A Sötét napokra [BSD fanfic yaoi] fordítás ||BEFEJEZETT||

17. fejezet: Veled maradok

-Hol van Dazai?

Az összes jelenlévő nyomozó csak Mori hangját hallgatta, anélkül, hogy bárki is válaszolt volna. Tettei viszont, érthetőek voltak. Hirtelen megjelent a Port Maffia négy veszélyes tagja, minden jelentés nélkül. Kunikida egy pillanatig elgondolkodott Dazai-on és a múltján, és most a Kirino-ügy kimenetele utáni kép olyan jól illeszkedett, hogy hidegrázást okozott a gerincén. Aztán eszébe jutott az életveszélyes állapot amelyben imádott öngyilkosa van, és a múlt háttérba szorult.

Ougai ünnepélyes volt, sokkal ünnepélyesebb, mint amit a vetélytársainak és ellenségeinek szokott mutatni. Ibolyaszínű szeme bizonyos aggodalmat árasztott. Ezt észrevéve Fukuzawa és Ranpo a homlokukat akarták ráncolni, de sikerült szenvtelennek maradniuk. Tőle jobbra a huncut kis Elise, és Chuuya is látszólag komoly és nyugtalan volt. A főnöktől balra Akutagawa arca kifürkészhetetlen volt. Amint Nakajima meglátta, izmai ellazultak és arckifejezése tiszta megkönnyebbülést mutatott. A sötét hajú szemei viszont nyugtalanul elkerekedtek, amikor meglátta a vérrel teli és vörös szemű tigrisét.

-Ryuunosuke...- suttogta Atsushi, és több pillantást vonzott magára, mint Mori belépése.

-Atsushi. - a két fiú anélkül, hogy képes lenne visszatartani magát, eltávolódott a saját oldalukról, hogy átöleljék egymást. A két fél egyikében sem volt döbbenet, mindkettő már sejtette. -Jól vagy? - kérdezte az idősebbik, majd átölelte és leültek egy székre. -Ez a vér...

-Nem az enyém. - vett egy mély lélegzetet Nakajima miközben újra megdörzsölte a szemét. -Dazai-sané...

-Hol van? - kérdezte ismét Ougai. Szigorú tekintetével még az Ügynökség tagjai megfélemlítésével fenyegetett.

-Mit csinálsz itt? - kérdezte Fukuzawa, közvetlenül a másik vezető szemébe nézve. A szemükkel epikus harcot folytattak, amelyet ha nem lennének egy kórházban biztos, hogy fegyverekkel folytatnák. -Tudomásom szerint Dazai már rég kilépett a Port Maffiából, így semmi közöd nincs hozzá.

-Elnök, én hívtam őket...- mondta remegő hangon a tigris, miközben semmi pénzért el nem engedte Akutagawa ölelését. -Azt hittem, hogy joguk van tudni. Ryuunosuke legalább...

-Amint látod...- kesergett lemondóan Yukichi, és lemondóan nézett a párra. -...a szerelem túlságosan is megérinti a fiatalokat.

A szőke nem tudta nem megérteni a célzást és félre nézett. A szeme ekkor találkozott Nakahara kékjeivel. Korábban soha nem néztek egymással szemben, de a maffiózó leplezetlen figyelmeztetést tartalmazott.

-Bárki is hívott minket...- szólalt meg Mori a szokásosnál nyugtalanabbul. -...itt vagyunk, szóval máris elmondod, hogy hol van Dazai.

-A műtőben van. - mormogta Kunikida. -Órák óta bent van.

Ryuunosuke nyelt egyet, Ougai pedig összeszorította az állát. Chuuya a maga részéről valamit motyogott az orra alatt, ami ha minimális zajban lett volna nem lett volna ilyen tisztán hallható.

-Átkozott ember. - morgott. -Nem hiszem el, hogy még árulóként is aggaszt minket.

-Ezért jöttél? - kérdezte Yukichi, nem egészen akarta elhinni. -Aggodalom miatt?

-Nem, csak azért vagyunk itt mert hobbink a kórházak körbejárása!

-Chuuya-kun, figyelj a szádra. - szidta meg Mori. -Bármennyire is hihetelen, igen, aggodalom miatt vagyunk itt. Végülis emberek vagyunk mi is.

-Hihetetlen. - motyogta Ranpo.

-Én nem bíznék...- sandított Tanizaki a gengszterekre. -...nem jó emberek.