Én mint Ördögűző? ff. D.Gray-Man [BEFEJEZETT]

5.rész

Az éjjel szinte semmit sem aludtam, ha igen akkor se a legmélyebben. Tudtam ha én most álomba merülök megint rémálom lesz belőle. Amiktől kezd herótom lenni, hogy nekem folyton muszáj ezeket álmodnom. Miért pont én? Miben különbözök a többiektől?

Már fél nyolc van... Úgy döntöttem most már elmegyek lezuhanyozni, hiszen kitudja este visszaérünk-e egyáltalán. Elfoglalva a fürdőt, levettem pizsamám és a zuhany alá álltam. Miután elég ideig álltam a víz alatt és áztam, kiléptem a kis szőnyegre és megtörölköztem. Tudom nagyon sokat fürdök, de muszáj vagyok az erőm miatt. Ha nem éri testemet egy bizonyos ideig forróság akkor kihűlhetek. Főleg most ősszel amikor hidegebb van, a télről meg inkább ne is beszéljünk. Azt az évszakot utálom a legjobban. Csodás mellékhatása van neki. 

Miután megszárítkoztam körbenéztem, de ruhámat sehol se találtam. Basszus a táskámban hagytam, homlokon csaptam magam mikor leesett. Túlságosan hozzászoktam, hogy egyedül vagyok egy szobában. Magam köré tekertem a törölközőm és óvatosan kinyitottam az ajtót. Felmértem a szobát, Kanda még aludt. Finom léptekkel az ágyamhoz siettem és leguggoltam mellé, egyik kezemmel szorosan tartottam a törölközőm a másikkal pedig kutakodtam. Megtaláltam a ruhám és már siettem is vissza a fürdőbe, szerencsémre Kanda nem ébredt fel.

Gyors felvettem az egyenruhám és ekkor láttam meg a hátam. Úgy látszik Lulubell tegnapi támadásának maradni fog nyoma. De ez is csak egy a sok közül, hiszen az évek alatt rengeteg heget szereztem. Hajam kibontottam a kontyból és kifésültem. Emellett még arcot mostam és fogat, aztán visszamentem a szobába. Elpakoltam a pizsamám, törölközőm pedig kiteregettem.

-Jó reggelt Yu! - mosolyogtam a kicsit kócos hajúra.

-'Reggelt - köszönt, majd elment átöltözni.

-Jól aludtál? - kérdeztem mikor visszatért, és magamban egy jót nevettem azon hogy amíg én kibontottam hajam ő felkötötte.

-Olyasmi, és te? - kérdezett vissza, ami egy pillanatra ledöbbentett.

-H..Hasonlóképp - válaszoltam.

-Jó Reggelt!!!! - rontott be a szobába Akane.

-Nem mondták még, hogy kopogj ha valaki más szobájába mész? - mérgelődött Kanda.

-B..Bo..Bocsi - lepődött meg Akane, amin én jót nevettem.

-És még csodálkozol, hogy bunkónak gondoljuk? - nézett rám értetlenül Hanako, és Yu-tól is kaptam egy ilyen nézést.

-Na jó inkább menjünk reggelizni - nevettem továbbra is.

Az étkezőbe érve nem volt rajtuk kívül senki, mind választottunk valami ételt és leültünk. A jobb oldalamon Hanako ült, szemben pedig Yu. Csendben reggeliztünk, majd egy idő után meguntam hogy hajam folyamatosan szemembe lóg. Elfordultam az asztaltól lehajoltam és előre dobtam hajam, majd összekötöttem egy lófarokba. Aztán visszatértem a reggelimhez.

-Még mindig ugyanúgy kötöd össze a hajad, mint ahogy 9 éve - szólalt meg hirtelen lágy hanggal Yu és egy kisebb mosollyal az arcán, szavaitól meghökkenve néztem fel rá és csak percekig bámultuk egymást.

~Emlékszik~ járt a fejemben egész végig. ~Yu Kanda emlékszik rám~ nem tudom miért, de boldogság öntötte el szívemet. De nem csak én bámultam nagyban, a kijelentését követően a többiek is csak bámultak, Aurora kezéből még a kanál is kiesett. Mindenkinek elállt a lélegzete.

-Amúgy meg jó lenne, ha legközelebb bevinnéd a ruhád a fürdőbe. Akkor nem kéne kimászkálnod - terelte a témát zavarában és vette fel a bunkó stílusát.