Csak még egy napot a paradicsomban

XIII.

Tsukishima

Békésen ballagunk Yamaguchival az iskola felé. Nem túl gyorsan, de nem is csigatempóban. A szeplős srác jelenleg nagy hanggal ecseteli, hogy milyen ajándékkal lepte meg a barátnőjét. Aranyos meg minden, de szerintem túlzás ez egy kicsit. Folyton meglepi valamivel. Jó azt is tudom, hogy nemrég jöttek össze, de nekem ez furcsa. Vagy ez lenne a normális? Lehet Shouyou is örülne ha meglepném valamivel. De lehet túl nyálasnak gondolna. Meg kéne kérdeznem, hogy szeretné-e mert akkor változtatok a hozzáállásomon. Hinata a mai napig becsempész egy virágot a szekrényembe. Valamikor csak egy fejet, valamikor egy egész szálat attól függ, mekkora maga a növény. Aranyos és jól is esik a figyelmessége.
- Yamaguchi! - szólítom meg a barátomat, ezzel félbeszakítva nyálas monológját. - Szerinted Hinata örülne ha adnék neki valamit. Úgy értem, hogy rendszeresen, mint te.
- Tsukki - csóválta meg a fejét s mintha egy öreg bölcs lenne, hasonló hangsúllyal folytatta. - Mindenki örül egy kis ajándéknak. Apró figyelmesség amivel érezteted a szerelemeddel, hogy fontos számodra, hogy ő jár a fejedben. Nem kell rendszeresen, hanem amikor jól esik, mint egy meglepetés alapon. Neki is feldobod a napját és neked is jó lesz a napod, mivel örömet okoztál annak a személynek akit szeretsz.
- De nem túl nyálas az ilyen?
- Ugyan - legyintett - ez benne a szép. Attól, hogy gondolsz és törődsz a másikkal még nem kell nyálasnak lennie. Szépen, intelligensen, stílusosan kell ezt csinálni. 
- Lehet, de ez nem éppen az én stílusom.
- Jaj Tsukki. Ha mindig ugyanazt csinálod, sose fogsz változni és több lenni ami vagy. Mi baj van azzal, ha kedveskedsz a párodnak. Mindig játszod az intelligens embert, de attól még lehetsz az, hogy megajándékozod szíved szerelmét.
Felhorkantam. Igaza van, de annyira furcsa. Nem szeretek kilépni a komfortzónámból, de ha Hinatának örömet szeretnék okozni akkor muszáj lesz. 
Megérkeztünk az iskola bejáratához s miközben fordultunk be, kiszúrtam a tömegben a kis vörös kobakot, mellette meg egy magasabb fekete hajút. Újra együtt a halálos duónk. Tegnap Hinata írt nekem, hogy megbeszélték a dolgot a Királlyal és most minden rendben van közöttük. Ez azért megkönnyebbülés mindenki számára, de főleg a csapatnak lesz majd jó, mivel a legütőképesebb játékosainkról van szó.
Az órák alatt folyton csak Hinata járt az eszemben. Hallottam, hogy ha szerelmes az ember, mindig a másikra gondol, de nem gondoltam komolyan, hogy tényleg így van. Mellette akartam lenni, meg akartam érinteni, meg akartam csókolni. Ehelyett mit ad Isten, még külön osztályba is járunk, hogy még óra alatt se bámulhassam. Na nem baj, ebédszünetben biztos, hogy félrehívom és lekapom egy csókra. 
Ehhez hasonló dolgok jártak az agyamban és éreztem, hogy a vér az alsó régiókba kezd áramlani. A kis vörös gondolata is ilyen reakciókat képes belőlem kiváltani. Annyira akarom őt!

Ebédszünetben el is mentem az osztályához s megkértem egy srácot, hogy hívja ki. A srác kicsit meg is szeppent, részben mert magasabb voltam nála, részben meg a bunkó és arrogáns stílusommal beszéltem hozzá. Shouyou egy perc alatt kint volt.
- Szia - mosolygott rám. - Mi jót szeretnél?
- Van kedved velem ebédelni?
- Egye fene, benne vagyok! - s futott be a bendós dobozáért.
Egy félreeső helyet kerestünk. Azaz nem kerestünk, mert tanítási órák alatt kigondoltam, hogy hol is lenne az alkalmas hely. A szertárak felé mentünk s befordultunk egy zsákutcába. Csend volt s nem is járt erre senki. Ideális hely a számunkra. 
Miközben elfogyasztottuk az ebédünket, Hinata csacsogott arról, hogy milyen volt eddig a napja. Én már rég megettem a kajám, de ő csak jóval utánam fejezte be, mivel elbeszélte az időt. Még beszélt volna de én megelőztem és a szájába fojtottam a szót egy csókkal. Mikor elváltunk meglepetten nézett rám.
- Itt veszélyes lehet - mondta. 
- Nem jár erre senki, nyugi!
S újra letámadtam. Akár egy rinocérosz rontottam rá s le is döntöttem a padlóra. Egyék kezemmel az arcát fogtam meg, míg másikkal a felsője alá túrtam, hogy finom bőrét simogathassam. Közben pedig folyamatosan csókolóztunk. Rá se kellett sokat várni, kezeit a nyakam köré fonta. Halkan nyögött fel mikor a nyelvemmel végigsimítottam a szájpadlásán, de az ő technikája is hangokat váltott ki belőlem. A hajamba túrt én pedig egy pillanatra elválva tőle levettem a szemüvegemet, mert nagyon zavart. Miután félreraktam Hinata azonnal húzott vissza magához. 
- Szemüveg nélkül még gyönyörűbb vagy. - suttogta a fülembe, majd belenyalt a hallószervembe. Az alsó ajkamba haraptam a kellemes érzésre, majd ő a nyelvével végighaladta nyakamon, melyek új és új ingereket váltottak ki belőlem. A szánk ismét egyesült úgy mintha soha sem akarna elszakadni. A csengő megszólalt, de nem foglalkoztunk vele, majd azt mondom, hogy wc-én voltam. Halk kuncogásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem, mert érzetem Hinata elvált tőlem. Ránéztem, de mivel nem volt rajtam a szemüvegem, őt is homályosan láttam. Annyit azonban ki tudtam venni, hogy nem engem néz. A kezemmel mellyel a hasát simogattam érzetem, hogy a légzése még szaporábbá válik. Gyorsan a szemüvegemért nyúltam, s ahogy felvettem a kitisztult képben megjelent egy pár cipő nem messze tőlünk. Követtem a tekintetemet, mely kiszúrt egy szoknyát majd egy ismerős arcot. 
A lány groteszk módon mosolygott amit nem tudtam hirtelen mire vélni. Aztán kiszúrtam. Kiszúrtam a telefont a kezében.
- Bizonyíték begyűjtve. - mondta gúnyosan. Azzal megfordult, de Hinata utánakiáltott. Gyorsabban reagált, mint én.
- Kérlek várj! Beszéljük meg!
A csaj visszafordult s ekkor tudatosult bennem, hogy az egyik osztálytársnőmről van szó.  
- A tanár felküldött pár papírért a szertárba, de nem tudtam, hogy egy ilyen felvétellel is gazdagodom. Bocsi Vöröske, nem tudom, hogy ki vagy, nincs is veled bajom, de az a féreg ott régen durvákat beszélt nekem. Látod, kellett neked velem baszakodni!
Felpattantam, de a csaj rohanni kezdett és esélyem sem volt utolérni. Pánikba estem, de nem tudtam mit tenni ellene. Elfutott. Hátrafordultam, s csak egy rémült Hinatát láttam. 
- Sho...
- Látod! Megmondtam, hogy baj lesz! - üvöltött rám.
Szólni akartam, de ő csak felkapta az ételes dobozát és elszaladt órára. Összeszorítottam a kezeimet. Felfogtam, hogy nagy baj van.
Mikor visszaértem az osztályba, senki rám sem hederített. A tanár kérdőre vont, hogy merre jártam, de én a wc kártyát előhúzva lecsendesítettem. A nap hátralévő részében, nem történt semmi. Mindenki szokványosan viselkedett. Szerintem még nem mutatta meg senkinek, mert mindenkit figyeltem, de senki sem nézett felém.  Lehet, hogy zsarolni akar majd engem? Meglehet, de talán jobb ez így. Nem akarom, hogy rossz süljön ki belőle és inkább én, mint Hinata. 
Vártam a fejleményeket, de ahogy az utolsó óra is véget ért, a csaj felszívódott, hiába kerestem. Szünetekben meg mindig eltűnt így akkor se tudtam elkapni és beszélni vele.
Edzésen Hinata nagyon szétszórt volt. Tombolt benne az ideg, látszott rajta. Senki nem tudta mi az oka, csak én. Próbáltam vele beszélni, de pár rövid választ kivéve nem tudtam mit kicsikarni belőle. De legalább nem haragszik rám, mint kiderült, csak mérges lett és most meg fél, hogy ne történjen semmi baj. Ez teljesen jogos. Én is ideges vagyok. 
Gyomorgörccsel feküdtem az ágyamban. A tény, hogy bármikor beüthet a baj, mint Damoklész kardja lógott a fejem felett. S bizony a kard lesújtott ezzel beigazolva félelmemet. Pittyant a telefonom és az osztályunk csoportjába a csaj beküldte a rólunk készült felvételt. Ahogy megláttam a szemem előtt megjelent a vörös köd. Rögtön félrevágtam a telefonom. Nem tudtam mitévő legyek. Írjak Hinatának vagy hagy jobb ha hagyom és holnap mondom el neki? Talán ez lenne a legjobb így legalább ha nem is nagyon, de egy kicsit tud pihenni.
Jómagam sajna nem aludtam pár óránál többet. Egész éjjel kattogott az agyam. Reggel az ajtóban Yamaguchi rémült tekintete fogadott. Ebből le is szűrtem, hogy a baj nagyobb lett az éjjel. És igen, ami a netre felkerül az bizony terjed. A csoporttagok elküldték a haverjaiknak s lassan az egész suli megtudta. Had ne mondjam mi a véleményem. A gyomrom akár egy dió olyan kicsi lett. A barátom megpróbált biztatni, hogy minden jó lesz, hogy nem lesz olyan durva. A végén még én is kezdtem bizakodni, de a suliba beérve a hol lenéző, hol gúnyosan nevető arcok láttán tudtam, hogy egy csalfa reményben kezdtem hinni.
Úgy döntöttem megkeresem Shouyout. Lehet hibát követek el, ha most belépek az osztályába, de ennél több mindent már nem ronthatok a helyzeten. Az osztályuk ajtaja nyitva állt, s akik ott voltak árgus szemekkel méregettek s súgtak vagy kuncogtak össze mögöttem. Az ajtón belépve tekintetemmel a páromat kezdtem el keresni, s pillanatok alatt ki is szúrtam. A padja felett álldogált, s mint akit megbabonáztak nézegette azt. Közelebb léptem, hogy beszéljek vele, de ekkor láttam meg mit is bámul ennyire mereven. A saját padját amit szépen telepingáltak. Filctollal felfestett farkak, szitkok s hatalmas vörös kanjikkal felírva: Undorító! Buzeráns!