Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

19.rész

Álmaimat hasogató fejfájásom szakította meg, szemeimet kinyitottam a világos szobám tárult elém. Ablakomhoz fordultam, a Nap már bőven fent van, szemem sarkából egy alakot véltem felfedezni. Felé fordultam, tekintetünk találkozott és egy igazán fáradt kék szempárt láttam. Mikor észrevett felcsillant a szeme és közelebb jött.

-Huh.. - döbbentem meg mikor leesett, hogy ő az - Yu!?

-El nem fogod hinni mennyire örülök, hogy végre így hívsz!! - jött még közelebb és egy apró puszit adott ajkaimra, amitől elpirultam - Aranyos vagy mikor elpirulsz! - mosolygott rám olyan módon, ahogy még nem láttam és el kell hogy mondjam még többet akarom így látni őt.

-Mi történt tegnap este? - kérdeztem amikor újra fájni kezdett a fejem.

-Komui sikeresen kicserélte az italotokat és mire észrevettük volna ti lehúztátok az alkoholt, és igencsak becsiccsentettek - mesélte.

-Ugye nem csináltam semmi hülyeséget? - érdeklődtem.

-Hát... Végül is csak sírtál, majd vissza kellett húznom téged a szökőkút széléről, mert azt hittem belefogsz esni. Utána elindultunk ide a szobádba, majd befektettelek az ágyadba de nem engedtél el. Így hát itt aludtam - mutatott a falhoz ahol észrevettem.

-Jézusom! - magamhoz vettem egy párnát és fejemet belenyomtam - Soha többé nem iszok alkoholt... - motyogtam a párnába.

-Pedig cuki voltál, legalább így is láthattalak már - mosolygott kacéran Kanda.

-Nagyon jó első benyomás... - sóhajtottam.

-Rin - nyúlt kezemért Yu - Az első benyomás már megvolt, és azóta sem csalódtam benned. És nem te voltál a legrosszabb - mondta mire kérdőn néztem rá ő pedig elmeséltem a tegnap estét.

-Miért nem lepődök meg rajtuk? - kacagtam Hanako és Akane akcióján, de korgó hasunk megzavarta a pillanatot.

-Mi lenne, ha lemennénk reggelizni? - kérdezte Yu.

-Vagy inkább ebédelni? - néztem az órára, amely 11 órát mutatott.

Kikeltem az ágyamból, Yu kézen ragadott és leindultunk az étkezőbe. Időközben találkoztunk a lányokkal is, akiknek szintén fájt a fejük. De a két úszómester kevésbé nevetett a tegnap estén mint mi. Éppen a gyakorló rész felett mentünk át mikor meghallottuk Tyki erélyes hangját. Balra néztünk és megláttuk őt és Allen-t.

-Na már akartam is kérdezni mi van a ti lovagjaitokkal!? - fordult Hanako Akane-hez és Aurora-hoz..

-Ne..nem i..is a lo..lovagom!! - pirult el Aurora, de olyan hangos volt hogy a következő pillanatban Tyki-ék már minket figyeltek.

-Na hogy megy a gyakorlás? - kíváncsiskodott Akane és lesiettet hozzájuk mi pedig utána.

-Ahhoz képest, hogy most kezdte meglehetősen ügyes a fiú - felelte Tyki - De még egyáltalán nem az igazi, nem akarom magam elszólni sok idő kell még hozzá..

-Nem csatlakoztok ebédelni? - kérdezte Hanako.

De ebben a pillanatban Allen összeesett, Akane azonnal odarohant hozzá. Mind odasiettünk és félve néztük mi történik vele. Akane folyamatosan nevén szólította, de semmi... Hirtelen pedig egy ördögi vigyor jelent meg az arcán, meghökkenve léptünk hátra Yu és Tyki elénk, lányok elé álltak, Akane-t pedig visszarántottuk magunkhoz. Allen felkelt és nem is ő volt előttünk, nem ez a 14.-ik Noé ácsorgott előttünk. Akane elfordult és rá sem mert nézni, sírás határán van. Yu szerzett magának egy kardot és Allen felé irányította, a 14.-ik nevetni kezdett, de ilyen nevetést még életemben nem hallottam.