Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

8.rész

Fogalmam sincs, hogy mikor is aludtam el. Csak hogy órákon keresztül öleltük egymást, amiről nem hittem volna hogy ennyire jól fog esni. És őszintén már csak arra emlékszem, hogy szemeim lecsukódtak, és úgy látszik sikeresen elaludtam Yu-n. Inkább már meg sem lepődök magamon, viszont ágyamban ébredtem fel. Kinéztem az ablakon és már hét ágra sütött a Nap, átfordultam a másik felemre, hogy megnézzem az időt. De órám helyett két nagy szempárba ütköztem, ijedtségemben felsikítottam. Majd utána néztem meg jobban egy kutyus volt az. Felültem és kérdőn néztem körbe, Yu sehol se volt de az ajtó nyitva van.

-Rin jól vagy? - rontott be Kanda mögötte a többiekkel, de mikor megláttam nevetni kezdtem.

-Én remekül, amúgy új fegyverre váltasz? - kérdeztem szakadva a röhögéstől, ahogy egy serpenyőt tartott a kezébe.

-Nagyon vicces - durcázott be, mire a többiek is nevetni kezdtek.

-Hát itt vagy! - tolakodott be a szobába egy vak idős néni - Elnézést kérek aranyom, nem figyeltem Bogyóra eléggé és meglógott előlem.

-Ugyan semmi baj - mosolyogtam rá.

-Ez a hang, nem lehet!! - szólalt meg hirtelen majd kezemet elkapta, a többiekkel együtt meglepetten figyeltük, még Tyki is nagy szemekkel leste a dolgokat  - Te lennél Izumi kisebbik lánya? Lehetséges lenne? - a név hallatán testem megfeszült.

-Ön ismerte az anyám? - kérdeztem lesokkolva.

-Szép hogy, én voltam a tábornoka mikor még Ördögűző voltam - mosolyodott el szemeim újra könnybe lábadtak - Őszintén sajnálom ami vele történt, nem is tudom elképzelni mit érezhettél át, össz-vissz 7 évesen - megszólalni se bírtam, anyám mestere itt áll előttem, aki oly régen még vigyázott is rám.

-Rumiko tábornok? - ejtettem ki nevét.

-Mikor utoljára találkoztunk még csak a térdemig értél, most meg már kész érett nő lett belőled - mosolygott továbbra is és ő is ejtett egy-két könnycseppet, majd magához ölelt.

-Ön Rumiko tábornok? - lepődött meg Lenalee - A híres Rumiko tábornok, aki a fél Noé klánt kiírtotta?

-Jól tájékozott a kisasszony, és ezért sem értem miért van az otthonomban egy Noé? - fordult a többiek felé.

-A foglyunk - válaszolt Akane.

-Értem azért figyeljenek rá, akkor hát én távoznék is elnézést a zavarásért. Rinie még találkozunk és akkor több időt eltölthetünk, de most mennem kell és ahogy gondolom ti is tovább álltok. Nagyon vigyázzatok magatokra! - köszönt el és már itt sem volt.

-Airin? - nézett rám Hanako.

-Jesszus az elmúlt két napban olyan vagyok, mint egy kisbaba annyit sírok - törölgettem szemeim - Na de ami fontosabb, Yu miért is van nálad az a serpenyő? - néztem a fiúra.

-Képzeld Kanda ebédet készített nekünk - mondta ledöbbenve Akane.

-Először azt hittem viccel, mikor azt állította, hogy tud főzni - kuncogott Aurora.

-Rin szólj rájuk, egész délelőtt ezt hallgattam - nézett kérlelően Kanda.

-Ugyan engem nem zavar - nevettem - És most tűnés a szobából, szeretnék elmenni lezuhanyozni - tereltem ki őket.

-De aztán gyere le enni! - erősködött Hanako.

-Mindenképp! - csuktam be az ajtót.

Összeszedtem a cuccaim majd a fürdőbe mentem és a zuhany alá álltam. Egész végig forogtak a kerekek az agyamban. Végig gondoltam az előző napot, ingerből szívemhez kaptam. Az a fájdalom felejthetetlen maradt, és mellé félelem nem a legjobb párosítás azt kell hogy mondjam. De egyből eszembe jutottak a lányok, nekem vannak a legjobb barátnőim. Még a legrosszabb pillanatokban is számíthatok rájuk. Na meg ott van Kanda, igazán meglepett a viselkedése. Mintha az a bunkó Kanda, akit mindenki ismert eltűnt volna. Néha visszajön, de valahogy nem olyan mint régen. Ezt a legjobb értelemben gondolom. Na meg hogy emlékszik is rám, akárhányszor az elmúlt hetekre gondolok szívem hevesebben ver és eláraszt a boldogság.