Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

11.rész

-El sem hiszem hogy végre megtaláltunk! - szipogta Akane.

-Én sem hiszem el, hogy itt vagytok - vakarta tarkóját Allen - Egyáltalán mit kerestek itt? Úgy tudtam ki lettem tiltva a Fekete Rend-től...

-Komui szervezett egy titkos akciót, segíteni jöttünk Allen! - magyaráztam neki.

-Értem de.. - kezdett bele.

-Elég legyen Tökmag - vágott közbe Yu és szúrós szemekkel nézte a párt - Mégis mióta vagytok ti együtt?? - kérdését hallva ledöbbentünk, de sokáig nem bírtam és nevetni kezdtem - Most mi van?

-Ő biztos, hogy Kanda? - kérdezte kíváncsian Allen.

-Igen - röhögtem tovább.

-Most már tényleg mondjátok el mi olyan vicces! - bosszankodott Yu.

-Semmi Yu, semmi - ráztam fejem, ő meg csak még inkább értetlenül nézett rám.

-Várjunk.. Kanda-t keresztnevén szólítottad és nem akadt ki? - lepődött meg még jobban Allen, és ők ketten is nevetni kezdtek.

-Bizony Allen, sok mindenről maradtál le - kuncogta Akane.

-Na jó én már ezt tényleg nem értem... - mormogta orra alatt Kanda.

-Allen ugye visszajössz velünk? - érdeklődött Akane.

Allen nem válaszolt, kisebb kínos csend költözött közénk. Inkább csak szorosan magához ölelte a lányt. Allen rám nézett, mintha segítséget kérne abban, hogy mit mondjon de én se tudom mi lenne a legjobb. Sóhajtottam és Yu felé fordultam, szemeiben elvesztem.
Egy eső csepp, kettő, hirtelen a semmiből leszakadt az ég is.

-Menjünk vissza a szállásra! - mondta Kanda, Akane kézen ragadta Allen-t és elindultunk.

A visszaúton nem beszéltünk, csak siettünk. Kezeim egyre inkább fáztak, kezdtem érezni a hideg hatását testemen. Sikeresen visszaértünk a szállásra, én gyors leültem a kandalló mellé és melegedni kezdtem.

-Hogy van Airin? - ült le mellém Akane.

-Sokkal jobban!

-Ennek örülök! - mosolygott a lány.

-Yu! - fordultam a fiúhoz, aki kíváncsi szemekkel figyelt.

De még mielőtt bármit is mondhattam megzavartak minket. Mindannyiunk kezére és lábára varázspecsét került, aminek köszönthetően nem tudtunk megmozdulni. A hirtelen támadás miatt még Ártatlanságunkat sem tudtuk aktiválni. Nem készültünk arra, hogy majd pont itt fognak minket megtámadni. De nem démonok voltak... Nem annál sokkal rosszabb.

-Lám..lám, rég találkoztunk... Allen Walker - jött le a lépcsőn Lvellie Igazgató.

-Maga? - döbbent meg Allen.

-Azt hittétek sikerülni fog a titkos akciótok? Amíg én vagyok itt az igazgató senki sem szegheti meg a szavam. És most meg kell hogy köszönjem, hogy elvezetettek engem a 14.-hez. Legalább megspóroltátok az időm - vigyorgott ránk, és megjelent körülötte pár csuklyás ember. Úgy tűnik az ő erejüknek köszönhető, hogy nem tudjuk használni az erőnket.

-Allen, mi nem tudtuk hogy követ - fordult azonnal Akane Allen-hez, a fiú válaszul csak mosolygott.

-Ami téged illet Airin - nézett rám - Veled van egy kis elintézni valóm! De előbb visszamegyünk a Rendbe!  - mondta és elfogott a félelem. Yu-hoz fordultam aki rezzenéstelen arccal nézett. Végül kivezettek minket a szállásról.

Eközben a csapat másik felénél (Aurora szemszöge):

Már 6 napja, hogy elváltak útjaink a többiekkel, ezzel megkezdődött a 2 hónapi határidő utolsó hete, de még mindig nem vagyunk a Bárkán. Egész nap csak sétálunk, eredménytelenül.

-Egész biztos, hogy erre kell jönni? - kérdezte századjára Hanako Tyki-től.

-Biztos! Mégis miért vezetnélek titeket rossz helyre? - értetlenkedett a Noé.

-Mert mondjuk az ellenségeid vagyunk - forgattam szemeim.

Ilyen és ehez hasonló beszélgetések folytak közöttünk az utóbbi időben. És már azon a szinten vagyok, hogy ha még egyszer valami oltári nagy hülyeséget mond Tyki akkor lecsapom. Az égre néztem, kezdett esteledni. Elmélyültem a látványba, a Nap már egy kisebb része eltűnt a hegyek mögött. A nagy bámészkodásban nem figyeltem a többiekre, ami elég nagy gond volt. Hirtelen valaki derekamnál megfogva rántott egy hatalmas kő mögé. Ezzel az illető rajtam feküdt.

-Ez közel volt! - nézett hátra Tyki - Jól vagy? - érdeklődött.

Azzal, hogy visszafordult arcunk pár centire volt egymástól. Sötét kék szemei arcomat fürkészte, haja kócosan omlott arcára. Egy pillanatra elragadott a látványa, jobban megnézve rájöttem hogy nagyon helyes. Jézus miket gondolok... Hisz ő egy Noé... Éreztem ahogy arcom egyre pirosabb lesz.

-J.. Jó.. Jól - fordítottam el a fejem, erre Tyki kuncogni kezdett - Most meg mi olyan vicces? - néztem rá értetlenül.

-Semmi - rázta a fejét és lemászott rólam.

-Aurora jól vagy? - sietett ide Hanako.

-Igen - bólintottam - Mi történt?

-Egyszerű a válasz - szólalt meg Tyki - Megérkeztünk! - mutatott maga mögé.

Feltápászkodtam a földről, előttünk áll a Bárka teljes életnagyságban. A bejárata előtt 4-es szintű démonok őrködtek, előlük kellett elbújni. Körbenéztünk ügyelve, hogy ne vegyenek minket észre. A Bárka mindkét oldalát erdő vette körbe.

-Mégis hogyan jutunk be ide? - kérdezte Lenalee, agyalni kezdtünk rajta.

-Khm.. - köhécselt Tyki, mire ránéztünk - Hölgyeim elfelejtettétek, hogy egy Noé van veletek? - mosolygott kacéran, én meg csak megforgattam szemeim.

-Ugyan mit tudnánk veled kezdeni? - néztem értetlenül.

-Van egy ötletem! - csillant fel Hanako szeme - Nagyon egyszerű, mivel Tyki-t úgyis akarja az Ezeréves Gróf ezért felajánljuk neki cserébe Lavi-ékért - magyarázta.

-Miért akarna a Gróf elcserélni engem arra a kettőre? - értetlenkedett a Noé.

Nem foglalkozva a kérdésével felkészültünk az akciónkra. Tyki kezére kötelet erősítettünk, fegyvereinket bekészítettük. Majd kiléptünk a minket eddig takaró hatalmas kő mögül és megindultunk a démonok felé. Feléjük menve torkomban dobogott a szívem, és vagy ezer opció futott végig agyamon, ha netán valami balul sülne el legyen menekülő terv. A démonok észrevéve minket támadásra készen álltak, de még mielőtt bármit is tehetettek észrevették Tyki-t.

-Az Ezer éves Grófhoz jöttünk! - mondta Lenalee.

Semmi válasz, a démonok tétlenül néztek ránk. Vártunk egy kicsit, majd Lenalee újból szólt most egy kicsit hangosabban. Továbbra sincs semmi, kezdem nagyon furcsálni ezt. 

-Mondtam én, hogy nem fog összejönni... - sóhajtott Tyki.

De még mielőtt bármit is válaszolhattunk volna egy hatalmas robbanást hallottunk. Az előttünk lévő démonok csak úgy szétestek, döbbenten néztünk magunk elé és próbáltuk megérteni mi is történt most. A következő percben a Bárka ajtaja kinyílt, füst szállt ki nem láttuk ki van ott. Ekkor pár csuklyás ember jelent meg körülöttünk és varázspecsétet helyeztek ránk, aminek köszönhetően a földre estünk és Ártatlanságunk deaktíválódott. Halk léptek jöttek a Bárka felől, Lvellie Igazgató állt előttünk egy ördögi mosollyal az arcán. Mögötte hozták Lavi-t és a Krónikást, egy kisebb megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.

-Hála nektek, most már kettő Noé is a markomban van! - szólalt meg az Igazgató.

Tehát megtalálták Allen, és őket is elkapta. Dühösen néztem fel rá, ez a férfi egyre gyanúsabb nekem. Többet nem mondott, valami lila színű füst terjengett köztünk. A következő pillanatban Hanako és Lenalee elájultak, éreztem ahogy a szemeim nehezedni kezdenek. Végül elsötétült minden.

-------------------------------------------