Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

28.rész

Hanako szemszöge:

Miután külön váltunk Aurora-val rohanni kezdtünk, útközben sehol sem voltak démonok. Úgy látszik vagy a többiek pusztították el vagy pedig azok is ott vannak, ahol a Noé-k. Sok-sok de tényleg nagyon rengeteg ajtó nyitogatás után megtaláltuk a bűvös ajtót. Aurora az ajtó elé tett egy jelzést, hogy Akane és Airin megtalálják. Az ajtó azonban nem nyílt ki olyan könnyedén.

-Zárva! - sóhajtott Aurora.

Előidéztem egy tőrt és a zárba téve felrobbantottam, ennek köszönhetően kinyílt az ajtó és újból futni kezdtünk. Innen hallottuk a többiek hangját még sem látjuk őket... Egy nagy szakadékban vagyunk... Már éppen szólni akartam mikor meghallottam Komui üvöltését.

-Azonnal mennünk kell! - néztem a hang irányába és rohanni kezdtünk mint az őrültek.

Közelebb érve láttuk meg, hogy mindenki itt van épségben. És megláttuk a másik önmagunkat, és ahogy láttam nyakamat elvágták. Akaratlanul is nyakamhoz kaptam. Komui figyelmeztette a többieket, ezért mindenki ráfigyelt ezt kihasználva a Noé-k hátba támadásra készültek. De még mielőtt megtehették volna Aurora elhajította késeit.

-Ajaj, nem tanították meg nektek hogy a hátba támadás gerinctelenség? - állt Aurora a többiek elé.

-Aurora mégis mit vártál tőlük? - léptem mellé.

-Ha..Han...Hanako!? - hallottam meg nevem és Komui felé fordulva rámosolyogtam.

-Nem is olyan színű a hajam! - háborodtam fel látván a hasonmásom.

-A fontos részlet meg van! - kuncogott Aurora.

-Ez mégis mi az Isten??? - értetlenkedett mindenki.

-Ti tényleg azt hittétek, hogy ilyen könnyedén elkapnak minket majd kivégeznek? Ez egészen sértő ránk nézve - hitetlenkedtem, majd elmagyaráztunk mindent hogy kerültünk ide és azok amikre azt hitték mi vagyunk azok kik is valójában.

Mindenki szemében egy kisebb megkönnyebbülést láttam, gondolom nyugodtabban így hogy tudják semmi bajunk. Legalább is nekünk és csak remélni tudom, hogy a két fiatal is jól van. Komui szemei csillogtak a könnyek miatt majd közelebb jött és egy csókba font, meglepett de boldogan viszonoztam.

-Te is hiányoztál nekem! - mosolyogtam rá mikor elváltunk.

-Én mondtam hogy itt valami nem okés - mondta diadalittasan, amin jót nevettem.

-Turbékoló pár, elnézést a zavarásért de egy harc közepén vagyunk! - szólt közbe Cross.

-Igaz is, elfelejtettem - vakarta tarkóját zavarában Komui, ekkor egy hatalmas robbanást hallottunk.

-Road, Tyki nézzétek mi volt ez! - szólt Sheril.

Aurora-val összenéztünk és tudtuk... Ez Airin és Akane volt, gyomrom görcsbe rándult hisz kitudja mi van velük. Utánuk akartunk volna menni, de a többi Noé ezt nem hagyta nekünk. Még több démont idéztek elénk, ők pedig a háttérbe vonultak. Előidéztem fegyvereimet és támadásba kezdtem, ahogy haladtam előre egyre több démon robbant fel vagy feküdt ki. Néha-néha elsuhant egy-egy dobó kés mellettem, Aurora fedezte a hátam. Hát igen néha belemerülök az előttem lévő démonokba és nem veszem észre, hogy oldalról vagy éppen hátulról is jönnek. Ilyenkor legtöbbször Aurora ment ki. A csapattal egész jól haladtunk, már sok démonnak vége lett. Azonban az egyik percben egy hatalmas csattanás és dörrenés, csont ropogás. A falon egy hatalmas lyuk tátongott, valakit átütöttek rajta. Félve néztem a csapódás irányába és csak reménykedni tudtam, hogy talán az egyik Noé az. Ahogy a porfelhő felszakadozni kezdett egyre jobban kirajzolódott két alak. Az egyik Tyki volt, aki kezével tartott valakit a nyakánál fogva. Szemünk még nagyobbra nyílt mikor megláttuk ki is az, Akane nyaka köré fonta kezét a lány alig volt magánál sebeiből ömlött a vér. Azonnal oda akartunk menni hozzá Allen támadásra készen mint aki elvesztette volna önuralmát rohant feléjük, de megállítottak.