra – darálta Kupor. – Mr. Worple személyesen adott rá engedélyt...

– Eldrednek fogalma sincs, mi megy itt, mert mindig a vámpírjaival van elfoglalva!

– Hivatalosan azonban ő a rezervátum feje – kontrázott Kupor, – így utasítást adhat, hogy teljesítsék a kérésemet. Nem látom be, miért okoz ekkora problémát egy negyedik példány kiadása.

– Nem a sárkányok számával van a baj, Mr. Kupor, értse már meg! – csattant fel Charlie. – Hanem azzal, hogy mindenáron a mennydörgőt akarja, ami köztudottan idomíthatatlan. Semmi garancia nincs rá, hogy sikerül megfékeznünk, ha valamelyik versenyző felbőszíti!

– Csak bízza Miss Purkissre – felelte konokul Kupor. – Majd ő elbír vele, maguk pedig szükség esetén a segítségére sietnek. Mivel Mr. Worple már hivatalosan is engedélyezte az akciót, úgy vélem, nincs értelme tovább vitatkoznunk... mellesleg, a brit minisztérium kezeskedik a Trimágus Tusa nézőinek és résztvevőinek biztonságáért. Ha netalántán történne valami, a felelősség akkor sem magukat fogja terhelni.

– Ettől még ugyanúgy bekövetkezhet a tragédia! – vágott vissza Charlie.

Lucy mélységesen egyetértett vele, és legszívesebben megetette volna Kuport a mennydörgővel – ugyanakkor tudta, hogy nem foghatja nyíltan kollégája pártját. Úgy vélte, eleget hallott; fájdalmas sóhajjal feltápászkodott a kanapéról, és belökte a szomszédos helyiségbe vezető ajtót.

– Hagyd, Charlie! – mondta. – Eldreddel úgysem tudsz vitatkozni... de ha még sokáig feltartod Mr. Kuport, elmegy a zsupszkulcsa, és estig itt ragad a nyakunkon.