Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

16.rész

Visszamentünk a földszintre, mire felértünk eléggé elfáradtam. Lihegve dőltem a falnak, Komui aggódva fordult felém.

-Airin?

-Nincs semmi gond, csak egy kicsit még nehézkes a mozgás - magyaráztam - Nyugodtan mehetsz a dolgodra!

-Biztos? Ne szóljak valakinek? - kérdezte.

-Nem kell, nem akarom hogy folyamatosan mindenki értem aggódjon! - mosolyogtam rá.

-Hát jó! De ne erőltesd meg magad! - mondta és tovább ment.

Falnak döntöttem fejem és rendbe szedtem lélegzet vételeimet. Lábaim újból remegni kezdtek. Nem hiszem el... Elegem van ebből... Sóhajtottam egyet, majd kettőt. Sikerült összeszednem magam, amennyire csak tudtam fel siettem a szobámba. Bezártam az ajtóm és bedőltem az ágyamba. Lélegzetem mostanra rendszeressé vált, a fehér plafonomat bámultam. Egy idő után szemeim nehézkedni kezdtek, végül álomba merültem.

Kopogást hallottam, de nem igazán foglalkoztam vele. Aztán egyre hangosabb és több lett, a végére már dörömböltek. Ezt már nem tudtam elviselni, így hát kikeltem az ágyból és az ajtómhoz siettem. Kitártam az ajtót és félálmosan próbáltam felismerni az előttem lévőt.

-Mi van?? - kérdeztem kissé erélyesen.

-Huh, egy kissé ingerült vagy? - lepődött meg Lavi.

-Bocsi, csak most keltem.. Amúgy miért is vagy itt? - érdeklődtem.

-Komui mondta, hogy gyakorolnod kell a kaszáddal. És arra gondoltam, hogy ha kell segítség én nagyon szívesen segítek neked! - mosolygott kacéran.

-Kö...Köszi - lepődtem meg - Még valamit szeretnél?

-Semmi, hagylak pihenni! - mosolygott majd tovább állt.

Bezártam az ajtóm és visszadőltem az ágyamba, és újból becsuktam a szemem. De sokáig nem tudtam pihenni, újból valaki kopogott.

-Igen? - kérdeztem, mikor az ajtót nyitottam.

-Esetleg megzavartalak? - kérdezett vissza Kanda.

-Hazudnék ha nemet mondanék! - válaszoltam - Mit szeretnél Yu?

-Hát én.. Csak... Arra.. Gondoltam... - szemeivel a lábujjait figyelte, még nem láttam ilyennek.

-Igen? - kérdeztem.

-Én.. Csak - folytatta, de sehova se jutott.

-Yu, nem akarok bunkó lenni veled. Ne hogy félreérts, de szeretnék pihenni és.. - sóhajtottam.

-Bocs a zavarásért! - mondta és mintha egy kis szomorúságot hallottam volna hangjában, majd ott hagyott.

Sóhajtottam és visszamentem, tényleg nem akartam megbántani de annyi idő után most végre van időm pihenni és kiszeretném használni. Mégis hiába volt lehetőségem, végig Kanda járt az agyamban. Sosem láttam még ilyennek, mint aki félne feltenni egy kérdést.. Remélem nem haragudott meg rám... Mikor sikerült volna elaludnom újabb kopogást hallottam.

-Ezt nem hiszem el, nem tudtok engem békén hagyni? Csak egy kis ideig... - nyitottam újra ajtót.

-Neked is szia Airin! - állt előttem vigyorogva Hanako, Akane, Aurora.

-Mit szeretnétek? - tértem a lényegre - Persze gyertek csak be! - forgattam a szemeim, amikor csak úgy besétáltak és kényelembe helyezték magukat.

-Lenne egy hatalmas ötletünk, és mielőtt elhíresztelnénk gondoltuk téged is megkérdezünk róla! - kezdett bele mosolyogva Hanako.

-Bökjétek már ki! - mondtam és helyet foglaltam a földön, ha már az ágyamat befoglalták a barátnőim.