𝕊𝕫𝕒𝕧𝕒𝕞𝕒𝕥 𝕒𝕕𝕠𝕞... |Elijah fanfiction|

14. Fejezet

Csend volt, amellyel ebben a helyzetben akár ölni is lehetett volna. Összevoltam kuporodva a földön, ami számomra jelenleg a biztonságot nyújtotta. Nem mertem felnézni, csak hallottam ahogy az előttem álló fél hatalmasat sóhajt és közelebb lép hozzám. Cipői úgy fénylettek, mintha egésznap azon lett volna, hogy ilyen tiszták legyenek.

-Olivia...-szólított meg határozott hangja. Nevemet hallva végigfutott a félelem a testemen, aminek eredménye az volt, hogy tiszta libabőr lett a karom. Az itt töltött idő alatt vagy harmadszorra.  Pánik rohamot kaphattam, mivel úgy nyeltem a levegőt, mintha a keze még mindig a torkomon lett volna. Térdeimet szorosabban vontam magamhoz, fejem pedig le volt hajtva. A nadrágom a sírástól már tiszta víz lett, ami nem is igen érdekelt, hanem az, hogy haza akarok menni.-Kérlek állj fel...-csak a szemem sarkából láttam, hogy a kezét felém nyújtotta, de azonnal be is csuktam.-Megígérem, hogy nem esik bántódása..sod..-helyesbítette ki magát, miközben a kezét még közelebb nyújtotta felém. Nem válaszoltam számára és ráadásként el is fordultam tőle amennyire lehet. Nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy menekülőre fogjam, vagy hogy neki rontsak. Elbuktam. Megint. Hiába akarok olyan bátor lenni, mint a többi velem egykorú, soha nem leszek az. Mindig bennem marad az a félsz érzés. 

A cipőinek kopogása távolodott tőlem, de nem mertem odanézni, hogy még is hova. Aztán meggondoltam magamat. Ha a védelmi pozíciómat nem is változtattam meg, fejemet felemeltem és ránéztem. Könnyeim az ajkaimig csúsztak, amiket én lenyaltam óvatosan, de felesleges volt, mert annak helyére került is másik. Elijah szája elé tette a kezét gondolkodva, majd ököllel csapott rá a pultra ami közvetlen mellette volt. Lélegzete egyre hevesebb volt, majd csillapodott. Hirtelen visszafordult felém és végig mért. Szemeiben ha egy pillanatra is ott volt a megbánás és az, hogy mennyire szégyellte magát. Viszont én abban a pillanatban mást nem fogtam fel, csak azt, hogy veszélyben vagyok. Tartása feszült lett, majd a pultra támaszkodott tenyerével és felé hajolt. Úgy gondolkodott tovább valamin. Megharapta az ajkát és becsukta a szemét melyet össze is szorított.

-Elijah!-szólította meg újra egy ismert hang aki körülbelül tizenöt perc után tért vissza. Derekára tette a kezét és összehúzta a szemöldökét.-Még is mi a fenére vársz?-kérdezte komolyan és eleget nem tűrő hangon.

-Niklaus nem tehetjük ki annak ami nem tartozik rá...-magyarázta Elijah, aki egy rövididőre vetett is rám egy pillantást, majd ezt újra az öccsére vezette.

-Jó akkor megöljük...-lépett is felém, mire én összerezzentem és hatalmas levegőt vettem, melyet szaggatva engedtem ki magamból. Arcom piros volt, ahogy a szemem is.

-Ez nem megoldás!-állt elém ismét Elijah. Kezei levoltak engedve, miközben kihúzta magát és azt az énjét mutatta, melyként én is megismertem.-Ne veszítsd el újra a fejedet testvér! Emlékezz! Mit szólna ahhoz Hope, hogy újra gyilkolsz?!-magyarázta el neki az okot, miért is nem lenne jó engem kivégezni.  Hangját az elején még még fel is emelte, hogy figyelmét magára irányítsa és határozottabb legyen.  Én csak befogtam a füleimet. Összezavarodtam. Olyan voltam, mint egy kisgyerek aki megpróbál elbújni a veszekedő szülei elől.
Klaus elgondolkodott és bólogatva elismerve bátyja igazát újra szemkontaktusba került vele, miután az egész konyhát végig vezette a szemét.

-Rendben van. Akkor döntök helyetted. Velünk jön!-szögezte le, miközben a földre mutatott a mutatóujjával és elindult kifele.-Kapd fel! Indulunk!-jelentette ki és már ott sem volt.

Elijah még állt egy darabig, majd odaguggolt hozzám és alaposan végig mért, amire nekem a reakcióm az volt, hogy még jobban elhúzódtam tőle, csak egyetlen probléma merült fel az, hogy nem tudtam hova menekülni, miután az egész sarkot elfoglaltam már. A férfi barna szemei próbáltak megnyugtatni, ám sikertelenül. Kezeimért nyúlt, amikre rámarkolt ha nem is erősen, én annak éreztem, amire én elkezdtem kalimpálni, hogy lerázhassam magamról. Levette a kezeimet a fülemről. Tervem az volt, hogy elzárjam a külvilágot magamtól, csak nem jártam sikerrel.