A Sötét napokra [BSD fanfic yaoi] fordítás ||BEFEJEZETT||

6. fejezet: Tükörérzések

Először a szaglása ébredt fel, és ez hozta el a felismerést, hogy nem is voltak rémálmai se szomorú emlékek, de a biztonságot adó karok nem elhunyt szeretője volt. Nem. A múltban Oda illata égett az agyában. Dohány-, alkohol- és drága felnőtt kölni illata volt. És a bőrénekmindig volt egy bizonyos íze, a vér íze, annak ellenére, hogy megesküdött arra, hogy nem fog embert ölni. Az a maffia szaga volt. Kunikida volt az akivel pihent. Halvány, homályos emlékei voltak arról hogyan hagyták magukat a kanapén átöleleve, miután hajnali négykor megpróbáltak filmet nézni. Azonban az a "hogyan" és a "miért" abban a pillanatban keveset számított neki. Osamu nem akart felkelni, kinyitni a szemét, és még csak gondolni sem akart arra, hogy felébredjen. Kicsit közelebb simult a másik mellkasához. Mély levegőt vett, és beszívta az idealista egyedi parfümjének az illatát. Doppo bőre a szappanhoz, a régi könyvekhez és a zöld teához hasonlított a legjobban. Szagolta az Ügynökséget, a jelent, a jövőt.

Talán ő volt a jövője.

Ezt a gondolatot átfordítva-és kényelmesebb helyet keresve azon a kényelmetlen keskeny kanapén-akaatlanul is felébresztette a szőkét. Kunikida álmosan nyitotta ki az szemét, látta Dazai nyugodt arcát, amint elhagyta az álomvilágot. Még mindig voltak rajta nyomok, az aznapi könnyeinek következményének, de sokkal nyugodtabbnak tűnt, mintha egy súlyt vettek volna le a válláról. Az arcán egy mosoly volt látható, ami egyértelműen neki szólt. Elgondolkodott, hoy így aludva milyen  sebezhetőnek és gyönyörűnek tűnik. Aztán az agya felébredt és meglátta a valóságot. Aludt a társával, a házában és átölelte. A jelenetet olyan sokféleképpen lehet lehet félreértelmezni.

Az idealista hirtelen ült fel, amikor a helyzet valóságába esett, bár még akkor sem engedte el az öngyilkoshajlamút. Még mindig fekve Osamu, összehúzta a szemét, látszólag bosszúsan.

-D...Dazai? - kérdezte Doppo ideges vékony hanhon.

-Ne mozdulj...- motyogta kelletlenül a másik. -Le fogok esni, ha megteszed.

-He?

-Alszok...

Lusta, mint mindig. Dazai úgy gondolta, hogy tovább alhat, bármennyire is tudta, hogy a kanapé később elég kellemetlen hátfájást okozhat. Mozgása egybeesett azzal a pillanattal, amikor Kunikida visszahúzta a kezét, amellyel megtartotta. Nem szándékosan tette, csak a halántékát akarta megmasszírozni, mert el kellett viselni a kollégája lustaságát.

Az események egymás után túl gyorsan történtek, de túl lassan következtek be. Osamu szeme azonnal felpattant amikor érezte, hogy leesik. A kanapéról való lecsúszást azonnal megérezte. És miután a levegőben volt, minden lassú mozgásban történt, mintha a gravitáció vonzóereje lelassult volna. Doppo nézte, ahogy elesik, és megpróbálta elkerülni. De a vonzás elkerülhetetlen ereje mindkettőjüket megragadta, és mindketten megcsókolhatták a földet.

-Ó...- panaszkodott az öngyilkoshajlamú. Az ütést teljes erővel kapta, pluszba még a szőke is rá esett. Átkozva magát, megpróbált felállni. Kunikida ugyanakkor megrázta a fejét. Homlokuk összeütközött, ami hatására mindketten elgondolkodtak, hogy a mássik feje nem ürgese-e. -Ez fáj. - nyöszörögve fejét a földre tette, és ezúttal nem kísérelt meg felkelni. -Oké, a tegnap nem volt az én napom, de ennek sem kéne rosszul kezdődnie.

-Nem volt jó a karjaimban felébredni? - kommentálta némi szarkazmussal a szőke.

Mosoly alakult ki az ajkukon. Osamu teljesen a földön feküdt, az idealista pedig felette a szemébe meredt. Mindkét kee a feje egy-egy oldalán pihent, az egyik lába pedig az öngyilkoshajlamú között. Ott, abban a pillanatban Doppo újragondolta minden egyes ideálját, legalábbis a szerelem terén. Ötvennyolc feltételt szabott volna a partnerének, és ezek közül mindegyiket teljesítenie kellett. Egy nőnek sem, aki nem felelt meg az elvárásinak, a legkisebb esélye sem lenne vele. És ő, Dazai Osamu, az egyik legidegesítőbb ember akit ismert mindgyiket felülírta anélkül, hogy egyáltalán egynek is megfelelt volna. Most csak egyetlen egy kötelező ideálja volt a leendő partnerének, és ez nam más volt, mint az, hogy az alatta lévő fiú legyen az.