Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

22.rész

A szemünk elé tárult egy hatalmas zöld kristály, közelebb mentünk és akkor megláttuk hogy Aurora ott van benne. Mintha egy jégbe lenne bezárva, nem mozgott szemei csukva vannak.

-Komui, tudod mi ez? - kérdezte aggódva Hanako.

-Igen... Ez Aurora Ártatlansága! - válaszolt és szótlanok maradtunk.

Valamiért egy késztetést éreztem arra, hogy a kristályhoz érjek. Felemeltem kezem, de mintha nem én irányítanám testemet, furcsa érzésem van, nagyon furcsa. Mégis nem tudtam megállítani magam, a kristály sima felületét éreztem tenyeremen keresztül. Ekkor egy fehér fény villant fel, majd egy lökés hullám miatt hátra estem. Tenyerem iszonyatosan fájt... Bizsergett.. Felfordítottam és meghökkenve láttam, hogy bőröm megégett.

-Rin! - guggolt le mellém Kanda - Mégis mi ez? - értetlenkedett sebem felett.

-Ez Aurora Ártatlanságának védő mezője volt - felelt Komui - Úgy néz ki, hogy a veszély miatt aktíválta magát és egy védő burkot képzett Aurora körül... Elképzelhető, hogy ő a Szív...

-Miért nyúltál hozzá? - kérdezte Yu.

-Én... Nem... Tudom.... - bambultam a hatalmas kristályra, majd Apocryphos szavai jutottak eszembe.

"-Az erőd veszélyesebb a Noék-nál is, képes vagy megsebezni engem. Képes lennél elpusztítani a Szívet, és ezt semmiképp sem hagyhatom!"

Ez visszhangzott fejemben, és nem bírtam kiverni fejemből. Mi van ha igaza volt neki... Mi van ha én tényleg veszélyt jelentek Aurora-ra...
Ezeket a gondolatokat el kellett hesegetnem, jelenleg az a fontos hogy megvédjük Aurora-t kerüljön bármibe. Kanda segített felállni, ekkor lépett elő Lulubell a sötétből. Oldalán egy tucat 4-es szintű démonnal.

-Rég találkoztunk, Tyki Mikk! Már kezdtünk hiányolni téged - szólalt meg Lulubell.

-Mit keresel itt? - tért a lényegre Tyki.

-A Gróf arra kért, hogy vigyelek vissza. Nem tetszik neki, hogy az ellenséggel vagy egy helyen! - magyarázta Lulubell.

-Egész eddig meg akart engem ölni, mégis mi változott meg benne? - értetlenkedett Tyki.

Míg a két Noé elől beszélgettek mi értetlenül néztünk Lulubell-re.

-Allen, nem úgy volt hogy Lulubell meghalt mikor a démon gyárat akarta visszaszerezni? - kérdezte Komui.

-Én úgy láttam, de ezek szerint túl élte - válaszolt.

-Na mi van csak nem megszeretted őket?! - hallottuk Lulubell erélyes hangját.

Tyki-re néztem, érdekelt a válasza hisz lassan már 4 hónapja vagyunk összezárva vele. Sok minden történt, sok mindenen mentünk keresztül és már egészen a csapat részévé vált, ahoz képes hogy egy Noé és az ellenségnek kéne lennie. Ráadásul Aurora boldognak látszik amikor Tyki-vel van, a Noé-nak mindig sikerül mosolyt csalni az arcára ami Aurora-nál nem a legkönnyebb. De nem válaszolt, csak ökölbe szorította kezét és ahogy láttam nagyon felhúzta magát.

A démonok megtámadni készülték Aurora-t, a lányokkal gyorsan kapcsoltunk a hatalmas kristály elé ugrottunk. Aktíváltam kaszámat, majd annak végét kék tűz nyelte el. Készen álltunk a harcra, de még mielőtt bármit is tehettünk volna Tyki elénk állt. A varázspecsétet széttörte és erelyével megállította a démonokat.

-Egész eddig széttörhetted volna? - hökkent meg Hanako.

-Egy ilyen kis varázspecsét nem állít meg egy Noé-t, de nem akartam elvenni Aurora kedvét. Jó volt látni, hogy mennyire igyekszik! - mosolygott Tyki, amin még inkább meglepődtünk - Veled megyek, ha békén hagyod őket!