the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

midnight

Újabb nap, újabb éjszaka. Köpenyemet ledobtam az ágyra, az összes többi piszkos ruha mellé, és engedek magamnak egy kád tűz forró vizet.
Ma este is kirúgok a hámból, eltöltök  valakivel egy estét és holnap megint kezdődhet minden elölről.
Minden testrészemet beleeresztem a vízbe és elindítom a bulira hangolódó lejátszási listám, majd relaxálni kezdek.

Ma egész nap robotoltam, mert megkaptam egy új projektet, amiben az egysejtű élőlényekről kell írnom egy beszámolót, készítenem kell egy prezentációt és a jövő hónapban megrendezendő gyűlésen elő is kell adnom a tanács összes tagja előtt.
Több információt bújtam át a mai nap, mint az elmúlt két egész hétben.

Kilépve, megtörlöm magam egy puha, fekete törölközővel és meztelenül, ahogy vagyok belenézek a tükörbe, és végignézek a testemen. Az arcom elég okés. A kis relaxnak köszönthetően a sötét karikák, már csak halványan ékeskednek a szemeim alatt. Száj viszonylag dús, de azért nem tökéletes. Szemeim zöldek, néha sötétebb, néha világosabb színekben pompáznak. Koszos szőke hajam mindig kócos kontyban csücsül a fejemen, de egyébként egyenes, mint a szög. A rendszeres sportnak köszönhetoen nem sok felesleg van rajtam. Egyedül a combjaimat utálom, amik szétterülnek, mint az alföld. Magasságom kicsivel az átlag fölött van valahol, de még így is találok tőlem magasabb pasit, már ha keresek.

Szekrényből kihúzom a sötét zöld, szinte fekete, bőr ruhámat és magamra erőszakolom. Ápol és eltakar. Hajamat, most kivételesen leengedve hagyom, hagy keretezze az arcom két oldalról.
Cipőnek egy bakancsot veszek fel, mert azért egy magassarkúban mégse olyan könnyű táncikálni vagy egyáltalán sétálni.

Oldaltáskámba dobálok néhány fontos dolgot. Zsebkendő, telefon, kulcscsomó, pénztárca és pár darab betét, ha veszhelyzet ütne be.
Lekapcsolom a villanyokat és behúzom a bejárati ajtót, bezárom és beszállok az autómba.

Már egészen pici korom óta jogosítványt és kocsit szerettem volna, és amikor megkaptam ezt a jól fizető állást, egyből megvettem az álom autómat, amit mondjuk a szüleim elhamarkodottságnak tartottak, de nem érdekel mások véleménye a döntéseim mindig fixek. Ha én valamit a fejembe veszek, az úgy lesz. Addig dolgozok, amíg meg nem valósítom azt, amit kitűztem magam elé célnak.

Százhússzal száguldozok végig az utcákon. Hallom magam mögött a hirtelen dudálásokat, esetleg kiabálást, de nem fordítok az emberekre különösebb figyelmet.

Leparkolok a szokásos, a bár nyugati oldalán lévő, VIP parkolóba és előkelőséget tettetve szállok ki a járműből. Ahogy egyre távolabb sétálok az autótól, az ajtajai automatikusan bezárulnak, én pedig már a hátsó bejáraton keresztül sietek be a buli helyszínére.

A tömeg hatalmas. Látok sok fiatalt, nem lehetnek többek 17 évesnél, éppen kokót szívnak az egyik félreeső sarokba, messze a kíváncsiskodó szemek elől, de mégis nagyon kitűnnek   hangos kurjantásaikkal és kiabálásaikkal. Sok a korombeli is, akik a húszas és harmincas éveikben járhatnak. Ők javarészt táncolnak és isznak, tehát kihasználják, hogy ma éppen nem kell se dolgozni, se tanulniuk.

Odaverekedem magam a pulthoz, néhány szexista megjegyzést hagyva magam mögött, mintha meg se hallottam volna őket, és rámosolyogtam a báros fiúra, Alex-ra.

- Keverj nekem valami ütőset, légyszi! - kiabáltam túl a hangos tömeget.

- Neked bármit! - mondta és elfordulva kutyulni kezdte a koktélomat.

Alex nem éppen ezen a környéken él. Szülei három éve kitagadták, megfosztották a tanulmányaira befektetett pénztől és az utcára rakták őt, egy viszonylag kisebb hiba miatt, amit még gimiben követett el. Nem sokat tudok, magáról az esetről csak a lényeget. Elment bulizni, hazament és másnapra kirakták. Nem volt semmi előzménye, jó tanuló volt, sok barátja volt, sikeresen felvették volna az egyetemre, ha nem tettek volna keresztbe a szülei. Azóta nem is beszélt  velük, számára nem is léteznék már. Egyedül a nővérével és a bátyjával tartja a kapcsolatot, akik adnak neki havonta egy kis pénzügyi támogatást, nem mintha szüksége lenne rá. Minden második nap, ha nem minden nap itt dolgozza ki a belét, sok pénzért cserébe, nyilván.