Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

10.rész

Másnap:

-Airin ébresztő!! - kopogott Akane.

-Még egy 5 percet! - dünnyegtém és takaróm még inkább magamra húztam.

-Látod én megmondtam - mondta valakinek Akane, és elkezdte takarómat húzni.

-Ne ne, mindjárt felkelek eskü. De még hadd aludjak egy kicsit - húztam vissza a takaróm közben szememet csukva hagytam, nehogy megzavarjon a napfény.

-Feladtam, te jössz! - sóhajtott Akane.

-Rin, ideje lenne felkelned különben sose indulunk el - hallottam meg Kanda hangját.

-Yu??? - azonnal feléjük fordultam, és azzal a lendülettel a földön végeztem - Ti meg mit kerestek itt?

-Hát gondoltuk felkeltünk, hogy elinduljunk Allen keresésére. De már vagy 2 órája téged keltegetünk, és sikeresen lekésted a reggelit. Így már ebéd idő van - kuncogta Akane.

-Sajnálom, már megyek és össze is szedem magam - jutott eszembe minden.

-Na gyere! - nyújtotta kezét Yu - Ne nézz ilyen meglepetten, gondoltam segítek de ha nem akkor mindegy - húzta el kezét.

-Nem arról van szó - kaptam utána ösztönösen, mire nagy szemekkel nézett rám - Mármint, én csak... Inkább megyek öltözni! - előkerítettem a ruhám és vöröslő fejjel mentem be a fürdőbe.

Gyorsan elintéztem a reggeli teendőimet, majd felvettem az egyenruhám. Hajam felkötöttem és már készen is voltam, egyetlen egy akadályba ütköztem, még pedig a korgó hasamba. Így hát lesiettem az étkezőbe, ahol barátnőm már várt engem. Leültünk és elfogyasztottuk reggelinket, vagyis inkább az ebédet.

-Az előbb, hogy-hogy ilyen jó kedvűek voltatok Kanda-val? Azt hittem még haragszotok egymásra - érdeklődtem.

-Még mindig haragszom rá, de igazad volt és most jelenleg ezzel nem szabad foglalkoznunk. Meg ha rólad van szó, normálisan viselkedik, így könnyebb volt beszélni vele - vonta meg vállát Akane.

-Ezt meg hogy érted? - utaltam a mondata végére.

-Hát amikor rólad beszélünk, vagy hozzád akkor sokkalta megenyhül, mintha a bunkósága egy álca lenne. És ilyenkor előjön a valódi énje, amit egész eddig titokban tartott, de te kihozod belőle. Azt az énjét, amit te eddig is ismertél valamennyire. És így már értem miért is mondtad mindig, hogy nem is bunkó - válaszolt.

-Ezt én is észrevettem, de még mindig nem tudom mit érzek. Mármint az megvan, hogy tetszik de legbelül van valami más is, és nem tudom mi az - gondolkodtam el.

-Nehéz - sóhajtott egy nagyot Akane.

Megettük az ételt, én kimentem az épület elé és ott vártam a többiekre, míg ők elkészültek. Párizs sem különb London-nál, itt is be köszöntött az ősz. Az emberek gyanútlanul sétálnak az utcákon, a gyerekek boldogan sétálnak szüleikkel még ilyen hidegben is vigyorognak.
Valahogy ilyen velem sose volt, amióta kiderült hogy Ördögűző vagyok semmi játék időm nem volt. Csak a gyakorlás és gyakorlás, hogy megbántam-e? Igen is meg nem is, bánom hisz elvesztettem a családom. De ezzel együtt egy újat kaptam, mégis reménykedek benne egyszer mi is gondtalanul sétálgathatunk majd.

A nagy bámészkodás közt megakadt a szemem egy személyen. Az utca másik felén ácsorgott, hosszú sötét lila haját összekócolta a szél. Sötét barna szemei az enyémbe fúródott, oly messze volt tőlem én mégis közelinek éreztem tekintetét. Egy heg volt bal arcán, ennek a sebhelynek köszönhetően ismertem fel. Mégse az ismeretségünk miatt figyeltem fel rá, vállain egy Ördögűző kabátja pihent.